Sötét háttéren a világosság

Szinte napra pontosan egyszerre kezdődött a koronavírus-járvány harmadik hulláma, illetve az arra reagáló bezárás és a 40 napos böjt. A Deák téri evangélikus gyülekezet lelkészét, Cselovszky Ferenc esperest egyebek mellett arról kérdeztük, hogyan érdemes erre az időszakra tekintenünk és az idei húsvétra készülnünk.

 

Mit jelent az evangélikusok számára az éppen zajló böjti időszak?

 

Az evangélikus egyházban a katolikus hitgyakorlathoz képest sokkal kevésbé jellemzők a kőbe vésett vagy kötelezően gyakorolt hagyományok. Ezek vidékenként, családonként, személyenként változhatnak. Nehéz lenne azt mondani, hogy az evangélikusok így vagy úgy böjtölnek, nálunk ez, ahogyan a vallás gyakorlása általában, individuális dolog. Egyéni ügy annak megélése, hogy ez az időszak más, mint az év többi része. A konfirmációra készülő gyerekeknek azt szoktam mondani, hogy a böjt egy olyan előkészítő időszak, amikor arra figyelünk, hogy miért is van szükségünk a megváltásra. A válaszokat magunknak kell megtalálnunk, ami egyfajta önvizsgálattal is jár. Minden böjti gyakorlat, amely ebben segít, hasznos és fontos lehet.

 

 

Ennek lenne része a „fül és a száj böjtjének” protestáns hagyománya?

 

Az önvizsgálat része lehet azt végigvenni, hogy hogyan nyilvánulunk meg egymásról, hogyan viszonyulunk azokhoz, akik nem úgy gondolkodnak, mint mi. Próbáljunk meg odafigyelni, kicsit felülkerekedni azon, amit az indulataink, a reflexeink, az idegeink diktálnának.

 

Gyülekezetünk egykori legendás lelkésze, Takácsné Kovácsházi Zelma mesélte egy alkalommal a böjti időről tanítva, hogy a szerzetesek ilyenkor mindig elolvastak egy könyvet. Kérdezhetnénk, hogy miért, nem azt csinálták egész évben? Nem, a legtöbbjük kétkezi munkát végzett vagy koldult, de ebben az időszakban egy könyv elolvasásával irányították a figyelmüket a lényegre. Szép kihívás, feladat megtalálni azt a módot, ami fókuszálttá tesz minket, kizökkent a mindennapokból. Erre nincsenek receptek, valaki nem néz tévét, más –  a fül és száj böjtjének jó „receptjét” követve – nem pletykál vagy kommentál negatívan, és nem nyitott ara, ha ezt más teszi. Ez például az online térben is egy újfajta és nagyon hasznos gyakorlat lehet.

 

 

Áldozatvállalással kell hogy járjon a böjt?

 

A böjt lényege, úgy gondolom, nem a lemondás. Mi, protestánsok nagyon tartunk attól, nehogy az Isten értünk végbevitt tettei helyett a saját cselekedeteinkben bízzunk. A böjtben megvan a kísértés, hogy én attól leszek jobb ember, hogy ezt vagy azt megállom, megcsinálom. A „vállalások” mögött inkább az a motiváció kell hogy meglegyen, hogy ne arra figyeljek, amire általában, hanem felszabadítsam a  figyelmemet arra, ami lényeges, és ami ebben az időszakban szembejön velem. Az egész Krisztus-esemény, az áldozatvállalás, a kiengesztelés, a szeretet, ami a kereszténység számára különösen húsvétkor válik átélhetővé, figyelmet érdemel, és ha sok minden más elvonja a figyelmet, akár az online térben, amelybe most a legtöbben átköltöztünk, akkor nem tudjuk megélni a találkozás örömét.

 

 

 

 

 

Egy évvel ezelőtt a karantén szó eredeti jelentéséről, a 40 napig tartó vesztegzár és a szintén 40 napos böjt párhuzamáról írt. Arról, hogy Jézus a pusztában „nem veszi félvállról e küzdelmet, hisz tudja, milyen romboló erővel van dolga. Odaszánja hát az időt”. A 40 napot. Egy évvel később, szinte napra pontosan a böjt kezdetekor érkezett meg a harmadik hullám, majd az újabb korlátozások. A baj nagyobb, mint egy éve, mégis fegyelmezetlenebbek vagyunk, talán a csalódás miatt, hogy egyszer már „rendesen végigcsináltuk”, még sincs vége. Mi adhat muníciót a helyzet elviseléséhez?

 

Számomra a nagy kérdés az, hogy a körülményeivel viaskodó ember belső világa hogyan viszonyul a változó külső világhoz. Az ember olykor lövészárokban él, máskor pestis idején, van, hogy palotában, van, hogy viskóban. A szüleink, nagyszüleink hónapokat töltöttek a háború alatt pincékben, és nem tudták, lesz-e másnap vizük, hogy mikor jöhetnek elő.

 

Nemrég elém került Luther egyik írása, amelyet egy pestisjárvány idején írt. Döbbenetes, olyan, mintha a Covid harmadik hulláma kapcsán született volna. Azt írja: én megteszem, ami tőlem telik, megmosom a kezem, eltakarom az arcom, nem megyek olyan helyre, ahol kihívnám magam ellen a sorsot, de el sem menekülök, ha valakinek segítenem kell, megteszem, és ha az Isten el akar vinni, tudja, hol talál.

 

Ha az ember megpróbálja lelkében az Istennel való kapcsolatát megélni, akkor történjen bármi, ő személy szerint megkapja azt a választ, amit senki más nem tud hitelesen elmondani neki. A böjti idő ebben a tisztázó lelki folyamatban segíthet.

 

 

Kapott meglepő kérdéseket vagy akár megosztásra érdemes gondolatokat a járvánnyal kapcsolatban a hittan és bibliaórákon gyerekektől, idősektől?

 

Az első hullám után beszélgettünk a nyolcadikos gyerekekkel, megérintett, hogy milyen bölcsen tekintettek a bezártság időszakára. Elmesélték, hogy milyen ajándékokat fedeztek fel. Például észrevették, hogy az otthonlétben, a családdal töltött idő során többet kaptak egymástól, mint amikor mindenki rohan. Ezt próbáltam a felnőtteknek is továbbadni, ráébreszteni őket a gyerekek felismert igényére.

 

Az idősek részéről meglepett, mennyire készek arra, hogy újabb és újabb lépéseket tegyenek meg a közösség fenntartásáért. Számukra óriási probléma az elmagányosodás (a fiatal családtagok állandóan dolgoznak, esetleg külföldre költöznek), ezért elszántan használják azokat az eszközöket, amelyekkel a kapcsolataikat fenn tudják tartani. Amikor le kellett állítanunk a jelenléti alkalmakat, és a bibliaórákat áttettük az online térbe, az idősek sok áldozatot, figyelmet, energiát beletettek az eszközök használatának megtanulásába azért, hogy találkozhassunk és a közösségünk fennmaradjon.  

 

 

YouTube- és Facebook-csatornájuk is van, amelyeken saját gondolatébresztő, útmutató videókat osztanak meg. Gyorsan reagáltak az igényekre a modern technikát segítségül hívva, a történetüket nézve úgy tűnik, sosem állt távol a gyülekezettől a modernitás, a megújulás képessége.

 

Nem evangélikus számára ez nagyképűen hangozhat, de a lutheri reformáció gyökerei a modern technika adta lehetőségek használatából táplálkoznak: Luther tanai azért tudtak olyan gyorsan elterjedni Európában, mert meglátta a lehetőséget a pár évtizeddel korábban feltalált könyvnyomtatásban. Élni kell a kor szerint modernnek számító lehetőségekkel, azzal, hogy a segítségükkel még több emberhez eljuttathatjuk az igét – ez hagyomány az egyházunkban. Az online bekapcsolódás minden korábbinál könnyebbé tette a csatlakozást a gyülekezet életéhez: Franciaországtól az Egyesült Államokig „érkeznek” hívek a bibliaórákra vagy nézik meg a videókat.

 

 

Terézvárosban nincs evangélikus templom, gyülekezet, de kettő is közrefogja. Milyen módon kötődnek Terézvároshoz?

 

A Deák téri gyülekezet vonzáskörzete nagyobb a szigorú értelemben vett területénél. Egyrészt talán azért, mert püspöki székhely, másrészt mert közlekedési csomópontban van. Van, akiknek az anonimitás vonzó, hogy nálunk lehet az „oszlop mögött” üldögélve hallgatni az istentiszteletet, vagy nyáridőben betérni gondolkodni, orgonazenét hallgatni, esetleg ingyenes koncerteken élvezni a magas szinten megszólaló egyházzenét. Gyülekezetünknek több tagja van, mint amennyi a népszámlálás szerint a területünkön lakó evangélikusok száma. A főváros egész területéről járnak hozzánk testvéreink.

 

A múlt század első felében Pest belvárosában egyetlen nagy gyülekezet működött, ezen belül kisebb lelkészi körökben folyt a munka. Az ötvenes években azután ezekből a körökből hét önálló gyülekezet jött létre. A Deák térihez tartozik Terézvárosnak a Körúttól a Duna felé eső része.

 

Bár az Avilai Nagy Szent Teréz templom gyülekezetünk területén áll, a plébánia közösségével ápolt ökumenikus kapcsolattartás fiatalabb, Horváth Zoltán esperes-plébános atya szolgálati ideje során alakult ki. 

 

 

Milyen lesz ez a húsvét?

 

Fájó, hogy régóta nem tudunk úrvacsorát ünnepelni. Még fájóbb, hogy idén sem lesznek jelenléti istentiszteletek, hanem előre felvett videó-istentiszteleteket osztunk meg a hívekkel. A nagyhét első három napján pedig online bibliaórákon készülünk az ünnepre. Ezek a döntések a püspöki tanács ajánlását szem előtt tartva születtek.

 

A szorongató körülmények viszont sokszor éppen hogy felerősítik azt a tartalmi üzenetet, amely az ünnep középpontjában áll. Hisz a sötét háttéren ragyog fel csak igazán a világosság. S talán a megélt emberi kapcsolatok is felértékelődnek e korlátok közt megtartott ünnepen.

 

 

Húsvét és pészah az idén teljesen egybeesik. Hogyan tudja kiegészíteni egymást a két ünnep?

 

Mindkét ünnep a Mindenhatót mint Szabadítót állítja oda az őt keresők elé, odafordítva figyelmünket Isten rabtartó erők szorításától is menekvést készítő szeretete felé. Jó, hogy a zsidóság és a kereszténység egyszerre adhat hálát mindezért. 

 

 

Az Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplomban nagypénteken 15 órakor Pindroch Csaba színművész szavalja el Sík Sándor Keresztút című versét. Nagyszombaton a húsvét előesti szertartásában négy felnőttet keresztelnek és lesz egy elsőáldozó. Húsvét vasárnap pedig Cserháti Ferenc, a külföldön élő magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott püspök üzen a világ magyarsága számára a Teréz-templomból. Mindezen eseményeket online követhetik az érdeklődők a templom Facebook-oldalán.

 

 

Szöveg: Kertész Anna

Fotó: Berecz Valter/Képszerkesztőség