Visszanyeri szépségét a leégett palota

Néhány hét, és elbontják az állványokat az Andrássy út 83–85. alatti egykori MÁV-palota elől. Szebb lett, mint újkorában, szoktuk mondani, ha egy-egy átalakítás, felújítás maradéktalanul elnyeri tetszésünket, ám a Kodály körönd híres házának esetén a legnagyobb dicséret inkább úgy hangzana: szakasztott mása az eredetinek.

Az Andrássy út 83–85.-ben nagy a sürgés-forgás. Ottjártunkkor kívül, belül minden szinten lázas tempóban folyt a munka. Simonfai Csaba, a kivitelező cég, a Dakota Kft. projektmenedzsere, aki csak tótumfaktumnak nevezi magát, elmondta, hogy naponta 50 és 120 közötti létszámú csapattal dolgoznak. Az utcai fronttal néhány héten belül elkészülnek, szerinte jövő tavasszal belül is „elkattinthatják a célfotót”. 

 

A 2019-ben megkezdett építkezés Matus István, Terézváros főépítésze szerint is jól halad. „A kivitelező jó minőségű munkát végez – magyarázza –, de az örökségvédelem is folyamatos terv- és kivitelezéskövetéssel ellenőrzi a legapróbb részleteket. Új ablakok beépítése előtt például megnézi a mintaablakot, amit csakis a jóváhagyását követően lehet a helyére illeszteni, illetve figyelemmel kísérte többek között az épület színezését, hogy az az eredetivel teljesen azonos legyen” – mondja Matus István. 

 

 

 

Matus István, a kerület főépítésze

 

 

 

Nemcsak az örökségvédelem várja el, Simonfai Csaba számára is nagyon fontos, hogy a házon minden az eredeti pompájában tündököljön: „A díszítőelemek egyes részeit – mutat a párkányra – úgy mentettük meg, hogy olyan vasalást készítettünk, mint a kalocsai hímzés”.

 

Azt mondja, a lakókkal jól kijönnek, de olykor akad némi vita. Egyre többen költöznek vissza a házba, sokan nekiláttak a lakásuk felújításához is. Bár a kivitelező cég nagyon figyel rá, hogy senkinek ne okozzanak kárt, kellemetlenséget, mindent sajnos lehetetlen kivédeni. Ahogyan Simonfai Csaba tréfásan megjegyezte, időben szólt mindenkinek, hogy a Rembrandtokat és a Van Goghokat vegyék le a falról, és amíg az építkezés tart, helyezzék biztonságba. 

 

 

A tűz, és ami utána jött

 

Az erősen leromlott állagú palota kálváriája az ezredforduló körül kezdődött, sorsa azonban azon a hat esztendővel ezelőtti (2014. július 15-i) délutánon pecsételődött meg évekre, amikor az épület teteje egy nem kellő gondossággal végzett javítási munka során kigyulladt. A kiszáradt, több mint százéves faszerkezeten a tűz gyorsan terjedt, mire a tűzoltók a helyszínre értek, már az egész, közel 2400 méteres tető és az épület harmadik emelete is lángolt. A tűz nagyságát jól érzékelteti, hogy még az Országos Meteorológiai Intézet radarképein is látszott – a lángok megfékezésén 107 tűzoltó dolgozott, az utómunkálatok másnap is tartottak. A házban tartózkodó harminc embert még időben sikerült épségben kimenekíteni, ők több száz másik emberrel együtt a túloldali járdáról nézték végig, hogyan semmisül meg az otthonuk. 

 

Az önkormányzat azonnal gondoskodott a lakásukat elhagyni kényszerülők elszállásolásáról. Pár napon belül 41 család számára összesen 3,150 millió forintnyi gyorssegélyt folyósított, majd 261 millióért elvégeztette a veszélyelhárítási munkákat. A 92 albetétből álló, életveszélyessé nyilvánított társasház lakóit az önkormányzat a későbbiekben sem hagyta magára – 2017. szeptember végéig összesen 44 millió forintot fordított lakhatásuk megoldására.

 

A kétségbeesett tulajdonosok kezdetben abban reménykedtek, hogy a keletkezett kárt a társasház biztosítása téríti, és a kapott pénzből rendbe tudják hozatni az épületet, a tetőn végzett munkát azonban nem javítási, hanem építési munkának minősítette a biztosító, amire a szerződés egy záradéka szerint nem terjedt ki a biztosításuk. 

 

 

Megmentőre várva

 

Pert indítottak, amihez akkor még tulajdonosként az önkormányzat is csatlakozott. Dr. Répási Erik, a terézvárosi önkormányzat jogi képviselőjének tájékoztatása szerint az eljárás mind a mai napig tart. Mivel jóslatokba bocsátkozni nem ügyvédi tevékenység, nem vállalkozott rá, hogy megtippelje, mikorra várható, hogy legalább első fokon ítélet szülessen. 

 

A biztosítási anomália után a társasház számára egyetlen út maradt, ha a tetőtér beépíthetőségéért cserébe találnak olyan befektetőt, aki megépíti a tetőt és lakhatóvá teszi az épületet. Hamar kiderült azonban, hogy nincs az a befektető, aki ezekkel a feltételekkel ki tudná gazdálkodni a helyreállítás költségeit, ezért az önkormányzat úgy döntött, pályázat útján értékesíti a tulajdonrészét, növelve a társasház esélyét arra, hogy beruházót találjanak.

 

A lakók imája meghallgatásra talált: egyszer csak feltűnt a színen a Körönd Koncepció Kft., amely egyedüli pályázóként 2017 őszén 273 millió forintért megvásárolta az önkormányzat 9 albetétjét, később pedig megvett további 21 lakást. A befektető vállalta, hogy kívül-belül helyreállítja a műemlék házat. 

 

 

 

 

 

A PhoenArchitekt Kft. és a Nedár Ferenc által jegyzett tervek többhetes kutatómunka után születtek meg. Munkájukat nem könnyítette meg, hogy az épületet megálmodó Kauser József tervei – vélhetően még a 90-es évek vége felé – szőrén-szálán eltűntek. Szerencsére sok korabeli fotót találtak, így azok alapján igyekeztek feltárni az eredeti épület legapróbb részleteit is.

 

 

Kísért a múlt

 

A háromemeletes, négy bejárattal megépült ház 1883-ban készült el, és a korabeli lakcímjegyzék alapján főként vasúti tisztviselők, mérnökök és hivatalnokok költöztek ide. Ami a lakókat illeti, a sok vasutas mellett civilek is előfordultak a házban szép számmal. 1929-ben például ez volt a lakcíme az Operaház első prímabalerinájának, bizonyos Ptaszynsky Peppinek, a harmadik emeleten lakott Bayer Antal gyógyszerész, 1947-ben pedig Major Tamás költözött a falai közé.

 

Bár építészetileg is méltatták a korabeli lapok, az épület leginkább krimibe illő történeteivel került az újságok címlapjára. 1885 márciusában például Balla Mária, 16 éves kunfélegyházi cseléd vetette le magát a palota harmadik emeletéről, 1893 novemberében pedig Horváth Lajos szintén itt történt öngyilkossága borzolta a kedélyeket. Ahogyan a Pesti Napló korabeli száma beszámolt róla, „Horváth, a Magyar Államvasutak jobbparti vonalainak üzletvezető-igazgatója, zsebkésével szíven szúrta magát, s amire öngyilkosságát észrevették, kiszenvedett”. 1907-ben a Népszava hasábjain az itt lakó Jaulusz István hírlapíró kelt ki magából a „bitang stájgeroló háziúr”, azaz a MÁV ellen, mert az jelentősen felemelte a házban a lakbéreket; 1929 augusztusában pedig a ház történetének első tűzesete okozott kellemetlen szenzációt az Andrássy úton. A tűz a Szív utca sarkán lévő tetőtérben keletkezett – valószínű, hogy a tetőn dolgozó bádogosmesterek figyelmetlensége okozta a bajt. Mire a tűzoltók kiértek, egy a házban lakó önkéntes tűzoltó, bizonyos Immerglück Károly élete kockáztatásával elzárta a tűzfészket: bezárta a padlás vasajtóit, sőt a szikrák özönében el is szigetelte a tűzfészektől hat méterre lévő tűzfalakat. Azt mondják, 2014-ben, a második tűzesetnél, pont a tűzfalak hiánya miatt keletkezett sokkal nagyobb kár. Az akkori felújítási tervek szerint ugyanis száz négyzetméter feletti luxuslakásokat alakítottak volna ki eladásra, illetve bérbeadásra az épületben – a harmadik emeleti, önkormányzati lakások bérlőinek állítólag külön építettek volna egy házat a Rózsa utcában. El is kezdték a munkákat, kibontották az összes tűzfalat, illetve a födém elbontásával összenyitották a harmadik emeletet a padlástérrel, így a 2300 négyzetméretes tetőtér egyetlen légteret alkotott. A lángok szabadon terjedhettek a harmadik emelettel egy légtérben lévő tetőtérrel, semmi sem volt, ami megállítsa őket. 

 

 

Akik maradtak

 

A házban már csak tízen laknak azok közül, akik a 2014-es tűz előtt ott éltek. Az építkezés miatt egyetlen zokszavuk sincs, sőt! Az egyik tulajdonos elmondta, tudomásul vették, hogy felvonulási területen élnek. Hiába takarítanak, takargatnak mindent a kivitelező cég dolgozói, egy építkezés hulladékkal jár. „Szinte az utolsó pillanatban érkezett Mamedov Nizami a társaival, hogy befektetői tudásukkal megmentsék ezt a kivételesen gyönyörű palotát. Sok-sok befektetővel tárgyalt a projektbizottságunk, de végül mindenki megfutamodott a feladat elől. Minden tulajdonos nagyon hálás mindazért, amit tesznek értünk és a házért.” Bár a házban 44 luxuslakás is épül, a lakó szerint látszik, hogy a befektetőt elsősorban nem a profitszerzés hajtja. „Sokkal inkább az motiválja – folytatja –, hogy beleszeretett a romjaiban is szép épületbe, és szívügyének tartja, hogy az visszanyerje eredeti szépségét. Köszönet illeti ezért!”

 

Ahogyan Náder Ferenctől, a felújítás felelős tervezőjétől megtudtuk, eredetileg ez év végére ütemezték az építkezés befejezését. „Én azt tartottam a legfontosabbnak, hogy az épület külseje, a tető legyen minél előbb készen. Tiszteljük meg azzal a várost, hogy a lehető legrövidebb időn belül visszaadjuk az egyik legszebb útvonalunk meghatározó épületének eredeti szépségét” – mondta a tervező. 

 

 

 

Kölcsöntető visszajár?

 

Bár semmilyen jogszabály nem kötelezte rá, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ a világörökségi keret terhére 2015 februárjára egy speciális állványszerkezetre erősített trapézlemezfedést készíttetett, hogy megakadályozza a palota további pusztulását. A százmillió forintos összköltségű, esernyő néven futott projekt érdekessége, hogy a védőszerkezet mindvégig a Forster Központ tulajdonában maradt, a társasház azt a végleges tető megépítéséig, de a szerződés szerint legfeljebb három évre kapta kölcsönbe. Csakhogy 2017. január elsejével megszűnt a Forster Központ, így amikor a védőtetőt tavaly a kivitelező elbontotta, nem tudták kinek visszaszolgáltatni. Nyomozásba kezdtek, de mivel nem sikerült kideríteni, ki a jogutód, az ideiglenes ernyőtetőt elszállíttatták – azóta is az egyik telephelyükön tárolják.

 

 

 

Szöveg: Dobi Ágnes – Csejtei Orsolya

Fotó: Dimény András