Vidám hanukát!

Vasárnap este egyszerre gyulladt fel az otthonokban az adventi koszorú első gyertyájának és a hanukia első mécsesének a fénye. A kerület nagy, közös adventi koszorúján az első, hitet jelképező gyertyaláng villant fel ünnepi körítéssel, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) óriás hanukiáján pedig hétfő este, a második mécses meggyújtása zajlott nyilvánosan, és ahogy a Boldog hanukát! köszöntés héber verziója mondja (Hanuka szameah!), vidáman, örömtelin.

Vidámságban, zenében és táncban nem volt hiány hétfő este a Nyugati téren, ahol az EMIH közel negyed évszázada tartja a hivatalos hanukaünnepét. Aki csak arra járt és nem tudta, mi zajlik az óra körüli téren, az is tánclépésben sasszézta végig a placcot.

 

Oberlander Báruch, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője olyan lelkesedéssel és harsányan kiáltotta bele a levegőbe, hogy Boldog hanukát!, mintha egy hadvezér kiabálná csata után: győztünk! Persze a hanuka valóban a maroknyi és gyenge makkabeus sereg szíriai görögök felett aratott győzelmét jelenti, no meg a fény sötétség felett vett uralmát. „Arra tanít minket – mondta a rabbi –, hogy amikor nagyon reménytelen egy helyzet, amikor hideg és sötét van, gyújtsunk fényt! Egy kis fény – idézte Oberlander Báruch Salamon királyt – sok sötétséget eloszlat. A fényt a lelkünkben is meg kell gyújtani, és ahogy a Biblia mondja, az Istennek a fénye az embernek a lelke, ahol mindig van olaj, ha csak egy kicsi is. Fizikailag el lehet nyomni valakit, de szellemileg soha. Az ember feladata, hogy a lelkében rejlő hittel meggyújtsa a fényt és sugározzon! Áradjon belőle másokra!”

 

 

 

Oberlander Báruch

 

 

Az ünnepi mécsesgyújtáson három polgármester is részt vett – Dr. Tóth József, a XIII. kerület vezetője és Niedermüller Péter Erzsébetváros polgármestere a kerületük zsidó hagyományainak őrzése okán, Soproni Tamás, Terézváros polgármestere pedig büszke házigazdaként. „az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség csaknem negyedszázada tartja itt, a Nyugati téren a Hanuka-ünnepségét. Remélem, ez még nagyon sokáig így lesz” – mondta Terézváros vezetője. Soproni Tamás kiemelte, mennyire fontosnak tartja, hogy a kerületben élő, itt aktív közösségek megmutassák magukat, ünnepeiket, hagyományaikat, és hogy ezt szabadon megtehessék. „Terézvárosban, Budapesten, Magyarországon egyetlen közösség ünnepe sem lehet gyűlölködés tárgya – utalt némiképp a polgármester a Mi hazánk mozgalom háttérben magasodó kettős keresztjére. – Hogy kirekesztés helyett befogadjunk, bántás helyett védelmezzünk, gyűlölet helyett szeressünk. Talán a közbeszédben többször kellene használni a szeretet szót és lehet, hogy egyszer csak kedvesebbek, megértőbbek, toleránsabbak lennének egymással az emberek.”

 

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Hanuka a boldogságról és az életörömről is szól. „Boldognak lenni persze nem mindig könnyű – mondta –, de talán az is a boldogsághoz vezető egyik út, ha az ember nem veszíti el a hitét abban, hogy a dolgok jóra fordulhatnak. Nekem erről is szól az egy napra elegendő szentelt olaj csodájának története. Azt üzeni, hogy minden helyzetben lesz, aki vagy ami megsegít minket.”

 

 

 

Soproni Tamás

 

 

Niedermüller Péter, a VII. kerület polgármestere némiképp folytatta a gondolatmenetet, de ő leszögezte például, hogy kevéssé hisz a csodákban: „Nekünk kell megtenni mindent azért, hogy ez a világ jobb legyen. A hanuka arra tanít, hogy ha különbözőek is vagyunk, fogjuk meg egymás kezét. A maroknyi makkabeus csapat fölkelt a zsarnokság ellen, és bár gyengék voltak, de győztek. Ma mindannyiunknak az egyik legfontosabb feladata, hogy megőrizzük a szabadságot, hiszen ez biztosítja számunkra a jövőt, a reményt.”

 

 

 

Niedermüller Péter

 

 

Az együtt munkálkodás erejét hangsúlyozandó az eseményen a CEDEK, azaz a zsidó szeretetszolgálat is bemutatkozott, mely korra, nemere és hovatartozásra való tekintet nélkül segíti a rászorulókat.

 

Közben az előre készenlétbe helyezett daru a magasba emelte Oberlander Báruchot és mécsesenként egy-egy segítőjét, a téren pedig lassan elharapódzott az öröm és a vidámság – a hideg, a sorra felgyúló mécsesek, a Hava nagila, no meg a szintetizátormuzsika minden lábat mozdulásra késztetett.

 

Szöveg: Cs. O.

Fotó: Berecz Valter/Képszerkesztőség