Líra-Pont: bemutatták Terézváros ezer arcát

Különleges képzeletbeli sétára invitálta Bugár-Mészáros Károly építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök a Líra-Pont kávézóban az eredetileg egy író-olvasó találkozóra érkezett közönséget. Az építészeti örökség megóvását nemcsak hivatásának, de életfeladatának és szívügyének tekintő szakember Kodolányi Gyula József Attila- és Prima Primissima díjas írót, költőt, műfordítót „helyettesítette”, aki hirtelen jött betegsége miatt nem tudott részt venni a meghirdetett irodalmi délutánon. Bugár-Mészáros Károly magával ragadó, színes előadásmódjával, mérhetetlen tudásával  pillanatok alatt valósággal lenyűgözte a jelenlévőket, így végül vélhetően senki sem bánta, hogy az alkotói műhelymunka titkai helyett Terézváros építészetével, a hosszabb-rövidebb ideig itt élő hírességekhez kötődő anekdotákkal ismerkedhetett meg.

 

Az irodalombarátokat és a beugróként felkért előadót Simonffy Márta, Terézváros alpolgármester köszöntötte. Hangsúlyozta: Bugár-Mészáros Károly kiváló építész és urbanista, így egészen biztos benne, hogy még azok számára is tud újdonságot mondani, akik amúgy jól ismerik a kerületet.

 

 

A műemlékvédő építészt, Bugár-Mészáros Károlyt és a közönséget Simonffy Márta alpolgármester üdvözölte

 

Az építész elbeszéléséből többek között kiderült, hogy Terézváros jelentős része az 1838-as nagy árvíz idején a Nyugati pályaudvar és az Eiffel Tér Irodaház közötti, mélyen fekvő területtel volt egy szintben. A Pesten 2281 házat elpusztító özönvíz idején Terézváros több pontját kétméteresnél magasabb víz borította. A helyreállításkor a Szépítő Bizottság rendelkezésének megfelelően az árvízszintnél mélyebb udvarokat föl kellett tölteni.

 

Bugár-Mészáros Károly arról is mesélt, hogy a Magyar Építészeti Múzeum igazgatójaként a világ minden pontjáról érkező építészetimúzeum-vezetőket látott vendégül, akik valamennyien megegyeztek abban, hogy Magyarország világelső a historizáló építészetében. Mint mondta, a kiegyezéstől a századfordulóig tartó korszak építészetének jó néhány gyöngyszeme Terézvárosban található.

 

Az Operaházon és a Zeneakadémián kívül az Andrássy út 3. szám alatti házat emelte ki, amely szerinte az 1880-as évek legpompásabb alkotása. Mint fogalmazott, ennek az épületnek épp oly fontosnak kellene lennie a magyarok számára, mint a Seuso-kincsnek.

 

Nehezményezte, hogy az építészetileg rendkívül értékes épületeket nem lehet belülről megnézni, így a nagyközönség számára láthatatlanok maradnak Lotz Károly freskói, amelyek az Andrássy út 3. kapualját és lépcsőházának mennyezetét díszítik.

 

Előadásában szólt a Drechsler-palotáról, s felelevenítette az Andrássy út építése körüli parlamenti vitákat is. Sokak számára volt új információ, hogy a végleges nyomvonal elfogadása előtt volt egy olyan verzió is, amelyik a sugárutat az Aradi utcába álmodta.

 

 

Az építész példákat sorolva Terézváros ezer arcát mutatta be

 

Az építész hangsúlyozta, Terézvárossal szemben érthető módon elfogult, hiszen számára az otthont jelenti, de ettől az érzéstől elvonatkoztatva, szakmai szemmel is lenyűgöző a városrész rendkívül variábilis építészete. Mint fogalmazott: nincs két egyforma ház, annak ellenére, hogy ugyanazzal a történeti építészeti eszközzel épültek.

 

Bugár-Mészáros Károly szívesen mesélt a magyar zenetörténet Terézvároshoz ezer szállal kötődő két óriásáról, Liszt Ferencről és Erkel Ferencről is.

 

A jelenlévők láthatóan remekül szórakoztak, legalábbis erre lehet következtetni abból, ahogyan mindenki elcsodálkozott azon, hogy a találkozó tervezett ideje lejárt. Talán a képzeletbeli városnézés Bugár-Mészáros Károly vezetésével egy későbbi időpontban folytatódhat majd.