Több mint forgatás

Egy süni és egy kutyus barátsága elevenedik meg a filmvásznon keresetlen őszinteséggel, egyszerűen, ártatlanul az idei Magyar Speciális Független Filmszemle nagydíjas alkotásában. Akkor is bájos a történet, ha nem tudjuk, hogy alkotói értelmi akadályozott emberek, akiknek a filmkészítés több szempontból is terápiás jellegű. Magukból adnak egy jó darabot az univerzális filmnyelv segítségével – hatodik alkalommal volt lehetőségünk elfogadni az ajándékukat.

Mit tudhatunk egy Kelet-Magyarország közepén, intézményben élő értelmi akadályozott ember életéről, érzéseiről, gondolatairól? Egyáltalán honnan is tudhatnánk róla – Laciról – bármit is? A speciális filmezés egyik legnagyobb érdeme, hogy maguk az értelmi akadályozottak, illetve pszichiátriai betegek készítenek filmet magukról, engednek bepillantást az életükbe – így részt vehetnek a köztük és a társadalom többi része közé tudatlanságból emelt fal ledöntésében. Az alkotás folyamata ráadásul megannyi fejlődési lehetőséget rejt és sikerélményt hoz a készítők számára. 

 

Laci a bánhalmai Fenyves Otthon lakója, aki speciális filmes csoportjával közösen, Tóthné Nagy Ágnes foglalkoztató segítségével készítette el a Két jóbarát című animációs kisfilmet, amely nemrég nyerte el a hagyományosan az Eötvös10-ben rendezett Magyar Speciális Független Filmszemle Nagydíját. A háromperces kisfilm több mint fél éven át készült, az alkotás folyamata jól mutatja a speciális filmezésben rejlő lehetőségeket. 

 

„Korábban is sokat filmeztem az otthon lakóit, érdekelt a filmezés, és azt tapasztaltam, hogy a lakók szeretik visszanézni magukat – idézi fel Nagy Ágnes az előzményeket. – Hat évvel ezelőtt találkoztam a Fábián Gábor által kifejlesztett speciális filmezés módszerével, amelynek lényege, hogy a szakember segítő kérdésekkel vezeti végig az alkotót a filmezés folyamán, az ötletéből így áll össze a története, amelyet aztán a csoport közösen megvalósít. A munka során erősödik a kooperáció a tagok között és fejlődnek a kognitív képességek, például a figyelem, az emlékezet, az önkifejezés. A végeredmény, különösen, ha díjat is hoz, nagy sikerélményt és motivációt jelent az alkotóknak egy újabb film elkezdéséhez is. Amikor az első filmszemlénken négy éve megnyertük a nagydíjat, a csoportunk hölgy tagja sírva köszönte meg a már nem élő nevelőszüleinek, hogy önéletrajzi alkotása ilyen eredményt ért el.”

 

A filmszemlék fontos események a speciális filmesek számára, találkozási és ihletmerítési lehetőséget jelentenek. Egy ilyen után született meg az ötlet Laci fejében is: animációs filmet szeretne készíteni. „Bár egyikünk sem csinált még korábban hasonlót, belevágtunk. Ez valódi szintlépés volt a hagyományos filmekhez képest, hatalmas kihívást jelentett az egész csoport számára. Laci januárban kitalálta, hogy kik legyenek a szereplők – egy kutya és egy süni –, én pedig végigvezettem a folyamaton az említett segítő kérdésekkel. A végére megfogalmazódott: azt szeretné, hogy ez a film a barátságról szóljon. Arról, hogy a süni, aki talán Laci maga, hogyan védekezik a tüskéivel, és mégis mennyire igényli a barátságot, amit aztán megkap a kutyustól, amikor visszahúzza a tüskéket és bizalommal fordul a másik felé. Az, hogy ezt ő ki tudta fejezni a filmmel, az önmegvalósítás fontos állomása” – árulja el Nagy Ágnes.

 

A forgatókönyvet a csoport szokás szerint elvonulva készítette több héten keresztül. Ilyenkor a segítő, jelen esetben Ágnes lerajzolja a képeket és melléjük írja az instrukciókat. A csoporttagok is ceruzát ragadtak, ők készítették a gyurmafilm hátterét. A gyurmabábokat is együtt csinálták, mozgatták a képek elkészítésekor, minderre már a nyári alkotótáborban került sor. Ott tanulták meg mindazt, ami egy animációs film készítéséhez szükséges.

 

Az eredmény az őszi szemle nagydíját érdemelte. Már sokadik alkalommal nyerte meg a fődíjat az összetartó bánhalmai csapat, amely évente több filmes eseményre, pályázatra is készít egy alkotást, mindig más-más tag ötlete alapján.

 

„Az Eötvös10-be mi »hazajárunk«, otthon érezzük magunkat, nagyon hálásak vagyunk a terézvárosi önkormányzatnak azért, amiért évek óta támogatja ezt a rendezvényt – hangsúlyozza Tóthné Nagy Ágnes, aki a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület elnökségi tagja is. – Akkor lennénk igazán boldogok, ha még többen lennének kíváncsiak a szűrő nélküli, hiteles alkotásokra.”

 

 

Szöveg: Kertész Anna

Fotó: Vincze András