Önzetlenül segítenek

Húsvét óta gőzerővel zajlik a Covid elleni védőoltások beadása a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálatnál (TESZ). A feladat komoly szervezést és extra terhet ró a fehér köpenyesekre, de nincsenek egyedül hagyva ezekben az embert próbáló hetekben, hónapokban: a terézvárosi polgármesteri hivatal dolgozói saját szabadidejüket feláldozva, önkéntesként segítik a munkájukat.

A pünkösdi ünnep után két adag vakcina adta biztonságot élvezve lépek reggel fél 8-kor a TESZ Csengery utcai épületébe. A portás kedvesen fogad és az alagsor felé irányít, ahol Krählingné Micskei Aranka ápolási igazgató eligazításából megtudom: „A Sinopharm-oltások második adagjának felvételére érkeznek majd a páciensek, akiket két oltóponton fogadunk. Önkéntestársammal, Kiss Zsuzsával együtt a mi dolgunk az üdvözlésük, a listák egyeztetése, a hozzájáruló nyilatkozat kitöltetése és az útbaigazítás. Menet közben derül ki, hogy a hiányos angolnyelv-tudásomra is nagy szükség van, hiszen sok a külföldi az érkezők között, és bizony ők is kérdeznek.

 

Szinte mindenki időpontra jön, sorban állás, ácsorgás, morgolódás éppen ezért nincs. Aki bizonytalan, annak segítünk – elég néhány kedves szó, és már érkeznek is az elégedett mosolyok, ami mindennél értékesebb »fizetség«. Mindeközben a rendelőintézet éli hétköznapi életét, jönnek-mennek a kerületi lakosok, öt emeleten zavartalanul zajlik a betegellátás. „Húsvét óta már több mint harminc nap telt el úgy, hogy oltás is zajlik a házban, ezek majd mindegyikén az önkormányzat önkéntesei is segítették a munkát” – tudom meg Kiss Andrástól, a polgármesteri hivatal munkatársától, aki hetek óta szervezi, koordinálja az önkéntesek tevékenységét. Mint mondja, egy húszfős „mag” alakult ki a legaktívabb kollégákból – a csapat a szabadidejéből is sokat áldoz, vannak osztályok, ahol szinte mindenki önkénteskedik.

 

A jó példa ragadós

 

Az egyik leglelkesebb társaság az anyakönyvi osztály, ahonnan Rapaviné Fitos Krisztina már hét alkalommal segített a TESZ-ben. „Tavaly októberben az osztály valamennyi dolgozója elkapta a vírust. Mindenkit nagyon megviselt, ijesztők voltak a tünetek, de szerencsére mindannyiunknak sikerült túljutnia a nehéz, levegő után kapkodós napokon és visszatérhettünk a munkába” – mondja.

 

Arról is mesél, hogy a náluk dolgozók feladatkörükből adódóan – a halotti bizonyítványok kiállítására is itt kerül sor – sok tragédiával találkoznak, de a pandémia alatt a szokásosnál is több veszteséget kellett lekönyvelniük. A saját bőrükön tapasztalták a járvány pusztítását, közelről látták, mennyien szorulnak támogatásra, így az első adandó alkalommal, amikor lehetett, maguk is az egészségügyben dolgozók segítségére siettek.

 

Eleinte volt félelem a kollégákban, Krisztinában is – frissek voltak a betegség okozta rossz élmények, a rendelőintézet pedig nagy forgalmú hely, ahol van kockázata az újrafertőződésnek –, de a szorongását legyűrve az elsők között ment húsvétkor az oltópontra önkéntesnek. „Csodálatos légkör fogadott – emlékszik a bő egy hónappal ezelőtti kezdetekre.

 

– A TESZ dolgozói nagyon vigyáztak ránk, mindenki figyelt a távolságtartásra és az óvintézkedésekre. Az oltásraérkezők is türelmesek, fegyelmezettek maradtak. Annyira jól éreztem magam, hogy hat-hét alkalommal visszatértem. Boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek a munkának, számomra is sokat adott. Annak pedig külön örülök, hogy miután elmeséltem a kollégáknak, amit a TESZ-ben tapasztaltam, többen is követték a példámat.”

 

 

Visszaadni egy keveset

 

Vajdáné Koncz Zsuzsanna, a településképi osztály munkatársa sem habozott, amikor húsvét hétvégéjén jött a toborzó üzenet. Ő egyike azoknak, akik a legtöbb időt töltik önkéntes munkával. A hivatal egy ideig – a fertőzésveszély elkerülése érdekében – egy iroda, egy ember üzemmódban működött, így kézenfekvő volt Zsuzsanna számára, hogy ha nem mehet be dolgozni, máshol teszi hasznossá magát. Önkéntes munkát most vállalt először, de annyira magával ragadta az élmény, hogy már vagy hétszer ismételt. Azt mondja, boldog, hogy valamennyit visszaadhat a rendelőintézet munkatársainak abból a sok kedvességből, ami az elmúlt 13 évben felé érkezett.

 

„2008 óta dolgozom a terézvárosi polgármesteri hivatalban, és ez idő alatt azt tapasztaltam, hogy a TESZ-ben mindig nagyon segítőkészen fogadják azokat is, akiknek nem a hatodik kerület a lakhelyük, hanem például a munka köti ide őket, mint az önkormányzat dolgozóit. Én is többször kaptam segítséget tőlük.”

 

Zsuzsanna főnöke, a településképi osztály vezetője, Dudás Mónika annak ellenére vállalta az önkéntes munkát, a húsvéti ünnepet is beáldozva, hogy akkor még nem volt védett, nem kapta meg az oltásokat. Az elsők között jelentkezett segítőnek oltópontra, és az általa vezetett osztály dolgozóinak fele követte példáját. Mónika két hétvégén és két hétköznapon kísérte figyelemmel a TESZ-ben zajló munkát, ahol elismerésre méltó szervezettséget, odaadást tapasztalt.

 

„Szinte soha nem volt tömeg, hosszas sorban állás, az emberek nem türelmetlenkedtek, háborogtak, hiszen erre okuk sem volt – meséli az osztályvezető. – Arról nem beszélve, hogy az egészségügyi dolgozók, bármenynyire fáradtak is voltak, mindenkit megajándékoztak egy-egy mosollyal. Örülök, hogy mi is segíthettünk ebben az óriási munkában. Láttam, mekkora teher nehezedik az orvosokra, nővérekre, ezért is döntöttem úgy, hogy a saját szabadidőmet beáldozva közéjük állok.”

 

A gyász elviselésében is segít

 

Önkénteseink között olyan is akad, akit veszteség ért a járvány miatt. Liptay Orsolya alpolgármesteri referens tavaly év végén fertőződött meg a vírussal. Hat hetet töltött betegállományban, és közben, szintén a járvány következtében, elveszítette az édesanyját. „Anyukám, aki egészségügyi dolgozó volt a nyugdíjba vonulásáig, valószínűleg egy korábbi kórházi kezelés során fertőződött meg. Úgy tűnik, tőle kaptuk el a vírust, mi mégis itt vagyunk, felgyógyultunk, ő viszont sajnos nem élte túl a betegséget. Nagyon nehézidőszak volt ez, hiszen elbúcsúzni sem tudtunk tőle” – idézi fel a tragédiát kolléganőnk, aki azóta a vérével is harcol a gyűlölt kór ellen. Felgyógyulása után kiderült, hogy alkalmas donornak, így három alkalommal vérplazmát adott Covidban szenvedők számára. Orsi, aki társai elmondása szerint a legnehezebb időkben is nyugtatta, biztatta az embereket egy-egy jó szóval, a májusi anyák napját is a TESZ-ben töltötte, hogy az oltásra érkezőket segítse. Azt mondja, csak így élte túl ezt az ünnepet.

 

Kivételes együttműködés

 

Vezetői példamutatásra van szükség, nem csupán beszélni kell, de tettekkel is megmutatni, hogy mi a jó irány – vallja Temesvári Szilvia alpolgármester. Mint mondja, büszke a saját kis csapatára, amelynek szinte valamennyi tagja segített a TESZ oltópontjainál. Ő maga kisiskoláskora óta önkénteskedik, egy napközis tanító néni nevelte beléjük, hogy a nagyobbaknak bizony segíteni kell kisebb társaikat, ami egy idő után természetessé vált – Szilvi azóta is rendszeresen igyekszik visszaadni valamit a társadalomnak.

 

„A rendelőintézeti oltás kezdetekor már védett voltam. Láttam, hogy országszerte milyen durva helyzetet idézett elő a járvány, mekkora teher nehezedik az orvosokra, egészségügyi dolgozókra, így nem is volt kérdés, hogy már húsvétkor a TESZ-ben segítettem. Nekem már nagy a lányom, ő megértette, hogy kis csúszással tudunk csak együtt ünnepelni, ezért próbáltam a családos kollégákat mentesítve kivenni a részem az önkéntes munkából” – indokolta döntését az alpolgármester, aki bevallotta: csodálatos volt látni, hogy milyen kivételesen jól működött együtt egy rendelőintézet, ahol szigorú szabályok szerinti gyógyító munka folyik és egy hivatal, ahol a közigazgatás szakemberei tevékenykednek. A közös feladatmegoldás közben jelesre vizsgázott mindenki, És ezt az oltásra jelentkező kerületi lakosok is megtapasztalhatták, hiszen értük történt minden.

 

Szöveg: Gajdács Emese

Kép: Berecz Valter/képszerk.hu