Megváltó lakás

Igazán már nem is reménykedett benne, de hosszú évek, évtizedek után mégis megoldódott az idős házaspár, Tiszai Sándor és felesége helyzete, amikor a megreformált lakáspályázaton elnyerték az önkormányzat által felújított egyik ingatlant. Blanka elmondása szerint korábbi, második emeleti otthonukban nemcsak a falakon egyre szélesebbre nyíló repedésekkel kellett együtt élniük, de több mint két esztendeje azt is kénytelenek voltak elfogadni, hogy Sándor betegsége miatt a lift nélküli házban a kétemeletnyi lépcső foglyává vált.

„Az épület már akkor is rossz állapotban volt, amikor 31 évvel ezelőtt beköltöztünk oda. A környék nagyon megtetszett nekünk, szépen rendbe hozattuk, komfortosítottuk és otthonossá varázsoltuk a 43 négyzetméteres lakást. Titkon abban reménykedtünk, hogy előbb-utóbb az önkormányzat rendbe hozatja a házat” – avat be Blanka a történetükbe. Döntésükben nagy szerepet játszott az is, hogy Molnár László, az épület gondnoka a mostoha körülmények ellenére ragyogó tisztaságot tartott, az udvaron pedig sok-sok növénnyel, szőlőlugassal egy kora tavasztól késő őszig tündöklő kertet alakított ki. 

 

 

A nagyvilágból a lakás fogságába

 

„A férjem hegedűművész volt, a konzervatórium elvégzése után külföldre szerződött, Németországban csiszolta tovább tudását, s közben az aacheni operaházban, a regensburgi színházban, a konstanzi filharmonikusoknál és még számos neves zenekarban játszott” – meséli látható büszkeséggel az asszony. Párja a pályája során Belgiumtól Olaszországig fél Európát bejárta, a legnehezebb művek eljátszása sem jelentett számára akadályt, de afféle művészemberként a hétköznapi élet apró-cseprő dolgaival szinte egyáltalán nem boldogult.  A szerződéseit mindig Sándor intézte, az itthoni nemzetközi koncertigazgatóságtól semmi segítséget nem kapott.  Miután hazajöttek, légüres térben találták magukat, nehéz évek következtek. 

 

Először anyagi helyzetük, majd egészségi állapotuk rendült meg, egyik betegség jött a másik után. „Nem volt, és remélem nem is lesz soha egy fillér tartozásunk sem. Mi még azt tanultuk a szüleinktől, hogy az adósság rossz dolog, első helyen mindig a csekkek befizetése állt. Kicsinyke pénzünkből próbáltuk a lakásunkat is karbantartani” – vázolja fel sorsuk alakulását.

 

A ház azonban egyre lakhatatlanabbá vált. Először megpróbálták elcserélni, majd arra gondoltak, hogy leadják az önkormányzatnak, és az akkori szabályok szerint az ilyenkor kapható összegből vesznek valahol egy másikat. Sajnos egyik kísérlet sem vált be: cserepartnert nem találtak, az önkormányzat pedig olyan csekély összeget ajánlott fel, amiből nemhogy lakást, de egy falusi sufnit sem lehetett volna venni. 

 

A rendszerváltás óta minden polgármesternek megírták, hogy milyen nehézségekkel küszködnek, milyen félelmeik vannak a falak recsegő-ropogó hangjának hallatán. Ám azontúl, hogy mindig megdicsérték őket, milyen szépen rendben tartják az otthonukat, semmi sem történt.

 

 

Örömteli pakolás

 

„A mostani önkormányzat végre meghallotta a hangunkat, és két hónap alatt megoldotta a több évtizedes problémánkat. Cserelakásként kaptunk egy Munkácsy Mihály utcai földszintes ingatlant, amit az önkormányzat teljesen felújított. Anyagi lehetőségeinkkel és fizikai állapotunkkal számot vetve nyilvánvaló volt, hogy a magunk erejéből nem tudtunk volna rendbe hozni egy lerobbant lakást. Régóta nem éreztem akkora boldogságot, mint amikor először léptem át új otthonunk küszöbét” – mondja az idős asszony. Hosszasan dicséri a vagyonkezelő és a hivatal munkatársait, kiemelve Kerényiné dr. Bakos Andrea megoldást kereső törődését, kedvességét.

 

 

 

 

 

„Az ide-oda ingázás időszakában minden évad kezdetén és végén csomagolnom kellett, magam sem hittem volna, hogy egyszer még örömmel fogok pakolni – idézi fel Blanka a költözés cseppet sem vonzó pillanatait. – Ez a földszinti lakás számunkra maga a megváltás. Reménykedem benne, hogy a férjem, ha a betegsége engedi, ezután nem lesz örökre a négy fal közé zárva. Rövid sétákat tehetünk, nemcsak létezünk, hanem szép csendesen éldegélhetünk majd” – mondja az asszony, észrevétlenül elmorzsolva egy az arcán legördülő könnycseppet.     

 

 

Igazságos bérlakásrendszer

 

Több mint nyolcszázötven négyzetmétert tesz ki az a lerobbant állaga miatt korábban üresen álló 15 lakás, amelyet a terézvárosi önkormányzat saját költségén újíttatott fel 2020-ban. A városvezetés az idén a tervek szerint még nagyobb lépést tesz a lakásínség enyhítése érdekében: kétszer annyi, 30 lakhatóvá tett ingatlant bocsát majd a bérlakásra várók rendelkezésére. 

 

Terézvárosban – a főváros más kerületeihez hasonlóan – évek óta hiánycikknek számít a kis jövedelemből is megfizethető ingatlan. Az önkormányzatok szociális bérlakásállománya a rendszerváltozást követő időszakban alaposan megcsappant, a megmaradt ingatlanok egy része pedig rossz állapota miatt gyakorlatilag parlagon hever. Ahogy Bodnár Zoltán György, a Terézvárosi Vagyonkezelő Nonprofit Zrt. vezérigazgatója elmondta, több kerületben, köztük a hatodikban is az volt a gyakorlat, hogy a szociális bérlakásokat a nehéz anyagi helyzetben lévő bérlőknek kellett felújítaniuk, ez pedig sokak számára elérhetetlenné tette ezt a lakhatási lehetőséget. Ezzel a gyakorlattal számolt le az új önkormányzat, amely stratégiai fontosságú programként kezeli a több mint 150 üresen álló önkormányzati lakás felújítását, lakhatóvá tételét.

 

 

 

 

„Az első évben indulásként 15 ingatlant újítottunk fel, 2021-re 30-32 lakás vagyonkezelő általi rehabilitációját tervezzük. Az első 11-re vonatkozó nyílt közbeszerzési eljárást már decemberben meghirdettük, így a munkák februárban elkezdődhetnek – tájékoztatott a vezérigazgató. – További 17 lakás felújításának műszaki előkészítése folyik, várhatóan január végén újabb nyílt közbeszerzési eljárást írunk ki ezeknek az ingatlanoknak a rendbe hozására. Néhány lakás felújítását saját műszaki állományunkkal tervezzük megvalósítani.” 

 

A terveik szerint a program 2022-ben is folytatódik. A ciklus végére valamennyi használható üres önkormányzati lakást lakhatóvá szeretnék tenni, ezzel a kerületben jelentkező szociális bérlakásigény kielégítésén túl szolgálati lakások biztosításával a kerületi szociális, egészségügyi, oktatási intézményekben dolgozók lakhatási gondjait is enyhíteni lehet. 

 

Bodnár Zoltán György a költségekről szólva kiemelte, a tervezéskor a 2017 és 2019 közötti időszakban  hasonló feladatra fordított összegeket vették alapul, az önkormányzat tavalyi büdzséjében erre a célra bruttó 168 994 654 forintot különített el. Elmondása szerint a rendelkezésre álló összeg felhasználása során maximális költséghatékonyságra törekedtek. A lakásokat részben saját alkalmazottakkal, részben nyílt közbeszerzési eljárásban kiválasztott, részben a korábbi keretmegállapodás alapján kiválasztott kivitelezővel végeztették el.

 

Szavai szerint az első perctől kezdve úgy gondolták, hogy a program első ütemét kevesebb pénzből sikerül majd megvalósítani, de a végeredmény a legoptimistább számításaikat is felülmúlta,  ugyanis a 15 lakás felújítása csupán az elmúlt évek árai alapján eredetileg tervezett költség 62 százalékába került. 

 


Az alapjaiban megváltoztatott lakásgazdálkodási rendszerben a korábbi gyakorlattal ellentétben már nem évente két alkalommal lehet önkormányzati lakásra pályázni. Az igények elbírálására átlátható és szociálisan érzékeny szempontrendszer alapján kerül sor. A pontszámok meghatározásánál mások mellett a családi állapotot, a jövedelmi helyzetet, a gyermekek számát, tartós betegséget, illetve a fennálló lakhatási körülményeket veszik figyelembe.  Az átláthatóságra garancia, hogy azt az érintettek egyedi azonosító számuk alapján, az önkormányzat honlapján és az ügyfélszolgálaton elérhető, havonta frissített névjegyzéken folyamatosan figyelemmel kísérhetik, hogy a sorban hányadik helyen állnak.

Az új rendszerben az önkormányzat lehetőséget teremtett arra is, hogy a Terézvárosban közfeladatot ellátó szociális, egészségügyi és oktatási intézményekben dolgozók pályázat útján szolgálati lakáshoz juthassanak.

 

 

 

 

Szöveg: Dobi Ágnes

Fotó: Adrián Zoltán/Képszerkesztőség