Újév a Köröndből

Máskor folyamatosan nyílik-csukódik az Aradi utcai kínai teaház ajtaja, a tulajdonos, Anshi Hua úr igazi kulcsfigurája a magyar–kínai barátságnak, ám most, a járvány miatt megtalálni is alig lehet a lefüggönyözött üzletet. Bár a legfontosabb ünnep, a holdújév alkalmából sem tud kinyitni a magyarországi kínai közösség egyik különleges találkozási helye, mégis innen szerveződik a bivaly évének közös köszöntése.

A Körönd Teaház az idén lesz tízéves, amit egyelőre kényszerű zárvatartással ünnepel. „A vírus miatt sajnos nem lehet” – ismétli többször is Anshi, aki bevallja, ő is fél a vírustól, nem is szívesen tartaná most nyitva a helyet. Április óta néhányszor röviden ki tudtak nyitni, aztán újra zárni kellett, november óta pedig ezek az átmeneti időszakok is eltűntek, permanensen zárva van a teaház. Vagy nevezzük inkább szentélynek? Tündéri kis titkos barlang tárul elénk zegzugos előterekkel, galériával, szuterénnel – utóbbiban partikat, zenés rendezvényeket, magyar–kínai kulturális programokat szoktak tartani. Csak hát, most nem lehet, sajnos. Anshi Hua nagy szervezője és ápolója a két ország „bilaterális” kapcsolatainak, együttműködik a kínai nagykövetséggel, tartja a kapcsolatot a Budapesten működő távol-keleti üzletemberekkel. Most is komoly partiszervezésben van, a kínai újév alkalmából óriási streamingközvetítést hoz épp – virtuális – tető alá. Február 10-én búcsúzik az óesztendő, és köszönt be 11-én a bivaly éve. A kínaiaknak ez a legfontosabb ünnep, és akkor is megadják a módját, ha személyesen ezúttal nem lehet ünnepelni, sajnos. 

 

 

 

 

Pedig a túlnyomóan kínaiakból álló törzsközönség most is jönne teázni, ostromolják a Körönd Teaházat, de Anshi nem tehet kivételt, ha zárva kell lenni, akkor zárva kell lenni. Azért persze a hazai vendégek is hiányolják a kiváló teákat: a magyar vendégkör jelentős hányadát egyetemisták teszik ki, „kínai kultúrát, konfucianizmust tanulnak, ELTE-sek” – jellemzi a derékhadat Anshi Hua felesége, aki lányával és férjével közösen viszi a teaházat. A teák természetesen Kínából jönnek, Anshi nem is szereti az ízesített, nem természetes italokat. Ahogy mondja, a kínai az eredeti, és ők természetesen ízesítők nélkül isszák, méz, cukor, tej szóba sem jöhet. Van viszont zöld, fehér, oolong, fekete, pu erh teafű számos változatban és Kína legkülönbözőbb területeiről. 

 

 

 

 

A teák fogyasztása valódi szeánsz, nem lehet csak úgy felhörpinteni egy pöttyös műanyag bögréből. A teázáshoz le kell lassulni, át kell adni magunkat az élménynek, amelynek része, hogy az első teafűfelöntést kiöntjük, csak a második főzetet fogyasztjuk, amelyet aztán rengeteg másik, akár húsz újabb követhet. A ráérős, elmerengős teázásra a délután 3 és 5 óra közötti időszak a legalkalmasabb, ez a délutáni teázás dedikált ideje. De persze egész nap fogyasztható. Ha valakinek van erre ideje reggel, akkor igya reggel is, magyarázza Anshi Hua. Azért persze mutatóban egy kicsit belekóstolunk mi is a jóba. Óriási bambusztálca, megszámlálhatatlan üveg- és porceláncsésze, kübli, kancsó vesz minket körül egy pillanat alatt, és megtörténik a varázslat. „Nagyon egészséges” – mondja a házigazda házaspár: az ember teljesen átmossa magát belül, kitisztul tőle test és lélek, egészen átszellemülten engedhetjük el a telet, megújulva, frissen, tisztán várhatjuk a tavasz beköszöntét. És talán a március közepi újranyitást. 

 

 

Szöveg: BK      

Fotó: Tuba Zoltán/Képszerkesztőség