Nyitásra várva

Hatalmas bajban vannak a terézvárosi vendéglátóhelyek, amelyek szerves részét képezik a kerület életének, arculatának. Az önkormányzat támogatási csomagot állított össze a megsegítésükre, hiszen közös érdek, hogy a helyi vállalkozások átvészeljék a járványidőszakot. Különböző típusú terézvárosi vendéglátóhelyeket kérdeztünk meg arról, hogyan élték meg az elmúlt egy évet, milyenek a mindennapjaik és mire számítanak a nyitás után.

 

 

„Csak elvitelre”, „zárva”, „bérbeadó” – ezek a feliratok olvashatók Terézváros máskor nagy forgalmat bonyolító vendéglátóhelyeinek ajtaján. A még üzemelő egységekben is csak pár lámpa ég, az asztalok-székek összetolva, a megfogyatkozott személyzeten kívül az elviteles kávéra, ebédre váró kósza vendég vagy egy-egy futár ácsorog odabent. Terézvárosban több száz hely működik csökkentett üzemmódban vagy zárt be, több ezer vendéglátós vesztette el a munkáját, esetleg keresete jelentős részét. A városrész jellegéből fakadóan sokkal jobban, látványosabban megsínyli a korlátozásokat – jóval erősebb a kontraszt a korábbi és a jelenlegi állapot között.

 

 

Építkezés, üzemi konyha, villanyszerelés

 

„Nem tűntünk el, csak nem látnak minket, nem vagyunk részei a mindennapoknak. De gondoljanak ránk – kéri Fáy Benedek, a Podmaniczky utcai Sólyom söröző tulajdonos-pultosa, aki sok kollégájához hasonlóan 2020. november 10-én bizonytalan időre bezárta az üzletét. – Az elmúlt évtizedekben mi, vendéglátósok, a turizmusban, szórakoztatóiparban dolgozók adtuk a GDP 11 százalékát, és mi biztosítottuk a többi szektorban dolgozók kikapcsolódását. Éjjel-nappal, hétvégén és ünnepnapokon. Félmillió ember, aki máskor mások szórakoztatásáért dolgozik, most a túlélésért küzd.”

 

Benedek vidéken élő szüleinél „húzza meg magát” ezekben a nehéz hónapokban, tőlük jár dolgozni egy helyi építkezésre. Próbált Budapesten munkát szerezni, de hiába jelentkezett eladónak, diszpécsernek, ahogy mondja, a vendéglátósokat nem szívesen veszik fel, hiszen sejthetően visszatérnek majd eredeti munkájukhoz, ha véget ér a zárlat. Ezt Vörös Orsolya, a Nagymező utcai Gisell bisztró tulajdonosa is megerősítheti. A saját üzletében szakácsként is dolgozó fiatal nő – a pesti Broadwayn működő forgalmas saját hely után – egy külvárosi üzemi étkezdében pakolja az ételhordókat.

 

„Talán lelkileg a legnehezebb feldolgozni azt, hogy nem nyithatom ki reggelenként az üzletemet, hogy nem azt csinálom, amit az elmúlt négy évben mindennap reggel 9-től éjfélig. Hiányoznak a kollégák, a napi rutin, az életem. És keserves elfogadni azt is, hogy ha újranyithatok, akkor vissza kell állnom a startvonalra. Mindent elölről fogok kezdeni.”

 

„Lesznek, akik már soha nem térnek vissza a vendéglátásba – mondja Városi Péter, a Liszt Ferenc téri Cafe Vian étterem tulajdonosa. – A cukrászunk – elismert, remek szakember – egy villanyszerelő mellé szegődött, és nekiállt kitanulni a szakmát. De nem ő az egyetlen a kollégák között, akit már nem várhatunk vissza. Sokan csalódtak a szektorban, nem szeretnének ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni. Több kolléga babaváró hitelt vett fel az elmúlt években, most abból élnek.”

 

„A mieink közül többen hazamentek vidékre, felmondták az albérletüket, nem valószínű, hogy visszajönnek Budapestre. Nagy a kiábrándultság” – fűzi hozzá Vidák László, a szintén a Liszt Ferenc téren működő Menza étterem tulajdonosa. A Menza a járvány első hullámában több munkatársat tartott meg, nagyobb veszteséget is termelt akkor a hely. „Minimalizálni kell a kiadásainkat, különben esélyünk sem lesz talpra állni, és a legnagyobb tétel a működésnél a bérköltség” – mondja Vidák László, akinek a 70-80 százalékos bevételkiesés miatt a munkatársak felétől kellett átmenetileg megválnia. Hasonló arányokról számol be a Cafe Vian tulajdonosa is, akit – sok más tulajdonoshoz hasonlóan – nagyon nehéz helyzet elé állított a döntéskényszer: kit küldjön el a munkatársai közül. Az étteremben az elmúlt 20 évben nem volt nagy a dolgozók fluktuációja, családias a munkaközösség, így lényegében közösen mérlegelték, hogy ki az, aki a legnehezebben vészelné át ezt az időszakot, ha elvesztené a munkáját. A megmaradt dolgozók munkaidejét és fizetését így is csökkenteni kellett, ahogy az általunk megkérdezett összes, még nyitva lévő helyen.

 

 

 

 

 

Túlélő üzemmód

 

A létszámcsökkentés természetesen nem az egyetlen lépés, amelyet meg kellett tennie a vendéglátóhelyeknek a tavaszi, majd az őszi záráskor. „Az, hogy ezentúl elvitelre készítünk ételeket, nem annyit jelent, hogy mostantól becsomagoljuk őket – hívja fel a figyelmet Semsei Rudolf, a Vakvarjú éttermek és a terézvárosi központú, az őszi zárás óta nulla forgalmat bonyolító Budapest Party Sevice tulajdonosa. – Meg kellett tanulnunk, ki kellett tapasztalnunk, hogy milyen ételeket érdemes kiszállításra készíteni, hogy hogyan lehet csomagolni ezeket – sok pénzt és energiát fektettünk ebbe. A munkatársak hatvan százalékát tudtuk megtartani, a szakácsok csomagolnak, a pincérek futárkodnak – beleállt a csapat. Mi magunk oldjuk meg a szállítást, fejlesztettük hozzá a webes felületünket is, így nagyobb forgalmat tudunk bonyolítani és több embert is sikerült megtartanunk.”

 

Az Andrássy úti Ecocafé is igyekszik alkalmazkodni az új helyzethez, sőt egyfajta lehetőségként tekintenek rá a tulajdonosok. „Mindig szerettük volna kipróbálni a házhoz szállítást, most rá vagyunk kényszerítve, a szemes kávéinkat mi magunk visszük házhoz, az egyebekre egy futárcéggel szerződtünk” – mondja Polyák László, aki 10 évvel ezelőtt a feleségével közösen nyitotta az ökotudatos szemléletű kávézót, amelynek mind a hét alkalmazottját megtartották a lezárások alatt, köszönhetően annak is, hogy a többi megkérdezett vendéglátóhellyel ellentétben nekik nem volt „horror” a nyár.

 

A hely törzsközönségét az elmúlt évtizedben a könyékbeli magyarok, illetve az errefelé dolgozó és tanuló külföldiek adták. „Közülük a turistákkal együtt sokan eltűntek, de – a legnagyobb meglepetésünkre – a nyáron a helyüket átvették a budapestiek. Ebben nyilván közrejátszik a szerencsés elhelyezkedésünk és a szervizút lezárása (a Hatker Korzó – a szerk.). Ahogy mi magunk is a családommal, sok honfitársunk »játszott« errefelé turistát.”

 

Ezt a tapasztalatot a többi vendéglátóhely nem osztja, mint mesélik, a vendégek felét kitevő külföldieket a magyarok nem hogy nem tudták pótolni, de aki tehette, elutazott a városból a nyáron, vagy – ahogy a Vakvarjú tulajdonosa saját tapasztalataik alapján felhívta a figyelmet – a külvárosi helyeket részesítette előnyben. A Balaton, a Tisza-tó szállás- és vendéglátóhelyei 2020 nyarán még a korábbi éveknél is nagyobb forgalmat bonyolítottak.

 

 

Közösen megfordítani a helyzetet

 

Az Ecocafe „kirívó esetéből” talán érdemes levonni a tanulságot, amely ugyanaz, mint amit az egykor a budapestiek és nem a külföldiek által „dübörögtetett” Liszt Ferenc tér két éttermének a tulaja is mond: erősíteni kell a Belváros, Terézváros tereinek vonzerejét a magyarok és kifejezetten a helyiek számára is. Mindez egybevág az egy éve hivatalba került és a fővárossal közösen az előbb említett Hatker Korzót is megálmodó és megvalósító önkormányzat terveivel.

 

 

 

 

„Minél több olyan programra van szükség, amely idevonzza a kerületbe az embereket, és ezekbe minket is bevonhatnának. A korábbi önkormányzatok nem részesítették előnyben a helyi vállalkozókat egy-egy helyi esemény kapcsán, ez most nagyon fontos lenne – mondja Városi Péter, aki ezt a véleményét a nemrég az önkormányzat által megszervezett online vendéglátós fórumon is elmondta. – A Vian húsz éve része Terézváros életének, amikor tudtunk, adtunk az itt élő rászorulóknak – még az első hullám idején is. Most adni nem tudunk, hiszen mi magunk is bajba kerültünk, de lokálpatriótákként azt gondoljuk, hogy közösen fordíthatjuk meg ezt a helyzetet.”

 

„A Zeneakadémia előtti tér tökéletes lenne ingyenes koncertek, akár tematikus gourmet-rendezvények megtartására – például egy-egy hétvégén a terézvárosi vendéglátóhelyek ugyanazt az ételt főznék meg és mutatnák be, lehetne »éjszakája« is a terézvárosi bároknak, éttermeknek. Mi bármilyen együttműködésben nagyon szívesen benne vagyunk, közös érdekünk, hogy felrázzuk az embereket, vidámságot vigyünk a városrészbe a sok nyomasztó hónap után” – vallja a „menzás” Vidák László is. 

 

„Ez kézenfekvő gondolat – reagál a felvetésekre dr. Kerék-Beleznay Zsuzsanna, Terézváros kereskedelemért és köztisztaságért felelős alpolgámestere. – A konkrét pénzbeli támogatásnak nincs értelme, hiszen bármekkora összeget is „osztanánk szét”, egy-egy vendéglátóhelynek kevés jutna belőle, meglátásom szerint sem rövid, sem hosszú távon nem segítene a vállalkozásokon, ugyanakkor a közös rendezvényeket több szempontból is érdemes támogatnia az önkormányzatnak. Sok egyéb módon is próbálunk segíteni a helyi vendéglátósoknak a járvány kitörése óta, egészen a lecsengéséig. A fórumon megvalósuló közös gondolkodás, ötletelés után Soproni Tamás polgármesterrel és Győrffy Máté városfejlesztésért felelős alpolgármesterrel kidolgoztunk egy javaslatcsomagot, amelyet az önkormányzat már életbe is léptetett.”

 

 

Helyben a segítség

 

„A járvány első percétől igyekszünk segíteni a bajba jutott terézvárosi embereknek és vállalkozásoknak – mondja Soproni Tamás, a kerület polgármestere –, bár önkormányzatként jóval kisebb a mozgásterünk és a forrásunk, mint a kormánynak, amely ráadásul jelentős összegeket vont el az önkormányzatoktól. A saját bérleményeinkre és a teraszokra az elmúlt hónapokban akár 90 százalékos kedvezményt adtunk a bevételkieséstől függően, és eltoltuk az építményadó befizetésének a határidejét. Leginkább azoknak a terézvárosiaknak segítettünk, akiket el kellett bocsátania a vendéglátósoknak, hiszen az álláskeresési, a krízis- és az albérlettámogatás az ő esetükben is mentőkötelet jelentett.

 

És amit politikusként még megtehettünk: felerősítettük a nehéz helyzetbe került vállalkozók hangját, jeleztük, hogy óvatosan, de nyitni kellene, illetve hogy anyagi támogatásra van szükségük: a kormány az elmúlt hetekben végre elkezdett foglalkozni a vendéglátósok ügyével, az utólagos bértámogatás helyett mostantól előzetesen fizetik ki a bértámogatást.

 

Az általunk megkérdezett, még nyitva tartó helyek mindegyike igényelte a bértámogatást (a munkáltató által kifizetett, csökkentett munkaidőre járó bér mellé az állam kifizeti a támogatást igénylő munkavállalók kieső fizetésének 70 százalékát), de még novemberre vonatkozóan sem kapták azt meg. Többen jelezték, hogy ennél jóval komolyabb segítségre számítanának a kormánytól, különösen akkor, ha tovább tolódik a nyitás határideje. 

 

„Irtóztató a veszteség” és „szinte elhanyagolható az állami segítség” – ezt minden megkérdezett vendéglátós egyöntetűen állítja. Akik bérleményekben üzemeltetik a vállalkozásukat, azok általában jelentős kedvezményeket kaptak a főbérlőiktől (akár magánszemélytől, akár a fővárosi vagy terézvárosi önkormányzattól), de ez nem elég ahhoz, hogy a bevételkiesésüket ellensúlyozza. Többen a járulékok és a közüzemi költségek elengedését kérik a kormánytól. Az elsődleges igény mindenki számára a mihamarabbi nyitás lenne, még akkor is, ha az árukészletek feltöltése további anyagi terhet ró a vállalkozásokra, ugrásra készen várják a pillanatot.

 

 

Új élet vár ránk

 

„Csak a sörcsapnak kell lehűlnie – mondja az Aradi utcai Deep Burger bár üzletvezetője, Bezdán Sándor arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen gyorsan tudnának nyitni. Az étterem mind a négy alkalmazottját megtartotta, de kevés munkát tud adni a számukra. – Akkor tudunk termelni, ha dolgozhatunk. És mi nagyon szeretnénk minél többet dolgozni. A rendelésekben egyre több visszatérő címet látunk, reméljük, hogy hamarosan élőben is találkozhatunk a kieső turisták helyére érkező új törzsvendégeket.” 

 

„Nemcsak humán kérdés, hanem gazdasági érdek is a vállalkozók támogatása és a mielőbbi nyitás – hangsúlyozza Soproni Tamás. – Működő vendéglátóiparra van szüksége az országnak és különösen Terézvárosnak, amelynek az arculatához erősen hozzátartoznak a vendéglátóhelyek. Nem szeretnék olyan utcaképet látni, amely a 2000-es évek elején még Belső-Terézvárosban is jellemző volt: lehúzott rolókat, bedeszkázott üzleteket.”

 

Az önkormányzat már korábban is szeretett volna rendszeres egyeztető fórumot a vendéglátósokkal épp a már említett okból: a kerület szerves részét képezik az itt működő vállalkozások, ezért nagyon fontos a jó kapcsolat az önkormányzat, a vállalkozók és a lakók között.

 

A február 3-i online eseményen mintegy 40 vendéglátóhely képviseltette magát, az ott elhangzottak alapján véglegesítette az önkormányzat a terézvárosi vendéglátósoknak szóló mentőcsomagját: „A saját bérleményeink esetében március 1. és május 31. között csak a közös költséget kell fizetni, június 1. és augusztus 31. között pedig a bérleti díj 50 százalékát. A teraszok esetén a közterület használati díjra augusztus 31-ig 100 százalékos kedvezményt adunk, szeptember 1-jétől december 31-ig 50 százalékot. Leegyszerűsítjük, lerövidítjük a terasznyitás bejelentését – a kérvényeket soron kívül bíráljuk el, így 3 munkanapon belül megkaphatják a vendéglátóhelyek az engedélyt – sorolja Beleznay Zsuzsa alpolgármester. – A helyi fogyasztás serkentése érdekében hirdetési felületet kapnak a vendéglátóhelyek az önkormányzat lapjában, illetve kampány és honlap indul azért, hogy a Terézvárosban élők minél nagyobb kedvet kapjanak a környékükön lévő vendéglátóhelyek felkereséséhez.”

 

A fórumon előkerült a teraszok számának növelése is. Az új önkormányzat folyamatosan megvalósuló programjának fontos eleme a közterek visszafoglalása az emberek számára, így a közbiztonsági szempontok figyelembevétele mellett az önkormányzat lehetővé teszi további teraszok kialakítását – akár parkolóhelyeken.

 

Így a pandémia elmúltával át is alakulhatnak a terézvárosi közterek: az egyre zöldülő utcákon több terasszal és több helybéli vendéggel indulhat újra az élet.

 

 

 

A terézvárosi vendéglátóhelyek megsegítésére született önkormányzati mentőcsomag elemei:

 

1️.  100 százalékos kedvezmény a teraszdíjakra március 1-jétől augusztus 31-ig, szeptember 1-jétől december 31-ig pedig 50 százalékos mérséklés.

2. Egyszerűsödik a teraszengedélyek intézése: elbírálás 3 munkanap alatt, az új engedélykérelmek azonnali kezelése. 

3. A teraszra kijelölhető helyszínek bővülése ott, ahol ez nem jár jelentős érdeksérelemmel.

4. Az önkormányzati helyiségek bérlőinek március 1. és május 31. között csak a közös költség összegét kell kifizetni, június 1-jétől augusztus 31-éig pedig a bérleti díj 50 százalékát.

5. A felügyeleti díj eltörlése 2021 első hat hónapjára.

6.  Nemcsak a vendéglátósok, hanem valamennyi önkormányzati helyiség bérlőjének korábbi bérletidíj-kedvezményét is automatikusan meghosszabbítja az önkormányzat május 31-ig.

7. Ingyenes hirdetési felület a kerületi vendéglátósoknak a Terézváros magazinban. 

8. Kampány a helyi vendéglátósok népszerűsítésére a terézvárosiak körében.

 

 

 

Szerző: Kertész Anna

Fotó: Tuba Zoltán/Képszerkesztőség