Újra ékszerpályaudvar lesz

A Nyugati tetőszerkezetének a felújítása tavasszal kezdődött. A munkák novemberig a tervek szerint haladtak, a bontások során azonban olyan, azonnali beavatkozást igénylő rejtett hibák kerültek elő, amelyek miatt pót- és többletmunkákat kellett elrendelni. Mielőtt a jövőbe néznénk, és elmesélnénk, mi történik a világhírű épülettel, felidézzük a pályaudvar legszebb és legnehezebb pillanatait.

Eiffel logarléce

„Az 1874 és 1877 között megépült Nyugati, születési nevén Budapest pályaudvar tervezését sokan Gustave Eiffel nevéhez kötik, de ő csak a megvalósítási tervek elkészítéséért volt felelős. Valójában az osztrák–magyar vasúttársaság építészeti főigazgatója, Auguste Wieczffinski de Serres, a pénztárcsarnok pedig helyettese, Bernardt Viktor műve, akinek aláírása az egész pályaudvar tervrajzának minden egyes oldalán ott található. Az építészeti montázs vonatfogadó üvegcsarnoka, a »pálmaház« pedig az Eiffel Iroda mérnöke, Seyrig Teofil tervei alapján készült. Az építkezést Bernardt Viktor vezette, szintén ő volt a Nyugatival szemben lévő házsor tervezője.

A pályaudvar egésze, de a kompozíción belül a pénztárcsarnok kiemelten jelentős építészeti alkotás, a vázszerkezettől különváló függönyfallal azt az elvet valósította meg, amit öt évvel később a modern építészet chicagói feltalálói. Ferenc József 1878-ban Eiffel, Wieczffinski de Serres és Bernardt Viktor teljesítményét lovagkereszttel ismerte el” – idézte fel a Terézvárosban élő Bugár-Mészáros Károly, Bernardt Viktor dédunokája, akinek a pályaudvar iránti rajongása távolról sem csupán a rokoni kapcsolatból eredeztethető. A dédunoka maga is építészmérnök, aki egészen fiatalon a magyar épített örökség megóvása mellett kötelezte el magát, több műemlék épület helyreállítását vezényelte le.

Bugár-Mészáros Károly szerint Eiffel zsenialitásához nem fér semmi kétség, a Nyugati építése előtt már több vasúti hidat tervezett, de a szerencsecsillaga még nem ragyogott olyan fényesen, amikor az Auguste de Serres előkészítő tervei alapján kiírt megvalósítási pályázatot megnyerte. A francia–porosz háborúban felgyújtott és szétlőtt Párizsban akkortájt nem sok feladat kínálkozott az irodájának. Édesanyjának írt leveleiből tudható, hogy a Nyugati pályaudvar építése nagyon fontos volt számára. Szerinte a később világhírűvé vált építész első nagy művének nevezhető. 

Viszonylag kevesen tudják, hogy a vas- és acélgyártásban is letette a névjegyét. „A Nyugati vasanyagának jelentős része Eiffelnek a francia kisvárosban, Levallois-Perret-ben lévő fémszerkezet-építő műhelyéből érkezett, a csarnokpilléreken ma is jól kivehető az Eiffel & Cie cég emblémája” – jegyzi meg az építész. 

Amikor Bernardt Viktor a párizsi világkiállításon járt 1878-ban, Eiffel egy logarléccel és egy vasúti felüljáró tervrajzának dedikált lenyomatával ajándékozta meg. A nem mindennapi ereklyék generációról generációra öröklődtek, a logarlécet jelenleg Károly őrizgeti terézvárosi otthonában. 

A Nyugatira leselkedő veszélyek

„Megépülésekor a Nyugati a világon az ötödik legnagyobb pályaudvar volt. De nem csak méreteivel tűnt ki a sorból. Mindenki elismerte a szépségét, a kor építészeti bravúrjának tartották. Születése pillanatától kiérdemelte az ékszerpályaudvar elnevezést. Nem véletlen, hogy az 1878-as világkiállításra a franciák Párizsban megépítették a szakasztott mását, ám a kérdésre, hogy a kiállítás után hová lett, senki sem tudja a választ” – meséli Bugár-Mészáros Károly. Mindennek ellenére még 25 éves sem volt a pályaudvar, amikor elindult a felszámolásáról szóló sok évtizedes polémia. A kitelepítése mellett kardoskodók már 1898-ban kicsinek találták a forgalmához mérten, míg mások Pest fejlődése, lehetséges terjeszkedési iránya szempontjából gondolták hibásnak az elhelyezkedését és a városrendezés gátjának tartották. 

Az épület elbontása azonban egészen 1975-ig, amikor is életveszélyessé nyilvánították a pénztárcsarnokot, nem merült fel. Megmaradása ekkor valóban egy hajszálon múlott, de szerencsére a józan ész kerekedett felül, és a felújítása mellett döntöttek. Az 1977-ben kezdődött munka teljes egészében 1988-ban fejeződött be. 

Csak 2005-ben, a kormányzati negyed építésének tervezgetése során került elő újra a gondolat, hogy megszüntetik a pályaudvart. 

Bugár-Mészáros Károlyt önmagában már az felháborította, hogy ismét felmerülhetett a pályaudvar megcsonkításának ötlete, hiszen álláspontja szerint az az Operaház után Terézváros legkiemelkedőbb műemléke. Ahogy mondja, „a világhírű pályaudvar kizárólag a vasúti funkcióval együtt értékes”.

Napjainkban a jelek azt mutatják, ez a polémia lezárult. Nemcsak az biztos, hogy a főváros legidősebb pályaudvara a helyén marad, de az is, hogy – a mostani állás szerint – másfél év múlva legfőbb része eredeti szépségében tündököl majd.

A kulisszák mögött

A kíváncsi tekintetek elől rejtve marad, hogy milyen grandiózus építkezés folyik jelenleg a munkaterületen. Nagyjából befejeződtek a bontások, jelenleg is zajlik a tetőszerkezet visszaépítése és folyamatban van a bádogburkolat rendbetétele is. Elkészült a középső tetőszerkezet üvegezésének kétharmada. Korábban a csarnokba futó vágányok felsővezeték-hálózatát szerelték, és a csarnok előtt új, ideiglenes ütközőbakokat építettek be, hogy a külső sínpárok a felújítás alatt is használhatók legyenek. Megépült a csarnokban egy hetvenezer légköbméteres térállvány, valamint egy hétezer négyzetméteres védőhálót is elhelyeztek az utasok és a munkások biztonsága érdekében. Elbontották és felújítják a peronvégi táblákat, a lámpatesteket, a hangszórókat, valamint az óraszerkezetet. 

A műemléki hitelességű felújítás komplett kiviteli terveit az MG Építész Kft. már 2012-ben elkészítette, Márkus Gábor irányításával hatan vettek részt a munkában. A megvalósulására közel nyolc évet kellett várni. Liebhardt Cintia és Jurity Andor, az iroda tervezői művezetőiként a helyszínen koordinálják a kivitelezők, alvállalkozók, szaktervezők, restaurátorok és szakértők munkáját, ellátják őket a szükséges adatokkal, tervrajzokkal. Feladataik közé tartozik a felmérések, illetve a dokumentációk készítése is. 

Cintia lenyűgözőnek találja a karcsú, már-már légies acélszerkezeteket és azt is, hogy van olyan elem, amely 143 év után is csak kisebb megerősítést igényel. „Ebből arra lehet következtetni, hogy a pályaudvar jó minőségű anyagokból épült, a munkát pedig kiváló mesterek végezték. Szerencsére ez most sincs másként, a projekten Magyarország legjobb szakemberei dolgoznak” – árulja el az építész. 

A kivitelezést végző Magyar Építő Zrt. kiemelkedően fontosnak és nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a MÁV Zrt. a közbeszerzési eljárás nyerteseként cégüket bízta meg a Nyugati pályaudvar rekonstrukciójával. „A munka nagyságát jelzi, hogy a felújításon naponta háromszáznál is többen dolgoznak, a műhelyekben munkálkodókkal együtt a létszám közel 400 fő – árulja el Dávid András főmérnök. – A hetvenezer légköbméteres térállvány első elemét harminc napon át éjjel-nappal hatvanan építették. A díszműbádogosi munkákat is a Magyar Építő Zrt. végzi, az egyik kéttonnás toronysisak bádogosműhelyben készült, és közúton, teherautóval érkezett a helyszínre. Az asztalos díszítőmunkák során az üvegek szellőzőnyílásai mentén futó tagozatos fapárkányok születnek újjá, amelyek rekonstrukciójában száznál is többen vesznek részt. Bizonyos díszítőelemek a helyszínen, mások díszműbádogos-, lakatos-, illetve öntőműhelyekben készülnek.” 

Jövő nyáron a MÁV további korszerűsítéseket is végez a csarnokban, így – ígéreteik szerint – komfortosabb, színvonalasabb környezet fogadja az utazóközönséget a 2021. nyár végén várható újranyitáskor. Az összesen 8200 négyzetméternyi teljes tetőszerkezet felújítása az eredeti ütemezésnek megfelelően 2022 második negyedévére fejeződik be.

Szöveg: Dobi Ágnes

Fotó: Adrián Zoltán és Ancsin Gábor/Képszerkesztőség