Nyomot hagyni a városon

Egy terézvárosi alagsorban működik Magyarország egyetlen fablabje, azaz a modern technikát a formatervezés szolgálatába állító nyitott műhelye, amely nemcsak az ifjú dizájnereknek segít az indulásban, de a helyiek számára is örvendetes változást hozhat a mindennapokban.

Környezetét feldobó, a korát megelőző, barátságos titkokat ígérő ház áll az Eötvös utca 29. alatt. Ennél frappánsabb helyszínt nem is találhatott volna magának a FabLab Budapest csapata, amely hasonló törekvésekkel van jelen a fővárosban, azon belül is Terézvárosban, mint amit az őket befogadó ház sugároz. Nyitott műhelyükben nem „csak” a digitális gyártástechnológiákat demokratizálják (teszik elérhetővé például a fiatal tehetségek számára, hogy ötleteiket kivitelezzék), de számos olyan projektet valósítanak meg, amely közel hozza az egyszeri felhasználókat a fenntartható dizájnhoz, és amely szemléletformáló hatással van a szűkebb és tágabb környezetükre is. Hogy ez mit jelent magyarul? Egy sámli segítségével elmeséljük.

 

 
Eötvös utca 29., a FabLab Budapest otthona

 

 

 

Nyitott könyv

 

A FabLab Budapest kissé nehezen észrevehető kirakatában díszelgő kevés tárgyak egyike egy egyszerűségében megkapó rétegelt lemez bárszék, amelynek felső része egy másik lábszerkezettel praktikus sámlivá alakítható. A széket Csicsics Gergő tervezte, és a FabLab, illetve a Distributed Design Market Platform közös projektjének keretében valósította meg. Ez egyszerűbb szavakkal azt jelenti, hogy a fejben megálmodott szék prototípusát, azaz a gyártás alapjául szolgáló mintadarabot itt készíthette el a műhelyben egy CNC-marógép segítségével, de azt a világon bárhol le tudják gyártani, ahol ilyen eszköz van. Fenntartható módon a felhasználás helyén kerül sor a gyártásra a nyílt forráskód által.

 

Gergő és társai ifjú formatervezőkként nehezen jutnak hozzá elképzeléseik megvalósításához, a FabLab Budapest gépparkja és a használatához szükséges mentori segítség ehhez is hozzásegíti őket, emellett pedig részesei lehetnek egy alkotó közösségnek, műhelynek. Kapcsolatokat építhetnek, nyilvánossághoz juthatnak.

 

A nyitott könyvhöz hasonló ülőlapja miatt Bookletnek elnevezett széket bárki megvásárolhatja, sőt el is készítheti magának a műhelyben. Így nyilván kicsivel magasabb árat fizet érte, mint az egy-egy típusból millió darabot legyártató áruházak esetén, de ezért cserébe egyrészt nem egy gyenge minőségű tucatbútorral lesz gazdagabb, másrészt a vásárlással támogatja az ifjú tervezőt, harmadrészt pedig hozzájárul a FabLab műhely működéséhez és a hasonló projektek indításához – terézvárosiként egy helyi vállalkozást támogathat.

 

 

 

 
Így készül a Booklet sámli

 

 

 

Ottjártunkkor Pap Dávid, a FabLab Budapest vezetője és Kristóf, a csapat egyik tagja az említett sámli készítésének utolsó (csiszolási) fázisát mutatja be a FabLab faműhelyében. A másik teremben sorakoznak az egyéb gépek, 3D-szkenner és -nyomtatók, a lézergravírozó és két saját névvel is ellátott eszköz. Péntek, a csapat által egy délután alatt összerakott amőbázó gép és Józsi, az ipari robot, amelyet egyedülálló módon művészeti projektek szolgálatába lehet itt állítani. 

 

Pap Dávid sorra helyezi üzembe a gépeket, a lézergravírozó már Terézváros új logóját égeti egy fadarabba, az egyik 3D-nyomtató pedig a fotós kollégának készít alkatrészt. A cekász nevezetű eszközzel finom kis szívecskéket vághatok hungarocellből, a kézi szkennerrel pedig Dávid „beolvas”, így hamarosan megláthatom a 3D-s változatomat a képernyőn. 

 

 

 

 
A korszerű eszközök között egy 3D-szkenner is segíti a tehetséges formatervezők munkáját

 

 

 

Alkotótérre vágytak

 

Mindezzel Dávid azt próbálja bemutatni nekünk, hogy a közösség tagjai – akik rövidebb-hosszabb időre helyet bérelnek a műhelyben –, és a FabLab jelenleg nyolcfős csapata milyen eszközökkel állítja elő a későbbi szériagyártáshoz szükséges prototípusokat, illetve valósít meg saját – akár művészeti – projekteket. Közben időnként tanácsokat ad a lézergravírozót először használó fiatalembernek, így a mentorációs gyakorlatból is ízelítőt kapunk.

 

Világszerte közel kétezer hasonló műhely létezik, ezek közös jellemzője, hogy demokratizálják, elérhetővé teszik a digitális gyártóeszközök ismeretét és használatát a dizájn, valamint a művészet céljaira, mindeközben pedig hatással vannak a környezetükre, a városban élők gondolkodására: hirdetik a fenntarthatóság eszméjét, az egyediség fontosságát és a helyi közösségek szerepét.

 

Míg Ljubljanában a város kellős közepén egy konténerben maga az önkormányzat hozta létre a helyi FabLabet, addig a Magyarországon működő egyetlen műhelyt 2011-ben hat alkotótérre és eszközökre vágyó fiatal alapította.

 

„2010 végén mindenki a tehetséges kreatívokról, fejlesztőkről beszélt Magyarországon – idézi fel Pap Dávid. – Ám ezek a fiatalok erőforrás, infrastruktúra hiányában nem tudták megvalósítani az elképzeléseiket. Azok a gépek, amelyekkel egy fablab rendelkezik, azokban az időkben nagyon nehezen hozzáférhetők voltak például egy formatervező hallgatónak az iskolai feladat elkészítéséhez vagy egy induló vállalkozásnak prototípus fejlesztéshez, kisszériás gyártáshoz. Ezt mi a saját bőrünkön éreztük. Emellett ránk is hatott a startupláz és társadalmi vállalkozások által generált szocializációs hatás: az egymás segítése, a megosztással járó előnyök.” Az alapkoncepció tehát a lehetőségekhez való hozzáférés megteremtése volt.

 

Az alapítók közül sokan a FabLab segítségével indították el későbbi karrierjüket. Van, aki tudományos pályára lépett, van, aki vállalkozást alapított és külföldre költözött. Általános tendencia, hogy a pályakezdő fiatalok számára – akik között építész, gépészmérnök és műszaki menedzser egyaránt akad – a műhelyben végzett tevékenység során körvonalazódik, hogy milyen területen és hol képzelik el szakmai pályájukat. 

 

 

 

 
A FabLab Budapest jelenlegi csapatának egy része

 

 

 

Jó cégért a vállalkozásoknak!

 

Ma már csak Dávid képviseli az alapítókat. Az ő személye, története a fablabek egy másik fontos vonatkozására hívja fel a figyelmet. „Én eredetileg humán végzettségű vagyok, volt némi technikai affinitásom, de sosem találtam olyan helyet, ahol ezt ki tudtam volna teljesíteni. A FabLab Budapest nyitott közösségében sokat tanulhatunk és vissza is adhatunk belőle másoknak. Ez nemcsak infrastruktúra, de tudásmegosztás is, a projektekbe pedig mindenki azt teheti bele, amihez a legjobban ért” – hangsúlyozza Dávid hozzátéve, hogy ma nagy szükség van arra, hogy az iskolán kívül is ismeretekhez juthassunk. Ennek a szabadidő hasznos eltöltésén túl az esetleges karrierváltásban is nagy szerepe lehet. A nyugat-európai fablabek közül jó pár vállaltan is munkaerőpiaci folyamatokat próbál segíteni.

 

A FabLab Budapest célja, hogy Terézváros életének is szerves része legyen. Szívesen fogadna középiskolai osztályokat a műhelyben, ezzel akár a pályaválasztásban is segíthetnék a diákokat. „Fontos, hogy a gyerekek valódi élményeket, inputokat szerezzenek, ne csak elméleti elképzelésük legyen a választható szakmákról” – mondja Pap Dávid. 

 

Nem csupán a fiatalok életében szeretne jelen lenni a FabLab Terézvárosban. A sámlis példára visszakanyarodva, azt szeretnék elérni, hogy ha valakinek kisszékre van szüksége, akkor ne automatikusan a legnagyobb kisszékgyártót – a „sámlikirályt” – keresse meg, hanem a környéken üzemelő, helyben iparűzési adót fizető, fenntartható módon termelő műhelyt. Ugyanez vonatkozik a bőrösre, az üvegesre, a szabóra. 

 

„Egyelőre inkább a formatervezés világában ismernek minket, Terézvárosból csak a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói járnak hozzánk, akik közül sokaknak segítettünk diplomamunkák és installációk elkészítésében. Szeretnénk hatással lenni Terézvárosra, ahogy sok más fablab a világon a saját településére. Ezért is csináltunk örömmel padot a Kiadó kocsmának vagy lézergravíroztunk étlapot egy helyi vegán étteremnek. Milyen jó lenne, ha a helyi vállalkozások igényes, egyedi fiatal tervezőgrafikusok bevonásával készített cégéreket tennének az üzletük fölé – mi ehhez boldogan építenénk szolgáltatást” – lelkesedik Dávid. Hogy hogyan járul hozzá az élhető város koncepciójához a FabLab Budapest, azt az Andrássy úti Hatker Korzón is megtapasztalhatjuk, amelyen saját utcabútorait helyezte el a csapat. A tereptárgyak közé felfestett ábrák játékra, felfedezésre is invitálják a közteret a szokásostól eltérő módon használni vágyó látogatókat.

 

 

 

 
Játékra, pihenésre csábít a FabLab Budapest által teremtett oázis a Hatker Korzón

 

 

„Az idén sikerrel vettem fel a kapcsolatot az önkormányzattal, mert mi valóban tenni szeretnénk Terézvárosért. A célkitűzésem az volt, hogy megismertessem magunkat a városrésszel, és most úgy tűnik, esélyt kapunk – árulja el Pap Dávid. – Szeretnénk, ha az Andrássy úti installációnk a lezárást követően egy helyi óvodába vagy iskolába kerülne. Ahogy azt is felajánljuk, hogy a közösségi felelősségvállalás egyfajta szimbólumaként a felújított szociális bérlakások egy részébe Booklet sámlit ajándékozunk. Szeretnénk nyomot hagyni a környezetünkön, formálni az itt élők szemléletét, hatással lenni Terézvárosra.”

 

 

Szöveg: Kertész Anna

Fotó: Adrián Zoltán, Berecz Valter/Képszerkesztőség