Születésnap: Erzsike néni kilencvenéves

A család mindennél elébbre való, foglalta össze megélt kilenc évtizedének legfőbb, fiataloknak is megszívlelendő üzenetét Postás Bálintné, Erzsi néni.

Az ünnepelt és családja régi kedves ismerősként fogadta a köszöntésére érkező Miyazaki Jun humánterületért felelős alpolgármestert és Szász Károly idősügyi tanácsnokot. Erzsi néni meghatódva vette át a tavaszt idéző bokrétát, a kerek évforduló alkalmából kiállított oklevelet és az önkormányzat ajándékát.

 

A barátságos ebédlő falán, főhelyen van az egykori tiszaszentimrei otthonról készült festmény, ahol Erzsike néni két testvérével nevelkedett. Szülei gazdálkodásból éltek, mint mondta, faluhelyen nemcsak a felnőtteknek, de a gyerekeknek is természetes volt, hogy a ház körüli tennivalókból mindenkinek ki kell vennie a részét. Felcseperedve is szerette ezt a természet ritmusához igazodó életet, szívesen szorgoskodott a kertészetben, mégis miután odalett a kis családi birtok és két fia közül a kisebbik is elvégezte az általános iskolát felköltöztek férjével és gyerekeivel1967-ben Budapestre. Hosszú időn át tulajdonképpen kétlaki életet éltek, hétvégente ugyanis mindig hazamentek a kis tiszai faluba.

 

 

Erzsi nénit kilencvenedik születésnapján Miyazaki Jun alpolgármester és Szász Károly idősügyi tanácsnok köszöntötte

 

Erzsi néninek sokáig a család ellátása töltötte ki az életét, amikor gyerekei kiröpültek a fészekből egy ügyvédi irodában adminisztrátorként helyezkedett el. Azonban unokái neveléséből munka mellett is kivette a részét.

 

Elmondása szerint ma már csak kivételes alkalmakkor fordul elő, hogy az egész család egy asztalhoz ül, mivel három unokája közül csak egy lakik Budapesten, kettő és négy dédunokája Ausztriában keresi a boldogulást. Nagy ajándéknak tartja, hogy kisebbik fia és a menye ugyanabban a házban él, ahol ő, így mindig mindenben számíthat rájuk. Az ünnepelt arról is beszámolt, idős kora ellenére nem szereti a tétlenséget, napközben tesz-vesz otthonában, pihenésképpen pedig olvasgat vagy tévét néz.

 

Terézvárosban kedvenc helye szinte első perctől kezdve a Hunyadi tér volt. Szavai szerint nagy nehezen megszokta ugyan a városi létet, de a mai napig nehezen viseli, hogy ablakából nem valami szép kis kertet, virágos udvart, hanem csupán háztetőket lát. A régi emlékek felidézése közben szelíd mosollyal az arcán jegyezte meg, ha belegondol, maga is meglepődik életkorán, és azon, hogy milyen gyorsan elszaladt a kilencven év.