Megemlékezés a Terror Háza előtt

Immár 2007 óta emlékeznek meg a Terror Háza múzeum előtt, az Andrássy úton egy koncert keretében a holokauszt magyarországi áldozatairól és azokról az életmentőkről, akik „átmentették lelkiismeretünket a huszonegyedik századba”. A mostanra hagyománnyá vált eseményen az idén részt vett Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere, Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere, valamint Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója.

„Történelmünk legsötétebb korszakai akkor következtek be, amikor az emberiség egy része megfeledkezett saját múltjáról, évezredes hagyományairól, alapértékeiről, Istenbe vetett hitéről, és úgy gondolta, önös, önző érdekei alapján maga veheti át a világ irányítását” – mondta Kásler Miklós. A miniszter hangsúlyozta: az áldozatok mellett azokra is emlékezni kell, akik „emberek maradtak az embertelenségben”, és segítették, mentették az üldözötteket, mindannyiunk példaképeivé válva. Sorsuk azt bizonyítja, hogy ha az emberiség megtartja értékeit, és cselekedeteinket a szeretet vezérli, képesek vagyunk „csodákat végrehajtani” a legszörnyűbb időkben is – jelentette ki.

 

 

Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere is részt vett a megemlékezésen

 

Kásler Miklós kiemelte: meg kell ismertetnünk a következő nemzedékekkel a példaértékű hősök tetteit, mert csak így biztosíthatjuk, hogy „az emberiség ne térjen le az igaz útról”, ne vegyék át az irányítást újra az ember- és istentelen eszmék, valamint ne ismétlődjenek meg a huszadik század nagy tragédiái.
 

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija arról beszélt, hogy a zsidó hagyományokban és a zsidó vallásban – ezen keresztül a zsidó-keresztény civilizációban is – alapérték a történelmi emlékezet kötelessége.

 

 

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija

 

Köves Slomó rámutatott: a történelem borzalmaira való emlékezés, ha csupán teher, akkor sokszor fordított hatást éri el. Azokra szerinte úgy és akkor érdemes emlékezni, „ha a vastag sötétségben meg tudjuk találni azokat a kicsiny lángokat”, amelyek saját személyes életünkben is példát, erőt és morális tanítást tudnak adni. Erre említette példaként Ferenczy Bénit és feleségét, aki élete kockáztatásával – mások mellett – három tizenéves magyar zsidó kisfiút rejtett el Budapesten, megmentve az életüket.

Ferenczy Béni, a 20. századi magyar művészet kiemelkedő egyénisége 1944-ben feleségével, aki az akkori szellemi élet egyik legfőbb képviselője volt, üldözött zsidókat bújtattak. Többek közt megmentették Litván József három egyedül maradt gyermekét – Györgyöt, a későbbi történészt, Gábort és Ferencet –, miután a szülők koncentrációs táborokba kerültek.

Az idei emléknapon Palya Bea és zenésztársai, valamint Fabényi Réka vezetésével az értelmileg sérült fiatalokból álló Parafónia Zenekar is fellépett.