Ne ide az oroszlánt!

Az elmúlt hetekben két, egymást lényegében kizáró koncepció jelent meg a Nyugati pályaudvar mögötti rozsdaövezet hasznosításával kapcsolatban. Az egyik a jövőbe néz, a másik a múltba réved. Az egyik az élhető nyugati nagyvárosok tapasztalataira építve a közösségi közlekedést fejlesztené és zöldítene, a másik egy meghaladott szórakoztatási formát tenne vitrinbe a város közepén. Vajon park lesz vagy állatokat tartó cirkuszközpont a belváros legnagyobb kihasználatlan telkén?

 

 

Az egyik legrosszabb arcát mutatja a belváros annak, aki a Ferdinánd hídon kíván átsétálni. Nemcsak a sínek, a telefújt, lepusztult melléképületek, a szeméttel pöttyözött füves területek látványa, de a nagy autóforgalom is gyors továbbhaladásra késztetik az arra járót – máshol átsétálni, átbringázni azonban nincs lehetőség. Az elmúlt évtizedekben több terv is született a belváros szégyenfoltjának és egyben hatalmas potenciált rejtő területének kihasználására, de a zóna rendezésének komplexitása és költségei rendre megfutamították a politikusokat.

 

 

Bármit megtehetnek?

 

Bár már előrehaladott tervezési fázisba ért, nem lett itt kormányzati negyed Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök tervei nyomán, és múzeumok sem költöztek a területre, ahogy azt pár évvel később Tarlós István akkori főpolgármester elképzelte. De nem valósult meg 2014-ben a terézvárosi önkormányzat, a Kortárs Építészeti Központ és a főváros közös ötlete, a Nyugati Grund, majd 2016-ban Lázár János volt belügyminiszter álma, a Nyugati-liget és a Podmaniczky-park sem. 

 

„Bármi is születik itt meg, több tízmilliárd forintba kerül a közművek rendezése és a szennyezett talaj megtisztítása – amely még csak az első, alapozó lépése bármilyen fejlesztés megvalósításának. Bonyolult a tulajdonviszony (az egykori kormányzati negyed tervezésekor a terület egyes részei kisajátítással az Állami Vagyonkezelőhöz kerültek – ezeket azóta nem is gondozza a MÁV), és sok a kapcsolódó feladat, amelyet a kerület szabályozási tervében és a készülő településfejlesztési koncepcióban pontról pontra szerepelnek. 

 

 

 

 

„A szabályozást még az előző vezetés készítette elő, de már mi fogadtuk el, így az utolsó pillanatban sikerült belenyúlni és duplájára emelni a területen a minimális zöldterületi mutatót. A terület rendezésének együtt kellene járnia a keresztirányú – a vasút elválasztó hatását csökkentő – gyalogos- és kerékpárostengelyek létesítésével, a Podmaniczky utca és a Ferdinánd híd forgalomcsillapításával, és a területen az Eiffel tértől egészen a Dózsa György útig tartó zöldfolyosó biztosításával – mutat rá Győrffy Máté, Terézváros városfejlesztésért felelős, építész végzettségű alpolgármestere. – Mindezen feltételeket és feladatokat teszi kikerülhetővé az, hogy a Nemzeti Cirkuszközpont építését erre a területre nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű kormányzati beruházássá minősítette nemrég a kormány. Az ezt taglaló rendeletben nem az van felsorolva, hogy minek kell megfelelnie a beruházásnak, hanem az, hogy mit nem kell megtennie, figyelembe vennie az építtetőnek.”

 

E szerint a kerület építési szabályzatán túl a helyi, terézvárosi önkormányzat erre a területre vonatkozó változtatási tilalma is figyelmen kívül hagyható, és elég a máskor szokásos kötelező parkolóhelyeknek csupán a 40 százalékát kialakítani. Nem szükséges városképi engedélyt kérni és urbanisztikai terveket készíteni, tehát a környező utcákra és a városkép egészére tekintettel lenni. Még akkor sem, ha ez a helyszín határos a műemléki védettséget élvező Nyugati pályaudvarral és nagyon közel van a világörökség részét képező Andrássy úthoz. Nem kell nemzetközi tervpályázatot sem kiírni, így lehet az, hogy egy komoly referencia nélküli építészirodáé a megbízás. Az egyetlen elérhető látványterv – Győrffy Máté szerint – meglehetősen alacsony szakmai színvonalú.

 

 

 

Bohóc a város közepén

 

A végeredmény: felülről bohócfejet formázó épületegyüttes, az orr – maga a cirkusz épülete – egy csillogó üveggolyó, amelynek megvalósíthatóságát Budapest főépítésze, Erő Zoltán is minimum kihívásosnak titulálta a főváros podcastműsorában.

 

A rendelet szerinti kiemelés lehetővé teszi állatok tartását is, ugyanis a tervezett központban egyfajta miniállatkert létesülne a cirkuszi állatok – elefántok, oroszlánok, tevék, majmok – számára. Mindez – még egyszer – a Nyugati pályaudvar mögött, a Podmaniczky utcai társasházak szomszédságában valósulna meg. 

 

„A jelen cirkuszában valójában már nincs helye az állatoknak, és a Körúttól pár méterre sem igazán” – mutatott rá Győrffy Máté, hozzátéve, hogy a kiemelés miatt akár 80 százaléka is beépíthető annak a területnek, amely Terézváros 10 százalékát foglalja el. Tehát a belváros legnagyobb szabad területére elképesztő mennyiségű beton és üveg építhető be, a megrendelő, az egykori cirkuszigazgató, az Emmi államtitkára, Fekete Péter kénye kedve szerint. 

 

 

 

 

„Ez az eljárás, az érintettek kihagyása a tervezésből, teljesen ellentmond a kormány Budapestért felelős államtitkára, Fürjes Balázs sokat hangoztatott álláspontjának, miszerint minden nagyobb beruházásnál nemzetközi tervpályázatot kell kiírni, és csak olyan fejlesztéseket szabad megvalósítani, amelyek a főváros és az adott kerület számára elfogadhatók” – hangsúlyozza az alpolgármester.

 

A Budapest Fejlesztési Központnak (BFK) megvan a maga elképzelése a terület hasznosításával kapcsolatban, ez azonban nehezen harmonizálható a cirkuszkomplexummal. „Értelmezhetetlen az, hogy az Emmi várostervezőként viselkedik ebben a szituációban, szembemenve a kormány erre dedikált intézményével” – mondja Győrffy Máté.

 

 

Van másik…

 

Ugyanis egy másik terv is napvilágot látott az elmúlt hetekben. A BFK igazgatója, Vitézy Dávid által nemrég bemutatott budapesti agglomerációs stratégia, azaz az elővárosi közlekedés fejlesztésének koncepciója fontos szerepet szán a Nyugati pályaudvar mögötti területnek, itt lenne ugyanis a Déli és Nyugati pályaudvart összekötő alagút vége, és a Nyugati pályaudvar funkciója, környezete is jelentősen megváltozna.

 

A Nyugati születésekor, a nem sokkal később megépülő Keleti pályaudvarhoz hasonlóan, a modern nagyváros egyik alappillére és szimbóluma volt a 19. század második felében. Ezeket az úgynevezett fejpályaudvarokat mára körbenőtte a város, és jelenlegi funkciójukban sokkal inkább gátolják, mintsem kiszolgálják a fejlődést. A modern nagyvárosokban sorra alakítják át az ilyen típusú épületeket és környezetüket átmenő pályaudvarokká, amelyek így lényegesen több vonatot képesek fogadni, ezáltal ki tudják szolgálni a bővített agglomerációs vasúthálózatot.

 

 

 

 

Ez utóbbi fejlesztése Budapest, sőt egész Magyarország érdeke – derül ki a BKF nemrég megjelent tájékoztató anyagából. Évente egy kisvárosnyi ember költözik (ki) Budapest környékére, nagy részük a fővárosba jár dolgozni, ügyeket intézni – az elégtelen közösségi közlekedés miatt autóval.

 

A korszerű tömegközlekedés megteremtése mindannyiunknak fontos, hiszen ha ezeknek az embereknek egy része nem autóval indulna el reggelente a belvárosba, akkor jóval kevesebb dugó alakulna ki, tisztulna a levegő, több közteret lehetne átadni a gyalogosoknak és nem utolsósorban az ingázóknak is kényelmesebb lenne a bejutás.

 

A terv grandiózus, és legalább 15 év, mire felbukkanhatnak a vonatok a Déli–Nyugati alagút Podmaniczky melletti végén, ezért is javasolja az önkormányzat átmeneti megoldásként egy park építését, amelyet a későbbi tervekkel szinkronizálni lehetne. Ez pedig abszolút egybevág a BFK elképzeléseivel, amely a megvalósíthatósági tanulmányba több olyan elemet beépít, amely a kerület városfejlesztési koncepciójának is része.

 

„A belváros számára létfontosságú zöldterület jönne létre, emellett átalakulhatna a Ferdinánd híd funkciója, és több ponton átjárási lehetőség nyílna a VI. és XIII. kerület között – ezzel a cirkuszközpont tervei egyáltalán nem foglalkoznak, míg a BFK pályázata igen. A parkból kiindulva létrejöhetne egy a Duna-partot és a Lövölde teret összekötő zöldfolyosó” – vázolja a távlati elképzeléseket Győrffy Máté, aki szerint elképzelhető ide egy közintézmény is, de olyan, amely a tájban jelenik meg és nem amely uralja a területet. Illetve figyelembe kell venni az építkezéskor a 10-15 év múlva megvalósuló közlekedési fejlesztést is. Tehát nincs értelme ide komplexumot építeni, ha majd el kell bontani. Azt pedig nehéz elképzelni, hogy a több millió embert érintő közlekedési fejlesztés azért ne valósuljon meg, mert cirkuszközpont épül ide. Annak lehet másik helyszínt találni mondjuk Rákosrendezőn, de az alagútnak nem.

 

Az önkormányzat mindezek miatt egyeztetést kezdeményez az érintettek – a BFK, a főváros, az Emmi és minden egyéb szereplő – között, továbbá szeretné bevonni a helyieket is a véleményezésbe – akár népszavazás formájában. Továbbá szorgalmazza azt, hogy bármilyen koncepció valósul meg, addig is nyissák meg parkként a területet a budapestiek számára.

 

 

Szöveg: Kertész Anna

Fotó: Adrián Zoltán/Képszerkesztőség