Nem vagyunk egyedül

Második éve, hogy a járvány miatt gyökeresen megváltozott az addigi életünk. Elveszítettük a magabiztosságunkat, hogy a sorsunkat kézben tartjuk, a jelenünk és a jövőnk urai vagyunk. A nehéz idők arra is rávilágítottak, hogy mi az, ami igazán fontos és értékes, valamint hogy amit eddig természetesnek gondoltunk, az voltaképpen ajándék. A Terézvárosban élő, működő egyházi közösségek vezetőinek gondolatai, amelyeket az év végi ünnepkör apropóján osztottak meg velünk, útmutatóként is szolgálhatnak: hitbéli meggyőződésünktől függetlenül szebbé, jobbá, boldogabbá tehetjük mindennapjainkat, ha a nehézségek közepette is képesek vagyunk észrevenni a jót az életünkben.

„Mi, magyarok panaszkodó nép vagyunk, mindenki szomorú, lehajtott fejjel megyünk az utcán, és ha valakinek véletlenül nekiütközünk, máris felkapjuk a vizet és ingerültek leszünk…” – idézte fel Horváth Zoltán kanonok, esperes, az Avilai Szent Teréz templom plébánosa az egyik határon túlról érkezett vendégének szavait. Zoltán atya szerint mindenkinek szíve joga eldönteni, egyetért-e a véleménnyel, neki meggyőződése, hogy sokkal több jó van az életünkben, mint rossz – így volt ez 2021-ben is. Abban azonban egyetért, hogy a jót valamiért kevésbé vesszük észre. Ezzel együtt sem szeretné a szőnyeg alá söpörni mindazt a tragédiát, amit a Covid okozott az emberek, a családok, az országok életében.

 

 

Horváth Zoltán kanonok, esperes

 

Felismerések

„Sokan elgondolkodtunk azon, hogy az élet ura nem az ember, hanem a Teremtő, aki az életet adta az embernek. Esendőségünk, tehetetlenségünk ráébreszt arra, hogy annak az Istennek a kezében vagyunk, aki elküldte a fiát, a karácsonykor megszületett Jézust, hogy ne azt érezzük, hogy magunkra hagyott minket, hanem azt, hogy mindig velünk van” – mondta a kanonok.

Katolikusként az idén nemcsak a járvány, hanem a Budapesten megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus is meghatározó élmény volt a Nagymező utcai templom plébánosa számára. Érdekesség, hogy az esemény szlogenjét – Találkozás Jézussal Budapesten – eleinte túlzásnak, még talán nagyképűnek is érezte. „Amikor szeptember 5. és 12. között átéltem azt a hetet, ott voltam szombat este az Andrássy úti körmeneten, ahol csakis mosolygós és boldog fiatalokkal, felnőttekkel találkoztam, akkor úgy éreztem, hogy valóban Jézus van itt Budapesten. Amikor pedig vasárnap az egyház látható feje, Ferenc pápa az egyház láthatatlan fejét, Jézust tartotta a kezében és emelte magasba a szentostyában, akkor úgy éreztem, velünk az Isten. Történjen bármi, ő akkor is itt van, és vele már nem félek semmitől, ezért nem is lehetek szomorú vagy ingerült, mert nincs rá okom. Az őszintén hívő, Istenben bízó ember élete öröm és vidámság, mert velünk az Isten. Ünnepeljük együtt karácsonykor, ennek a nehézségekkel, ugyanakkor sok jóval teli év végén, hogy velünk az Isten” – mondta mintegy útravalóként Zoltán atya.

 

Kétarcú év

„A Hetednapi Adventisták Terézvárosi Közössége, másokhoz hasonlóan, olyan kihívásokkal találkozott, amellyel korábban nem. Ez magában hordozza ennek az évnek a kettőségét: olyan nehézségekkel kellett megbirkóznia gyülekezetünknek, amelyek újak voltak, ugyanakkor olyan áldásokat is megtapasztalt, amelyekért hálás a mindenható Istennek” – összegezte a hamarosan leköszönő esztendőt Szabó János, a gyülekezet lelkésze. Ők az idén is arra törekedtek, hogy együtt tegyék láthatóvá Istent a mai világunkban. Ehhez igyekeztek megragadni a személyes és az online lehetőségeket is.

„Megtapasztaltuk, hogy a gondoskodó közösségben erő van, és nem kell átadni magunkat a reménytelenség felé csábító erőknek. Azt is sokkal erőteljesebben élhettük meg, hogy a jövőnk irányítását teljes nyitottsággal és bizalommal a mindenható kezébe helyezhetjük. Megtapasztaltuk, hogy Isten a szeretet Istene a gyászban, a nehézségekben is.”

 

 
Szabó János lelkész

 

A „gondoskodó gyülekezet” az idén azt jelentette, hogy a személyes látogatásokon túl az online találkozóikra is nagy hangsúlyt fektettek, a virtuális térben tartott istentiszteleteiken több tízezren vettek részt. Igyekeztek közösségük minden egyes tagját körbeölelő, biztonságot adó szociális hálót szőni, de a gondoskodás „kifelé” is érvényesült: támogatták azokat az embereket, csoportokat, amelyeknek a kialakult járványhelyzet miatt komoly nehézségekkel kellett megküzdeniük.

„Szeretnénk nyitottak, fogékonyak, rugalmasak maradni az előttünk álló időszakban is, hogy segítséget nyújtsunk környezetünk és közösségünk tagjai számára. Áldott ünnepeket kívánunk Terézváros és az ország minden lakójának” – mondta végezetül a lelkész.

 

Világméretű bizalomvesztés

„A teljes bizalmatlanság korát éljük, az emberek mindenféle összeesküvés-elmélet hívévé szegődnek. A 60-as, 70-es évekhez képest óriási bizalmi válság alakult ki, ami a politikai és tudományos elitet is érinti. A világban Amerikától kezdve Izraelen és Magyarországon át nagyon sokan azért nem hisznek az evidens dolgokban, mert csalódtak a véleményformálókban” – mondta Fináli Gábor, az Ohel Ávrahám zsinagóga rabbija, akit megdöbbentett, hogy a tudománnyal szembeni szkepticizmus a reálvégzettségű, tanult embereken is úrrá lett.

 

 

Fináli Gábor rabbi

 

„Meg kell tanulnunk bízni Istenben, olyan világot, olyan intézményeket szükséges teremteni magunk körül, amelyekben bízni tudunk. Nemcsak a Covid ellen kell védekeznünk, de az egyes embereket, közösségeket, országokat veszélyeztető álhírek ellen is fel kell vérteznünk magunkat – mondta a Hunyadi téri zsidó közösséget vezető rabbi. – A hit ereje az, ami szinte mindenen átsegíti az embert, ha a tanítások szerint élünk, boldogabbá, elégedettebbekké válhatunk.”

A közösség számára Fináli Gábor szerint is új lehetőségeket hozott a pandémia. „Új időpontokban, teljesen új módon, jobbára a virtuális térben tudtunk összejönni, ám furcsa módon ez mégis azt eredményezte, hogy összességében több időt töltöttünk egymással, mint korábban” – hangsúlyozta, hozzátéve, bár pozitívnak tűnik a mérleg, de a netes találkozók nem pótolhatták a személyes együttlétet.

 

Veszteségek és nyereségek

„Az idén az embereknek a legnagyobb nehézséget az izoláció jelentette. Nemcsak az egyedül élőket, de a családokat is megviselte, hogy felborult az egész addigi életük. Ráadásul azzal is meg kell küzdenie mindenkinek, hogy mindaz, ami korábban tervezhető volt, kiszámíthatatlanná, bizonytalanná vált – mondta Aaron Stevens, a Vörösmarty utcában működő Skót Misszió lelkésze. – A bajok elviseléséhez a legtöbb erőt a hit és a közösség adja, valamint az a biztos tudás, hogy eddig Isten segítségével valahogy mindig átvészeltük a nehézségeket. Okkal reméljük, hogy a mostani rossz időket egy jobb követi.”

 

 

Aaron Stevens lelkész

 

Ha nem is tartozik a legjobbak közé, de a magyar és a skót református egyházhoz egyszerre tartozó gyülekezet történetében 2021 biztosan nem csak a rossz emlékek éve lesz. „Nem a pandémia miatt, hanem annak ellenére egyre inkább bekapcsolódtunk Terézváros életébe, szorosabbá vált a kapcsolat a helyi önkormányzattal. Az is öröm, hogy a gyülekezetben többen lettünk. A keresztelés mindig ünnep, kivált az, ha valaki felnőtt fejjel tér meg és tudatos hitvallásával válik közösségünk, családunk részévé.” Hozzátette: a bajban felfedezhettük azt is, hogy amit eddig természetesnek vettünk, a személyes találkozás, a szabadság, egy szép hangverseny, egy kiállítás, az igazából ajándék.

 

Napi számvetés a boldogságért

Aaron Stevens szerint ahhoz, hogy az új év jobb legyen, nem elég a fogadkozás. Ellenben boldogabbá válhatunk, ha esténként elcsendesülve átgondoljuk a napunkat úgy, hogy nemcsak azt vesszük számba, mi minden történt, hanem azt is, mikor hogyan éreztük magunkat, tettünk-e valami jót vagy esetleg elmulasztottuk ennek a lehetőségét. A mindennapi önvizsgálat, ha vallásos valaki, egy imádsággal kiegészítve jobbá, gazdagabbá teszi a következő napot, hetet, esztendőt.

 

Szöveg: Dobi Ágnes
Fotó: Adrián Zoltán, Ancsin Gábor, Berecz Valter/kepszerk.hu