Több mint polgárőr

Szabadidejében éjszakánként Terézváros utcáit rója. Diplomákat gyűjt, most éppen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatás-szervező szakos hallgatója. Hét évig karatézott, óvodáskora óta sakkozik. Terézváros egyik fiatal, a közelmúltban elismerést kapott polgárőrével, Haszon Kamilla Sárával beszélgettünk.

Érdekesen alakult a legutóbbi szilvesztere a 24 éves Haszon Kamilla Sárának: a többi fiatallal ellentétben nem egy buliban fejezte be az évet, hanem a VI. kerületi utcákat róva, hogy a többi ember önfeledt szórakozását biztosítsa. Amikor véletlenül kiderült, hogy a párja barátja a Terézváros Biztonságáért Egyesületben polgárőrködik, a fiatal rögtön úgy érezte, köztük van a helye – az év utolsó napján lakossági megfigyelőként el is kísérték járőrözni a kerületi polgárőröket. „Izgalmasan alakult az este, a rendőrökkel közös szolgálat alatt több esemény is történt: fennakadt például a szűrőn néhány vezető, akiről szonda nélkül is lehetett látni, hogy már nem szomjas. Majd mikor egy összetört hátsó lámpájú autó felé indultunk, a sofőrje észrevett minket és nagy gázzal igyekezett eltűnni. Szóltunk a rendőröknek, akik utol is érték a kocsit – kiderült, hogy a vezető nemcsak ittas volt, de kábítószert is fogyasztott. Az anyósülésen egy lány ült, aki már egyáltalán nem volt képben, erősítésre is szükség volt, hogy átkutassák az autót. Mi biztosítottuk közben a helyszínt. Csak a tűzijátékok durrogásából jöttünk rá, hogy elmúlt éjfél, és kívántunk boldog új évet egymásnak” – idézi fel Kamilla Sára, aki hamar tagságra cserélte a megfigyelő státuszt a polgárőröknél. Azóta szabadidejétől függően heti 1-2 alkalommal egészen biztos, hogy társaival Terézváros utcáit rója.

 

Sakktábla és tatami

 

Politológusként nem okozna nehézséget Kamillának, hogy a társadalom iránti elkötelezettségről szóló szép kerek történetben fogalmazza meg, miért is lett polgárőr, de mivel nem ez motiválta, nem teszi. Azt mondja, hajlamos rá, hogy abba az irányba induljon el, amit az élet véletlenszerűen felkínál. A polgárőrséghez sem kitaposott és egyenes úton jutott el.

 

 

 

Már érettségi előtt csatlakozott a fonyódi polgárőrökhöz

 

Kamilla Sára Balatonbogláron született, és nagyjából hároméves lehetett, amikor először sakkasztalhoz ült – csakúgy, mint két bátyját, őt is édesapja vezette be a játék izgalmas világába. „Ahogy fejlődtünk, egy idő után az apukám úgy érezte, a tanításunkhoz már kevés az ő tudása. Mivel a Balaton partján alig volt néhány egyesület, ahol tanulni lehetett, ezért édesapám nyaranta különböző edzőket hívott meg az otthonunkba, akik napi 8-10 órát gyakoroltak velünk. Nagyon hamar beleszerettem a sakkba, még ezeket az egész napos edzéseket is imádtam.”

 

Hatévesen már versenyt nyert, azóta is folyamatosan indul sakktornákon, jó néhány kiváló eredményt ért el. Ifjúsági kategóriában országos egyéni és csapatversenyeken ötnél is többször állhatott dobogóra. Játékában minél magasabb szintre törekszik, jelenleg a női FIDE-mester címet tűzte ki célul.

 

Gyerekként ugyanilyen elánnal fogott neki a karaténak is. Szorgalmasan gyűjtögette az öveket, azonban egy nehezen gyógyuló térdsérülés miatt orvosi javaslatra 7 év után búcsút vett a harcművészettől.

 

Kötelezőből szenvedély

 

Az általános iskola után a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumban tanult tovább. Az ő évfolyamuk volt az első, amelynek előírták 50 óra közösségi szolgálat teljesítését az érettségi előtt. Előbb egy menhelyen kezdte az önkénteskedést, majd más közösségi munka után nézett, és ekkor hallotta egy ismerősétől, hogy Fonyódon van egy polgárőr-egyesület, ahol a 18 év alattiakat ifjú polgárőrként várják. Felkereste őket és be is lépett hozzájuk.

 

 

 

Pestre költözése után talált rá a Terézváros Biztonságáért Egyesületre

 

„Igen ám, de a bürokrácia malmai lassan őröltek. Mire megkaptam az igazolványomat és mehettem volna szolgálatba, addigra pont kezdődött az érettségim. Az 50 órát így végül nem is a polgárőrségnél teljesítettem, hanem a korábbi karateegyesületemnél” – meséli, ennek ellenére mégis megjelent életében a civil rendvédelem. Miközben a gimnázium után egy érettségire épülő pénzügyi-számviteli ügyintézői OKJ-s tanfolyamot végzett, szabadidejében lelkesen részt vett a fonyódi polgárőrök munkájában. Egészen addig, amíg felvették a Pázmány Péter Katolikus Egyetem politológia szakára. Ekkor a fővárosba költözött, és egy időre polgárőr egyenruháját is a szegre akasztotta.

 

Gyűjtőszenvedély

 

„A politológusi oklevél megszerzése után beiratkoztam a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatás-szervező szakára. Úgy döntöttem gyűjtögetem a diplomákat. Bevallom, hogy bár a »mi leszel, ha nagy leszel« kérdésre nagyjából kéthavonta más és más választ adok, egyelőre úgy gondolom, a közigazgatási szakvizsgát követően egy önkormányzatnál helyezkedem majd el” – osztotta meg velünk terveit Kamilla Sára, akinek az életébe az emlékezetes szilveszteri éjszakával a polgárőri szolgálat is visszatért.

 

„Minden szolgálat kezdetén bejelentkezünk a Budapesti Polgárőr Szövetségnél, illetve a közterület-felügyeletnél a kerületben. Ha segítségre van szükségük, tudják, számolhatnak velünk. Előfordul, hogy velük közösen járőrözünk, néha rendezvények biztosításában, esetenként pedig az önkormányzattal együtt a szórakozóhelyek ellenőrzésében is részt veszünk. Alapesetben a szolgálat alatt mindig útba ejtjük a kerület kritikusabb pontjait, a Nyugati teret és a környékét, a Bajnok, a Csengery és az Aradi utcát, a Podmaniczky utca felső szakaszát, a bulinegyed terézvárosi szakaszát, a Nagymező és a Király utcát. És persze szétnézünk a közterek környékén is. Télen felébresztjük és hajléktalanszállóra irányítjuk a földön fekvő hajléktalanokat. Mi nem büntetünk, csak kérünk vagy figyelmeztetünk, és szükség esetén jelezzük a rendőröknek, ha valami olyan dolgot fedezünk fel, ami beavatkozást igényel. Sokszor már azzal elejét tudjuk venni a bajnak, hogy megjelenünk az egyenruhánkban.”

 

Nem furcsállják

 

A polgárőrvizsga előtt felkészítették őket a váratlan szituációkra, társaikkal pedig nagyon figyelnek egymásra, így mindig biztonságban érzi magát. Az egyesület tagjai akadályoztak már meg verekedést, lebuktattak drogdílert, részt vettek zsebtolvajok lefülelésében is. Arra a kérdésre, hogy a polgárőrködés miatt nem néznek-e rá furcsán a kortársai, Haszon Kamilla Sára határozott nemmel felel. „Hasonló gondolkodású emberek vannak körülöttem, és a közszolgálati egyetemről lévén szó, az ottani barátaim is megértik a mentalitásomat. De persze attól, hogy polgárőr vagyok, én is szívesen járok bulizni, sportolok, túrázok, rengeteget olvasok, sorozatokat, filmeket nézek, zenét hallgatok. Élem a fiatalok mindennapjait.”

 

A jövőt illetően úgy gondolja, még sokáig kitart a polgárőrség mellett. Más országok megismerése is vonzza. És biztos benne, hogy nem múlhat el anélkül az élete, hogy kipróbálná a bázis- és a tandemugrást. Hétéves korában ugyanis közölte a családjával, egyszer kiugrik egy repülőből, és ha minden jól megy, ejtőernyő is lesz rajta.

 

 

Barátai elfogadják különösnek tűnő hobiját

 

A kerületi önkormányzat megbecsüli a polgárőreit, munkájukat támogatásokkal segíti. Parancsnokuk, Bényi Árpád, a Terézváros Biztonságáért Egyesület elnöke polgárőrkörökben is elismert vezető. Két éve tetszhalott állapotából támasztotta fel a VI. kerületben a polgári rendvédelmet: javarészt fiatalokból álló csapatot hozott össze, amely önkéntes munkájával járul hozzá, hogy a kerületben élők biztonságban érezhessék magukat. Tevékenységük elismeréseként Bényi Árpád és a négy legkiválóbbnak bizonyult fiatal polgárőr, köztük Kamilla Sára júliusban a Terézváros Közrendjéért és Közbiztonságáért Közalapítvány oklevelét vehette át, a bűnmegelőzés, illetve a közrend, közbiztonság területén végzett kiemelkedő munkájáért.

 

Szöveg: Dobi Ágnes
Fotó: Hartyányi Norbert/kepszerk.hu