Újrahasznosított kincsek

Szögletes, kerek, lyukas, teli, apró és hatalmas, gyerek és felnőtt, női és férfi, hosszú és rövid, puha és kemény, hangos és csendes, kedvenc és megunt, mindenféle új gazdára lelt a Zero Waste csoport és az Eötvös10 évadnyitó garázsvásárán. A színházteremben helyet kapó, családias hangulatú alkalmi piactéren már pár száz forintért használt, de menő ruhákra, cipőkre, táskákra, gyerekjátékokra, könyvekre, különleges ékszerekre és makulátlan állapotú retró cuccokra lehetett szert tenni.

Magam sem bírtam megállni, hogy ne csapjak le egy gyönyörű illusztrációkkal teli Tolkien-örökkalendáriumra és egy 80-as éveket idéző, kikeményített konyharuhára komoly 200 forintért – piros-fekete-sárga-barna-fehér, Napoleon konyak, whiskey, Banane…

 

Az áj ajkuképes

Miközben nézelődöm, hatévesforma kisfiú – mint később megtudom, Aurél – penderül mellém. „Mind 50” – veti oda kurtán, majd az orrom alá dugja kinderes apróságokkal teli dobozkáját és mélyen a szemembe néz. Egyetlen pillanatra kitart, aztán tudomásul véve a nemvásárlási szándékot, menne is tovább. Ahogy utánaszólok, vigyorogva fordul vissza – mivel maszk van rajta, csak a szemén látom az örömét. Mutatja „legdrágább” kincseit, egy kék delfint és egy átlátszó, színtelen bálnát. „Nagyon kell vigyázni rájuk – mondja –, üveges műanyagok”, majd felnőttesen hozzáteszi: „az áj ajkuképes”.

Nincs külön standja, egy kedves hölgy asztalának támaszkodik, aki próbálja kicsit javítani a gyerek üzleti esélyeit. Azt képzelem, az unokája, úgy segíti a kisfiút, de aztán hamar kiderül, egyáltalán nem ismerik egymást, csakis árustársak. Az eladók amúgy is átjárnak egymáshoz, körbenéznek, kinél mi kapható, és ha el tudják boltolni egymás között, megy a pénzforgalom nélküli cserebere is.

 

 

Téli ruhatár pár ezerből

A Zero Waste csoport azzal a szándékkal szervezett garázsvásárt, hogy a tudatos vásárlást népszerűsítve lehetőséget teremtsen a felesleg és a szükség találkozására. A Facebook-csoport amúgy is azért jött létre, hogy a tagjai minél több tárgyat minél hosszabb ideig igyekezzenek körforgásban tartani – ami az egyiknél feleslegessé vált, de a másiknak jól jön, találja meg a helyét. Egy garázsvásár fókuszált terepe az adok-veszeknek. Temesvári Szilvia alpolgármester, aki maga is az újrahasznosítás lelkes híve, az ügy mellé állt, az E10 pedig ingyen biztosított helyet és asztalokat a kerületben élő jelentkezők számára – egyedül a maszkhasználat volt kötelező, azt, hogy ki mit és mennyiért árul, a józan belátásra bízták a szervezők. „Amikor a Zero Waste csoport megkeresett a garázsvásár ötletével – meséli Temesvári Szilvia –, tulajdonképpen nyitott kapukat döngettek. Korábban, a Hunyadi csarnok közösségi tervezése során az önkéntesek szerveztek bolhapiacokat, így örömmel álltam a kezdeményezés mellé. A garázsvásár szerintem egy zseniális dolog: azon túl, hogy filléres kincseket találhatunk, csökkentjük a fogyasztásunkat, a tárgyaink mégsem végzik a kukában, hanem új életre kelhetnek valaki másnál. Ezenfelül a garázsvásár kiváló közösségformáló esemény, amire a jelenlegi járványos időkben különösen szükség van. Az első néhány alkalom tapasztalatai alapján szeretnénk továbbfejleszteni a programot. Ehhez várom az ötleteket, illetve bárki, akinek hasonló kezdeményezése van, keressen bátran, segítünk!”

 

Nagymama klipsze, Lali labdája

Lényegében minden alkalmi árus otthon feleslegessé vált dolgokat hozott, olyasmiket, amikre másnak szüksége lehet, vagy amik továbbajándékozhatók. Egy részük bontatlan, talán karácsonyra kapott „felesleges” holmi: párizsos váza, kerámia boroskészlet, mécsestartó, de akadt újnak tetsző ruha is 4-500 forintért. Aki akart, pár ezerből összeállíthatott itt akár egy teljes téli ruhatárat.

Egy hölgy gyönyörű ékszereket árul, az egyik klipsz még a nagymamájáé volt, pillanatokon belül el is kel 500 forintért. Azt mondja, hogy rendszeresen üríti az otthonát – a hasznosabb holmikat, amelyekre a rászorulóknak szükségük van, adományba adja Iványi Gáboréknak, de ahogy fogalmaz, „ékszerekre vagy 80-as évekbeli retró konyharuhára vajmi kevés szükség van az átmeneti szállásokon”. Ugyanakkor szeretné, hogy ezek is olyan helyre kerüljenek, ahol hasznukat veszik – ezért válik meg tőlük szívesen egy ilyen garázsvásáron jelképes összegekért. 

Lajos gyerekjátékokat hozott, egyrészt a sajátjait, másrészt a húgaiét. Tízéves, és azt mondja, már belenőtt abba a korba, hogy könnyebben le tud mondani a tulajdonairól. Ez az első garázsvására, de nagyon elégedett: másfél óra alatt a játékok háromnegyede elment. Pár száz forintot kér a tökéletes állapotban lévő holmikért – a cél, hogy a szeretett macik, nyuszik, robotok, labdák, ugrálók jó helyre kerüljenek. Más is örüljön nekik – ne a szemétben végezzék.

 

Csejtei Orsolya

Fotó: Karancsi Rudolf/kepszerk.hu