„Nem felejthetünk!”

A Jókai utca 1. szám alól elhurcolt zsidók emléktáblája előtt tartottak megemlékezést január 7-én.

Hetvenhét esztendővel ezelőtt, 1945. január 7-e éjjelén a svéd nagykövetség oltalma alatt álló Jókai utca 1. szám alatti védett házból több száz zsidó honfitársunkat hurcolták el a rájuk törő nyilasok, akik az utolsó napjaikat élték a szovjet seregek által bekerített Budapesten.

 

 

Fináli Gábor, a Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője

 

 

A svéd követségi házból 260 embert vittek el. A nőket és a gyerekeket Raoul Wallenbergnek és a svéd nagykövetség munkatársainak sikerült a gettóba menekíteni, a férfiakra pedig válogatott kínzások vártak, majd a Duna-parton és a környékbeli utcákban kivégezték őket.

 

 

Temesvári Szilvia, Terézáros alpolgármestere

 

 

A megemlékezésen Fináli Gábor, a Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője arra figyelmeztette a jelenlévőket: fontos, hogy tanúk legyünk így lassan három emberöltő elmúltával is. A jelenlévők között volt olyan, akinek rokonát hurcolták el innen, de az elbeszélések szerint volt, aki csodával határos módon megmenekült: éppen imádkozott, amikor az események történtek, és őt nem vették észre.

 

 

Kecskés Balázs képviselő (jobbról) az emlékezők sorában

 

 

A rabbi felidézte azokat a tragikus pillanatokat, amikor a zsidó embereket a Dunába lőtték: „A parton állva láthatták a Parlamentet, az európai kultúra házát, ahol őket az előző években lépésről-lépésre fosztottak meg jogaiktól, majd egy olyan hatalom jött, amely őket életre sem méltónak ítélte. A Duna-parton vonulók láthatták Gellért püspök szobrát, aki megkeresztelte és a Biblia hagyományára oktatta a magyar népet, ám ezeréves múlt után is voltak, akik visszasüppedtek egy olyan fajta pogány tombolásba, amihez köze nem volt Gellért püspöknek.”

 

 

Óvári Gyula képviselő is elhelyezte az emlékezés kövét a házfalon

 

 

A terézvárosi önkormányzat képviseletében Temesvári Szilvia zöld-, civil- és egyházi ügyekért felelős alpolgármester arra emlékeztetett, hogy a svéd nagykövetség munkatársainak köszönhetően az idős nőket és gyerekeket kimenekítették, ám az ott maradt embereket megkínozták, majd a Dunába lőtték.

 

„Nem felejthetünk! Emlékeznünk kell azért, mert ma is vannak olyanok, akik aljasak és emberek egymás ellen fordításából próbálnak politikai hasznot húzni, gyűlöletkeltésből trónt kovácsolni.” – fogalmazott az alpolgármester, aki kiemelte: politikusként neki is azon kell dolgoznia, hogy a gyűlölet ne váljon uralkodóvá az országban, ne uszíthassanak egymás ellen csoportokat.

 

 

Sokan eljöttek felidézni a 77 éve történteket

 

A beszédek után a Jókai utca 1. számú ház falán lévő emléktáblánál helyezték el a megemlékezés virágait és zsidó hagyomány szerint kavicsokat a jelenlévők.

 

Szöveg: Gajdács Emese

Fotó: Hartyányi Norbert/kepszerk.hu