Négylábú élményhozók jártak a Tegoszban

Két labrador érkezett gazdáival február 20-án a Tegosz Benczúr utcai Idősek Klubjába, hogy megtartsák az első kutyaterápiás foglalkozást.

Csele, a fekete, négyéves és Hetti, a zsemleszínű, hatéves, kiképzett kutya két gazdájával, Pázmándi Katával és Kovács Annamáriával jött el a klubba, ahol a tagok a nagyteremben várták az izgalmasnak ígérkező programot. Láthatóan nagy örömmel fogadták a teljesen új kezdeményezésként megszervezett kutyás élményterápiát, amelyre első alkalommal került sor.

 

 

Csele és Hetti sorra bemutatkozott a klubtagoknak

 

Mint azt Király Melindától, a klub vezetőjétől megtudtuk, az ilyen jellegű, kutyás foglalkozások igen ritkák a nyugdíjasok közösségeiben. Inkább autista, figyelemzavaros, hiperaktív gyerekek fejlesztésénél hívják őket segítségül, de bizonyított tény, hogy a demencia kezelésében is jó eredményeket lehet elérni a négylábú közreműködőkkel.

 

 

Hamar összebarátkoztak az idősek és a négylábú vendégek

 

A foglalkozás közben kiderült, hogy a jelenlévő terézvárosi nyugdíjasok közül többen tartottak már kutyát, volt, akinek most is van, de olyan hölgy is akadt, aki bevallottan tart az ebektől. A program hatékonyságát jelzi, hogy még ő is örömmel vett részt a terápián, s mosolyogva kísérte a történéseket. A tervek szerint havonta egyszer ismétlődő esemény első foglalkozásán a klubtagok és a kutyák bemutatkoztak egymásnak, az idősek elmondták, mit várnak ettől a foglalkozástól, majd játékra került sor. A jutalomfalatoknak köszönhetően a négylábú vendégek és a szépkorúak hamar egymásra hangolódtak. Gyorsan eltelt az egy óra, legközelebb egy hónap múlva jönnek el Hettiék a Benczúr utcába.

 

Megkérdeztük a résztvevőket:

Hetti, a hatéves labrador (a „fordításban” Pázmándi Kata volt segítségünkre)

Kicsit izgultunk Cselével együtt, hiszen először jöttünk a terézvárosi idősekhez. Nagyon kedvesen fogadtak minket, jót játszottunk, dobálták nekünk a labdát, néhányan a pórázunkat is kézbe vették és persze rengeteg simogatást kaptunk. Jó a csapat, az óra végére mi is elfáradtunk kicsit, de biztonságban éreztük magunkat. Ezt láthatták abból, ahogy nyugodtan heverésztünk közöttük és a farkcsóválás sem maradt el.

Pázmándi Kata

Két segítőtársunk a két labrador, Hetti és Csele. Mindketten kiképzett terápiás kutyák. Náluk már a kiválasztás nagyon fontos. Vannak fajták, amelyek a jó idegrendszerük miatt különösen alkalmasak erre a munkára, de közülük is a legnyugodtabb, leginkább motiválható egyedeket kell kiválasztani. Ahogyan a kutyák viselkedéséből kiderült, ők is élvezték a mai foglalkozást Terézvárosban. Igazán jó csapattal találkoztunk itt. Az idősek többsége bizalommal és szeretettel fogadott minket, s úgy hiszem, a most még tartózkodóbbakat is sikerül meggyőznünk hamarosan.

Kovács Zoltánné, Gabi néni

Nekem harminc éven át volt kutyám. Először egy nagyon okos németjuhászt tartottunk. Sokat kellett vele foglalkozni, a családtagok beosztották, ki mikor viszi le sétálni. Az Andrássy úton mindig megcsodálták, milyen fegyelmezett, póráz nélkül is szépen jött mellettünk. Utána egy kis tacskó következett, aki szinten sok-sok örömet okozott nekünk. Most, korom miatt már nem tudom vállalni a tartásukat, de ha séta közben találkozom egy kutyával, ki nem hagyom a simogatást. Nagyon boldog voltam, hogy a klubban is elkezdődött ez a foglalkozás, izgatottan várom a következő alkalmat.

Leba József

Szerintem mindenki egyöntetűen elmondhatja, hogy jól éreztük magunkat a terápiás kutyák jelenlétében. A két hölgy, aki elhozta őket, Kata és Panni nagyon kedvesek voltak, mindenkire odafigyeltek, semmit nem erőltettek, látszik, hogy tudják a dolgukat. Azok is velünk maradtak, akik kicsit félnek még a kutyusoktól, de szerintem van rá esély, hogy előbb-utóbb ők is bekapcsolódjanak a játékokba. Nekem is volt kutyám, egy gyönyörű skótjuhász. Természetesen nagyon hiányzik, ezért is öröm, hogy ezek után, havonta egyszer eljönnek hozzánk a klubba ezek a labradorok.