Mesevilág született

Meglepetéssel várta vissza a gyerekeket a járvány miatti zárás után a Mesevilág Óvoda nevelői közössége.

Március elejétől öt héten át az óvodák ügyeleti rendben működtek. A szülők közül talán sokan nem tudják, hogy az intézmények dolgozói ezeket a napokat is kemény munkával töltötték.

 

„Természetesen szó nincs arról, hogy a súlyosbodó járványhelyzet miatt elrendelt kényszerszünet alatt az óvodapedagógusok és a gyermekeket ellátó segítők naphosszat lógatták a lábukat. Mi például eső pillanattól fogva azon tanakodtunk, mi az, amivel a zárás idején otthonmaradt gyerekeknek örömöt szerezhetnének, amikor majd visszatérnek az óvodába – mondta Jámbor Zsuzsanna, a Mesevilág Óvoda vezetője.

 

 

Az elmúlt hetekben a 150 óvodásuk közül napi szinten 25-40 gyerek járt csak az intézménybe. „Mi a kislétszám ellenére nem vegyesen, hanem csoportbontásban fogadtuk a gyerekeket. Festettünk, énekeltünk, verseltünk, sokat játszottunk az épületen belül és az udvaron. Maximálisan arra törekedtünk, hogy a gyerekek élete ebben a rendkívüli helyzetben is az általuk megszokott ritmusban és rendben folyjon” – tájékoztatott a vezetőnő.

 

„Meg nem tudnám, mondani, kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy fessük be a falakat és így tegyük még barátságosabbá a lépcsőházat, az udvart” – mesélte Zsuzsa. A gondolatot tett követte, aki éppen nem az ügyeletben lévő gyerekekkel foglalkozott, az ecsetet ragadott. Kezük nyomán tarka-barka erdő nőtt a falakon, a lépcsőházat a nyuszi, süni és a parányi tóban üldögélő béka mellett mesebeli figurák sokasága népesítette be. A vezetőnő elmondása szerint az óvoda szépítésén szorgoskodó kollégái ügyességét, kifogyhatatlan leleményességét talán csak lelkesedésük múlta felül.

 

 

„A gyerekeket érezhetően megviseli és szorongással tölti el a bezártság, az, hogy nem találkozhatnak nagyszüleikkel, barátaikkal, hogy elmaradnak azok a programok, amiket szerettek és vártak. Azt szerettük volna, hogy vidámak, jókedvűek legyenek. A pingálás mellett persze az előttünk álló eseményekre is készültünk. Mindjárt itt lesz az anyák napja, az óvó nénik kitalálták, mivel lephetnék meg óvodásaink édesanyjukat, nagymamájukat, előkészítették az ajándékok készítéséhez szükséges anyagokat, eszközöket.”

 

A Föld napjáról sem feledkeztek meg, az egyik fa alá, ahol még szabad helyet találtak, egy magaságyásokat építettek. Miután a „nagy mű” elkészült, teleültették évelő virágokkal, örökzöldekkel, sziklakerti növényekkel, amelyeket majd a gyerekkel közösen gondoznak.

 

Nemcsak a már odajáró óvodásaikat várták, várják vissza a nyitás után egyelőre még fele létszámmal működő intézménybe, de felkészültek a május elején esedékes beiratkozásra is. Reményeik szerint az újonnan érkező kicsiket már a régi rendben fogadhatják. Bíznak benne, hogy legkésőbb, mire elkezdődik az új óvodai tanév, a sok-sok félelmet, szomorúságot okozó járvány már csak egy rossz emlék lesz. „Újra szabadon jöhetünk, mehetünk, visszakapjuk régi életünket”– mondta a vezetőnő.

 

Szöveg: D. Á.