Szereti-e már?

Fiatal művészként kifejezetten zavarta, ha Szécsi Pálhoz hasonlították, most pedig ő maga az élő Szécsi Pál-emlékezet. Gergely Róbert közel két évtizede ápolja a fiatalon elhunyt énekeslegenda emlékét – legközelebb december 28-án, 17 órakor, a Hunyadi téren, egy óévbúcsúztató mini-nosztalgiakoncerten idézi meg az alakját.

Hogyan került kapcsolatba Szécsi Pál dalaival? Mindig is vonzódott hozzájuk?

Egyáltalán nem, sőt! A kezdet kezdetén, amikor még fiatal srác voltam, szándékosan távol tartottam magam tőlük. Egyetlen közelebbi „találkozásunk” volt: főiskolás koromban Wolf Péter zeneszerző felkért, elénekelném-e a rádióban két szerzeményét, amelyeket Szécsi Pál vitt sikerre – ajánlották neki, hogy a Vajek Robi hasonlít rá, a hangja is megvan hozzá, úgyhogy megkeresett. Igent mondtam, el is énekeltem a Bús szívből énekelni és a Szegény bolond című Wolf-szerzeményt, de aztán úgy éreztem, soha többé nem akarok Szécsi Pál-dalokat. Pusztán azért, mert nem akartam senkihez sem hasonlítani. Az önérzetem még nem engedte, hogy alteregó legyek. Most már, idősebb fejjel azt gondolom, kifejezetten klassz dolog, ha egy színpadi művész olyasvalaki dalait élteti, az emlékét ápolja, aki már nem él. Ma már büszke vagyok arra, hogy a sorsom összehozott Palival. Mert hiába hadakoztam ellene, az életem egy későbbi szakaszában egy televíziós film és egy színdarab is megtalált – amikor Mészáros Márta felkért, játsszam az énekest egy tévéfilmben, ami végül nem valósult meg, az színészileg elkezdte megmozgatni a fantáziámat.

 

És a színdarab…?

Ahogy mondtam, a sorsom rendre elém hozta Palit. Pozsgai Zsolt írt és rendezett róla egy darabot, annak játszottam több mint százszor a főszerepét. Itt már egészen mélyre merültem a dalokban, és kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy amikor Szécsi Pál számait éneklem, azt nagyon szívesen hallgatják az emberek. Közben baráti kapcsolatba kerültem az egyik nővérével, Szécsi Katival – a testvérévé fogadott, a barátságunk egy pontján tesónak kezdett szólítani. Rengetegszer megnézte az előadást – egyszer fátyolos szemekkel azt mondta, azért nézi meg ennyiszer, mert újra és újra azt reméli, hogy egyszer talán nem úgy történnek benne a dolgok, ahogy a valóságban. Hogy Pali nyolcadik öngyilkossági kísérlete meseszerűen nem végződik halállal.

 

 

Eredetileg az Eötvös10-be volt tervezve az emlékkoncert, és csak a biztonság miatt került ki a Hunyadi térre. Miben lesz így más az előadás?

Egyrészt „csak” félórásra tervezzük – én még csak-csak bírnám tovább beöltözve, sállal a nyakamban, de a zenészeket nem fagyaszthatjuk a hangszereikhez. Bízom benne, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, mert közösen dúdolós-éneklős, hangulatos nosztalgiakoncertre készülünk. És mesélek személyes történeteket Szécsi Pálról, amelyeket Katitól hallottam.

 

Nem egyszemélyes produkcióról van szó, a Szereted-e még…? című emlékkoncert a Gergely Theáter égisze alatt fut. Mi mindenen dolgoznak mostanában?

Épp elkezdődtek az olvasópróbái egy új darabnak – Petőfi Sándor A helység kalapácsa című elbeszélő költeményét dolgozzuk fel –, aztán a Csipkerózsikából készítünk egy Gergely Theáter-adaptációt gyerekeknek.

 

A karanténidőszakban tényleg lángosfutárkodott?

Bizony, nagyjából fél évig úgy próbáltam hasznossá tenni magam. Az életem egy aranyos kis epizódja volt. Felüdülés, kaland a pandémia okozta nagy csendben, a kérdőjelek között. Amikor a kertben már minden fűszálat kigazoltam és a szekrényeimet is többször átrendeztem, szerettem volna valami értelmes dolgot csinálni. A sors elém hozta ezt a lángossütödét, és mivel az egyik színdarabunknak is köze volt a lángoshoz – Lángos és palacsinta, avagy a föld megmentése a címe –, úgy gondoltam, ez épp nekem való lesz. Meg volt hirdetve, hogy mely napokon vagyok én a futár – sokan azért rendeltek, mert kíváncsiak voltak rá, tényleg Gergely Róbert viszi-e ki nekik a lángost. Sokszor vártak, olyan is előfordult, hogy szólt az Emanuelle az ablakból, amikor megérkeztem. Persze akadtak olyanok is, akiknek fogalmuk nem volt az egészről, ilyenkor egy voltam – maszkban, sapkában, kesztyűben – a lángosfutárok közül.

 

Csejtei Orsolya
Fotó:Tuba Zoltán/kepszerk.hu