Történelmi ostyaropogás

Egykor kígyózó sorok álltak a Népköztársaság úti ház előtt a híres Ziegler ostyára várva, ma már sokkal kényelmesebben hozzá lehet jutni a pékdinasztia jellegzetes termékeihez, amelyek több mint egy évszázadon át számtalan történelmi fordulatot átélve lettek a mindennapjaink részei. A Ziegler család egykori otthona és mostani mintaboltja is terézvárosi – a képzeletbeli utazáson sem távolodtunk nagyon messzire.

„Itt árultuk a saját termékeinket a közelben: az Andrássy út egyik nagypolgári lakásában alakítottuk ki az üzemet, és az értékesítés is ott zajlott” – emlékszik vissza Ziegler Péter, akit igen korán, kisgyerekként befogtak a családi vállalkozásba. Az apró mintaboltban beszélgetünk, a Kodály köröndnél, itt idézi fel Péter a Ziegler ostya fordulatos történetét. 

 

Péter nagyapja az 1900-as évek elején árva kiskamaszként került Budapestre, ahol sikeres pékvizsgát tett, és egy kis péküzemből indulva dinasztiaalapító lett. A Terézvárostól pár száz méterre lévő Kisgömb utcában bérelte első pékségét közel száz esztendeje. A gyorsan fejlődő, az ország egyik legnagyobb kapacitással működő kenyérgyárává váló egységet aztán a második világháború után azonnal államosították, Ziegler nagypapa pedig a saját üzemében – megtűrt melósként – a kukákat tologathatta, hogy legalább a nyugdíjjogosultsághoz szükséges munkaévek összejöjjenek. 

 

 

 

 

 

 

Péter apja ugyancsak saját pékséget vitt, így a család mindkét pékségét egyszerre vette „állami gondozásba” a kommunizmus. Ezután az Eötvös utcában béreltek helyiséget, innen látták el az egész hatodik kerületet friss pékáruval. Fő a változatosság: ezt a pékséget 1000 zsák liszttel együtt foglalták le az 1950-es évek elején. Péter apja épp csak a kabátját vihette magával a fogasról, és talán még örülhetett is, hogy osztályidegenként ennyivel megúszta. 

 

„Anyám 3,5, apám 5 tonnás teherautót vezethetett, ebből éltek” – mutatja be a korszak egyik furcsa jellegzetességét Ziegler Péter. A rövid teherfuvarozói „karrier”, vagyis kényszerpálya után, 1953-ban sikerült iparengedélyt szerezniük – ostyát készíthettek eladásra, igaz, „töltési engedélyük” még pár évig nem lehetett. A töltött ostya készítése állami privilégium volt ekkoriban. Végül, mesebeli fordulatként, ez az engedély is meglett – innentől sikert sikerre halmoz a családi cég.

 

„Anyám remekül sütött, és elképesztően népszerűvé váló termékeket eszelt ki” – eleveníti föl Ziegler Péter a már kellemesebb emlékű múltat. A mindmáig emblematikus „havasi gyopár” háromszögostya, az „arany makk” és a talányos nevű Madi (mazsolás-diós) kocka is ebből az időszakból származik. A termékeket a fent említett lakáson kívül egy-egy kijelölt ABC-ben lehetett csak megvásárolni, a fontosabb elosztóhelyekre még mindig csupán állami cégek szállíthattak be. A „maszek” töltött ostyákért közben tömött sorok álltak az Andrássy (akkor Népköztársaság) úti bérház előtt, Péter pedig föl-le rohangált a lakás és az utcai sor között, hozta-vitte a hírt, mi fogyott el, miből van még. (Kell-e mondani, hogy az egész bérház a család tulajdona volt az államosításig…) Péter a villamosmérnöki szak elvégzése után rövidesen főállásban is beállt a családi vállalkozásba. „Apám lebetegedett, kellett a segítség, így a villamosmérnökök között én lettem a legjobb ostyasütő, az ostyasütők közt pedig a legjobb villamosmérnök” – említi fel derűsen Ziegler Péter, aki immár a dinasztia harmadik fejeként komoly hasznát vette szakvégzettségének is. 1990-ben ugyanis visszavásárolhatták a lerobbant, siralmas állapotba került Kisgömb utcai épületet, aminek a gépparkját itthon csúcstechnológiának számító, Nyugat-Németországban pedig pont leselejtezett berendezésekkel ostyaüzemmé fejlesztették. 

 

Az egyik legsikeresebb, számos külföldi országba exportált termék, a sajtos tallér már Péter nevéhez kötődik. Az új gépeknek és a megnyíló gazdasági lehetőségeknek köszönhetően az egyre bővülő termékpalettába ő illesztette be a sós ízű töltött ostyát. Ehhez is mérnöki hozzáállás kellett: a hagyományos ostyák magas nedvszívó képessége nem segítette elő a roppanós érzetű, sajtos töltelékkel felturbózott termék megvalósítását, de a recepttel és a technológiával való kísérletezés meghozta gyümölcsét, és a sajtos tallér a Ziegler legfontosabb exporttermékévé vált.   

 

 

Szöveg: BK

Fotó: Tuba Zoltán/Képszerkesztőség