Tegyen félre két adag pirogot

Tizenkét éve nyitott, mégis csak tízévesnek mondja magát a Zsivágó kávézó. „Nem tudtuk megünnepelni sem a tizedik, sem a tizenegyedik születésnapunkat a járvány miatt, most talán sikerül pótolnunk” – magyarázza Kincses Bálint, a hely társtulajdonosa, miért „fiatalítja magát” a hely. Ami azt illeti, a pandémiát és az utcában zajló végeérhetetlen építkezést is nagyon unják már, de most már talán mindkettő a végéhez közeledik.

A Zsivágó családi vállalkozás, méghozzá orosz felmenőkkel büszkélkedő családról van szó, ez magyarázza az orosz békebeli miliőt még az előző századelőről. A stílus egyszerre eklektikus és idézi meg azt az orosz teázós hangulatot, mintha Tolsztoj bármikor betoppanhatna és leülhetne közénk. Ezt a barátságos kettősséget a törzsközönség is díjazza: napközben kávéznak, teáznak vagy egy kakaó fölött beszélgetnek a párok, esetleg kisebb asztaltársaságok, estefelé viszont nagyobb szerep jut már a minőségi italoknak és a valamivel harsányabb szórakozásnak. „Kézműves söröket és kis tételszámú, kevésbé ismert hazai borokat kínálunk. Nem megyünk el a specialitások, különlegességek irányába, de igyekszünk olyan szortimentet tartani, ami egyedivé és érdekessé tesz bennünket” – mutat rá Kincses, aki a szinte csak itt kóstolható magyar ciderre is felhívja a figyelmet.

 

 

Kiugranak előadás közben

 

A minderre nyitott megbízható törzsvendégekre nagy szükség van most: a külföldi vendégkör az elmúlt másfél évben szinte teljesen kiesett, pedig a Zsivágót ajánlja a Lonely Planet és más európai útikalauzok is – sokan fedezték fel maguknak a helyet, amíg lehetett. Vannak állandó asztaltársaságok is, egy idős hölgyekből álló csoport például heti rendszerességgel ül be rozézni a Zsivágóba. Kevéssé meglepő módon komoly szimbiózis alakult ki a Radnóti Színház stábjával és közönségével is. A legjobban értesültek már azt is tudják, hogy az előadás szünetében előbb kerülnek sorra, ha átszaladnak a Zsivágóba, mintha a színházi büfénél állnának sorban. Sőt, olyan felkészült teátrumlátogatók is vannak, akik előre megrendelnek az előadás szünetére két pofa sört és két forrón gőzölgő pirogot, amit aztán kényelmesen el tudnak fogyasztani, amíg a színészek kifújják magukat az öltözőben.

 

Pirog harmonikaszóval

 

A pirog a Zsivágó emblematikus fogása, szintén hozzájárulva az orosz atmoszférához. Utóbbihoz ráadásul a gyakran felhangzó harmonikaszó is szépen passzol. A Zsivágó ugyanis rendszeresen ad teret kulturális projekteknek, előadásoknak vagy épp próbalehetőséget amatőr színházi társulásoknak. A harmonika legközelebb Móser Ádám kezében harsan fel, aki augusztus 11-én debütál legújabb triójával, amely tangókat, balkáni dallamokat, klezmert, francia sanzonokat és oroszos számokat egyaránt magabiztosan játszik. „Előbb-utóbb csak elkészül az építkezés is itt a Paulayban, és nem csak az építkezési ponyvát láthatják a vendégeink, ha kinéznek a jelenleg eléggé lehangoló utcafrontra; alig várjuk, hogy újrainduljon az élet” – bizakodik Kincses Bálint, aki nagyobb teraszban, több kiülős lehetőség megteremtésében is gondolkodik.

 

BK
Fotó: Adrián Zoltán/kepszerk.hu