Spanyolországgá változott a tér

A Parque del Buen Retiro, a Teatro Real vagy a Plaza Mayor nevek hallatán első blikkre mindenki azt gondolná, hogy Madridban járunk, pedig nem – ezek az utcanévtáblák csak gondosan megtervezett díszletelemei voltak azoknak a színes programoknak, amelyek egy délutánra és estére a Hunyadi térre varázsolták Spanyolországot.

A Nemzetek Fesztiváljának harmadik rendezvényére látogatók szombat délután megtudhatták, hogyan vitézkedik a spanyol nagykövet asszony a konyhában, mi köti össze Spanyolországot és a kerület plébániatemplomát, illetve az is egyértelművé válhatott számukra, hogy bár a zarándokok nem kincsvadászatra indulnak, a Caminón végigmenve mégis páratlan értékekkel gazdagodnak.

 

 

 

Anunciaada Fernández de Córdova, spanyol nagykövet kalauzolta Soproni Tamás polgármestert a kiállításon

 

Társunk az úton

Tudták, hogy minden magyar közül a terézvárosiak léphetnek leggyorsabban spanyol földre? Az Eötvös utcai nagykövetség ugyanis, mely spanyol felségterületnek számít, a kerület bármely pontjából indulva maximum negyedórai sétával elérhető. Vagyis az autóval bő 2500, légvonalban majd 2000 kilométerre fekvő ország ilyeténképpen Terézvároshoz van a „legközelebb” – kezdte Soproni Tamás polgármester a köszöntőbeszédét, melyben többek között arra is kitért, miért kiemelten fontos rendezvénye a kerületnek a Nemzetek Fesztiválja: „más kultúrákból érkező embereket ismerhetünk meg, a gasztronómiától a kultúráig rengeteg új élményt szerezhetünk”. Hangsúlyozta, Spanyolország és Magyarország között nemcsak a fizikai, de a kulturális távolság sem számottevő. Külön öröm, hogy a magyar iskolákban tanítják Gaudi építészetét, Cervantest, Bunuelt vagy Garcia Lorcát, a hozzá hasonló futballrajongók pedig szívesen nézik a Barcelona és a Real Madrid meccseket is.

 

 
 
Oláh Lajos Terézváros és Erzsébetváros országgyűlési képviselője arról is beszélt, mi mindent jelent számára Spanyolország

 

Oláh Lajos, Terézváros és Erzsébetváros országgyűlési képviselője arról beszélt, a népek fesztiválja kicsit a remény, a hit és a bizalom rendezvénysorozata is, hogy újra kitágul a világ, újra utazhatunk, közelebb kerülhetünk egymáshoz. Reagálva a polgármester szavaira, nem felejtette el megjegyezni, jómaga Real Madrid szurkoló, s hogy kedvenc csapatán kívül számára Spanyolország jelenti a tapasokat, a paellát, a sangriát, Picassót, valamint a történelmi múltban azokat a hősöket, akik Spanyolországban a fasizmus ellen küzdöttek. Napjainkban azt az országot jelenti, amely társunk az Európai Uniónak nevezett úton, ahol közösen szeretnénk egy jobb világot építeni.

 

Nem kézzel fogható kincsek

Spanyolország nagykövete, Anunciaada Fernández de Córdova azt emelte ki, hogy hazája sokkal többet kínál a napsütéses strandoknál: kulturális, természeti és népművészeti öröksége kincsek széles tárházát vonultatja fel. E gazdag választékból nyújtottak a jelenlévőknek egy kis ízelítőt.

Az ünnepélyes megnyitó után a színpad konyhává változott, a nagykövet asszony bemutatta kedvenc csemegéje és nem mellékesen a spanyolok egyik nemzeti ételének, a gazpachónak az elkészítését. A diplomata jó szakácsnak bizonyult, állították a téren lévők a kóstoló elfogyasztása után.

 

 

Készült a valódi gazpacho

 

A hűsítő fogás után két fiatal gitárművész, Zoltai Döme és Tóth Benedek gyönyörűséges gitármuzsikájával kápráztatta el a közönséget. Majd Rezes Judit színművész néhány rövid, fanyar humorú, olykor groteszkbe hajló elbeszélést olvasott fel Julia Otoxa, a spanyol Örkény István, Különös küldemény című kötetéből.

Amint kint, úgy bent – Vándorúton a Caminón címmel Dukát Csilla a Szent Jakab Társaság elnöke avatta be az érdeklődőket a zarándokút rejtelmeibe – mint mondta, véglegesen megváltoztatja az ember életét. Mindazok, akik nekivágnak és végigmennek rajta, kincsekkel megrakodva térnek vissza. Bár-e javak nem kézzel foghatók.

 

 

A flamenco több mint egy tánc (Lippai Andrea és Pirók Zsófia táncművész előadásához a zenéről Alex Torres gitárművész gondoskodott cajonon Tar Gergely játszott 

 

Táncolt a tér

Ezt követően a színpadon a flamencóé lett a főszerep: Lippai Andrea és Pirók Zsófia táncművészek zseniális produkciója túlzás nélkül az est fénypontja volt. A hamisítatlan spanyol tánchoz a muzsikát Alex Torres gitárművész szolgáltatta, cajonon, a fadobozszerű ütőshangszeren pedig Tar Gergely játszott. 

A flamenco nem egyszerűen egy zene, egy tánc, hanem maga a szépség, a büszkeség, a szenvedély, a keménység és a lágyság. Voltak olyan pillanatok, amikor úgy érezhettük magunkat, mint a moziban egy jó thriller közben: a két táncos és a zenészek olyan feszültséget teremtettek, hogy az ember szíve a torkában dobogott.

 

 

Így flamencozott Terézváros

 

Aki kedvet kapott, ki is próbálhatta a táncosok által bemutatott mozdulatokat és lépéseket – a bátorság ragályos, egyre többen és többen járták a flamencót. A nagykövet asszony sem maradt ülve, látszott, hogy akárcsak a gazpacho a flamenco sem ismeretlen terep számára.

A fiesta előtt ismét két gitárművész, Daniel Montes és Bianca Laboissiere adott ízelítőt a spanyol gitárzene végtelen gazdagságából, majd jött az őrület, ami a Macarena és a Ketchup-dal autentikus táncmozdulatainak elsajátításában öltött testet. A spanyol követség táncmesterré előlépett munkatársai ezúttal főként a gyerekekben leltek követőre, volt olyan kétéves forma kislány, aki a babakocsiból pattant fel és ropta a táncot.

 

Az estet a kertmoziban Pedro Almodóvar lelki útvesztőkkel teli emberi kapcsolatokat boncolgató filmje, a Julieta zárta.

 

Fantasztikus nap volt! Köszönjük Spanyolország! Köszönjük Eötvös10!

 

Szöveg: Dobi Ágnes

Fotók: Hartyányi Norbert/kepszerk.hu és E10