Vissza

Terézváros őrzi az esztelen gyűlölet áldozatainak emlékét

A hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1945. január 7-e éjjelén a svéd nagykövetség oltalma alatt álló Jókai utcai védett házból több száz zsidó honfitársunkat hurcolták el a rájuk törő nyilasok. „Csak a falakból nem folyt a vér” – idézte fel a borzalmas eseményeket dr. Szita Szabolcs történészprofesszor, a Holokauszt Emlékközpont volt igazgatója az áldozatok tiszteletére a terézvárosi önkormányzat és a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. által közösen rendezett ünnepségen elmondott beszédében.

A professzor hangsúlyozta: ennyi év elteltével sem szabad elfelejteni, hogy az ordas eszmék égisze alatt a háborút elvesztő nyilasok hogyan támadtak rá a házban az oltalmat remélő ártatlan nőkre, gyermekekre, férfiakra, akinek egyetlen bűnük puszta létezésük, emberségük volt. Raoul Wallenbergnek és a svéd nagykövetség munkatársainak a nőket és a gyerekeket sikerült a gettóba menekíteniük, de a házból elhurcolt férfiakra a kegyetlen kínzás és a halál várt.

 

Hogy a történtek soha többé ne ismétlődhessenek meg, többet kell tennünk a hétköznapokban, többet kell beszélnünk gyerekeinknek az iskolában azokról az időkről, amikor oktalan gyűlölettől vezérelve magyarok gyilkoltak magyarokat – jelentette ki a professzor.

 

 

Szita Szabolcs beszédében felidézte a szörnyű éjszakán történteket és a jelen veszélyeire is figyelmeztetett

 

Szavai szerint ma is veszélyben vagyunk, bármerre nézünk a világban, azt látjuk, hogy „nőnek a sziklák, embertársaink elfogadása helyett nő az elutasítás, a gyűlölet”.

 

Dr. Földes Gyula, a szörnyű éjszaka egyik túlélője rövid beszédében szintén az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, nemcsak egyszerűen emlékeznünk kell, hanem tudnunk kell, hogy soha, de soha nem felejthetünk.

 

 

Földes Gyula tizenkét esztendős gyermekként szembesült a felfoghatatlan erőszak borzalmával

 

Az ünnepség meghatóan szép pillanata volt, amikor Dunai Tamás Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész Radnóti Miklós Töredék című verse után Paul Éluard És egy mosoly című versét szavalta el. A francia költő sorai a saját életüket kockáztató embermentők előtti tisztelgésként is felfoghatók, a költemény ugyanis azt sugallja, hogy a legsötétebb pillanatokban is van remény. Ahogyan 75 évvel ezelőtt a gonosz tombolásakor is feltünedezett a nemeslelkűség és a jóság.

 

 
Nógrádi Gergely főkántor imával emlékezett az áldozatokra

 

A kegyeleti ünnepség végén Soproni Tamás polgármester, Temesvári Szilvia, Miyazaki Jun alpolgármesterek, a holokauszt túlélői és a terézvárosi polgárok a ház homlokzatán, valamint kapualjában levő márványtáblák előtt elhelyezték az emlékezés köveit és virágait.

 

 

Az ártatlan áldozatokra emlékezve Terézváros polgármestere és két alpolgármestere is lerótta kegyeletét