Újra ékszerpályaudvar lesz

Tizenkét kupolája és hat tornya van, a Körút felőli oldalán a pálmaházat idéző üvegfalát két duplatornyos vadászpavilon formájú építmény fogja közre. Vasszerkezete 1500 tonnát nyom, mégis légiesen könnyed, évente 270 Puskás stadionnyi ember fordul meg benne. Bár többször felmerült, hogy lerombolják, hamarosan részben megújulva tündökölhet.

A Nyugati tetőszerkezetének a felújítása tavasszal kezdődött. A munkák novemberig a tervek szerint haladtak, a bontások során azonban olyan, azonnali beavatkozást igénylő rejtett hibák kerültek elő, amelyek miatt pót- és többletmunkákat kellett elrendelni. Mielőtt a jövőbe néznénk, és elmesélnénk, mi történik a világhírű épülettel, felidézzük a pályaudvar legszebb és legnehezebb pillanatait.

 

 

Eiffel logarléce

 

„Az 1874 és 1877 között megépült Nyugati, születési nevén Budapest pályaudvar tervezését sokan Gustave Eiffel nevéhez kötik, de ő csak a megvalósítási tervek elkészítéséért volt felelős. Valójában az osztrák–magyar vasúttársaság építészeti főigazgatója, Auguste Wieczffinski de Serres, a pénztárcsarnok pedig helyettese, Bernardt Viktor műve, akinek aláírása az egész pályaudvar tervrajzának minden egyes oldalán ott található. Az építészeti montázs vonatfogadó üvegcsarnoka, a »pálmaház« pedig az Eiffel Iroda mérnöke, Seyrig Teofil tervei alapján készült. Az építkezést Bernardt Viktor vezette, szintén ő volt a Nyugatival szemben lévő házsor tervezője.

 

A pályaudvar egésze, de a kompozíción belül a pénztárcsarnok kiemelten jelentős építészeti alkotás, a vázszerkezettől különváló függönyfallal azt az elvet valósította meg, amit öt évvel később a modern építészet chicagói feltalálói. Ferenc József 1878-ban Eiffel, Wieczffinski de Serres és Bernardt Viktor teljesítményét lovagkereszttel ismerte el” – idézte fel a Terézvárosban élő Bugár-Mészáros Károly, Bernardt Viktor dédunokája, akinek a pályaudvar iránti rajongása távolról sem csupán a rokoni kapcsolatból eredeztethető. A dédunoka maga is építészmérnök, aki egészen fiatalon a magyar épített örökség megóvása mellett kötelezte el magát, több műemlék épület helyreállítását vezényelte le.

 

 

 

 

Bugár-Mészáros Károly szerint Eiffel zsenialitásához nem fér semmi kétség, a Nyugati építése előtt már több vasúti hidat tervezett, de a szerencsecsillaga még nem ragyogott olyan fényesen, amikor az Auguste de Serres előkészítő tervei alapján kiírt megvalósítási pályázatot megnyerte. A francia–porosz háborúban felgyújtott és szétlőtt Párizsban akkortájt nem sok feladat kínálkozott az irodájának. Édesanyjának írt leveleiből tudható, hogy a Nyugati pályaudvar építése nagyon fontos volt számára. Szerinte a később világhírűvé vált építész első nagy művének nevezhető. 

 

Viszonylag kevesen tudják, hogy a vas- és acélgyártásban is letette a névjegyét. „A Nyugati vasanyagának jelentős része Eiffelnek a francia kisvárosban, Levallois-Perret-ben lévő fémszerkezet-építő műhelyéből érkezett, a csarnokpilléreken ma is jól kivehető az Eiffel & Cie cég emblémája” – jegyzi meg az építész. 

 

Amikor Bernardt Viktor a párizsi világkiállításon járt 1878-ban, Eiffel egy logarléccel és egy vasúti felüljáró tervrajzának dedikált lenyomatával ajándékozta meg. A nem mindennapi ereklyék generációról generációra öröklődtek, a logarlécet jelenleg Károly őrizgeti terézvárosi otthonában. 

 

 

A Nyugatira leselkedő veszélyek

 

„Megépülésekor a Nyugati a világon az ötödik legnagyobb pályaudvar volt. De nem csak méreteivel tűnt ki a sorból. Mindenki elismerte a szépségét, a kor építészeti bravúrjának tartották. Születése pillanatától kiérdemelte az ékszerpályaudvar elnevezést. Nem véletlen, hogy az 1878-as világkiállításra a franciák Párizsban megépítették a szakasztott mását, ám a kérdésre, hogy a kiállítás után hová lett, senki sem tudja a választ” – meséli Bugár-Mészáros Károly. Mindennek ellenére még 25 éves sem volt a pályaudvar, amikor elindult a felszámolásáról szóló sok évtizedes polémia. A kitelepítése mellett kardoskodók már 1898-ban kicsinek találták a forgalmához mérten, míg mások Pest fejlődése, lehetséges terjeszkedési iránya szempontjából gondolták hibásnak az elhelyezkedését és a városrendezés gátjának tartották. 

 

 

 

 

 

 

Az épület elbontása azonban egészen 1975-ig, amikor is életveszélyessé nyilvánították a pénztárcsarnokot, nem merült fel. Megmaradása ekkor valóban egy hajszálon múlott, de szerencsére a józan ész kerekedett felül, és a felújítása mellett döntöttek. Az 1977-ben kezdődött munka teljes egészében 1988-ban fejeződött be. 

 

Csak 2005-ben, a kormányzati negyed építésének tervezgetése során került elő újra a gondolat, hogy megszüntetik a pályaudvart. 

 

Bugár-Mészáros Károlyt önmagában már az felháborította, hogy ismét felmerülhetett a pályaudvar megcsonkításának ötlete, hiszen álláspontja szerint az az Operaház után Terézváros legkiemelkedőbb műemléke. Ahogy mondja, „a világhírű pályaudvar kizárólag a vasúti funkcióval együtt értékes”.

 

Napjainkban a jelek azt mutatják, ez a polémia lezárult. Nemcsak az biztos, hogy a főváros legidősebb pályaudvara a helyén marad, de az is, hogy – a mostani állás szerint – másfél év múlva legfőbb része eredeti szépségében tündököl majd.

 

 

A kulisszák mögött

 

A kíváncsi tekintetek elől rejtve marad, hogy milyen grandiózus építkezés folyik jelenleg a munkaterületen. Nagyjából befejeződtek a bontások, jelenleg is zajlik a tetőszerkezet visszaépítése és folyamatban van a bádogburkolat rendbetétele is. Elkészült a középső tetőszerkezet üvegezésének kétharmada. Korábban a csarnokba futó vágányok felsővezeték-hálózatát szerelték, és a csarnok előtt új, ideiglenes ütközőbakokat építettek be, hogy a külső sínpárok a felújítás alatt is használhatók legyenek. Megépült a csarnokban egy hetvenezer légköbméteres térállvány, valamint egy hétezer négyzetméteres védőhálót is elhelyeztek az utasok és a munkások biztonsága érdekében. Elbontották és felújítják a peronvégi táblákat, a lámpatesteket, a hangszórókat, valamint az óraszerkezetet. 

 

 

 

 

 

A műemléki hitelességű felújítás komplett kiviteli terveit az MG Építész Kft. már 2012-ben elkészítette, Márkus Gábor irányításával hatan vettek részt a munkában. A megvalósulására közel nyolc évet kellett várni. Liebhardt Cintia és Jurity Andor, az iroda tervezői művezetőiként a helyszínen koordinálják a kivitelezők, alvállalkozók, szaktervezők, restaurátorok és szakértők munkáját, ellátják őket a szükséges adatokkal, tervrajzokkal. Feladataik közé tartozik a felmérések, illetve a dokumentációk készítése is. 

 

Cintia lenyűgözőnek találja a karcsú, már-már légies acélszerkezeteket és azt is, hogy van olyan elem, amely 143 év után is csak kisebb megerősítést igényel. „Ebből arra lehet következtetni, hogy a pályaudvar jó minőségű anyagokból épült, a munkát pedig kiváló mesterek végezték. Szerencsére ez most sincs másként, a projekten Magyarország legjobb szakemberei dolgoznak” – árulja el az építész. 

 

 

 

 

A kivitelezést végző Magyar Építő Zrt. kiemelkedően fontosnak és nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a MÁV Zrt. a közbeszerzési eljárás nyerteseként cégüket bízta meg a Nyugati pályaudvar rekonstrukciójával. „A munka nagyságát jelzi, hogy a felújításon naponta háromszáznál is többen dolgoznak, a műhelyekben munkálkodókkal együtt a létszám közel 400 fő – árulja el Dávid András főmérnök. – A hetvenezer légköbméteres térállvány első elemét harminc napon át éjjel-nappal hatvanan építették. A díszműbádogosi munkákat is a Magyar Építő Zrt. végzi, az egyik kéttonnás toronysisak bádogosműhelyben készült, és közúton, teherautóval érkezett a helyszínre. Az asztalos díszítőmunkák során az üvegek szellőzőnyílásai mentén futó tagozatos fapárkányok születnek újjá, amelyek rekonstrukciójában száznál is többen vesznek részt. Bizonyos díszítőelemek a helyszínen, mások díszműbádogos-, lakatos-, illetve öntőműhelyekben készülnek.” 

 

Jövő nyáron a MÁV további korszerűsítéseket is végez a csarnokban, így – ígéreteik szerint – komfortosabb, színvonalasabb környezet fogadja az utazóközönséget a 2021. nyár végén várható újranyitáskor. Az összesen 8200 négyzetméternyi teljes tetőszerkezet felújítása az eredeti ütemezésnek megfelelően 2022 második negyedévére fejeződik be.

 

 

 

Szöveg: Dobi Ágnes

Fotó: Adrián Zoltán és Ancsin Gábor/Képszerkesztőség