Megemlékezés a Dohány utcai zsinagógában

A budapesti gettó felszabadításának 74. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést január 18-án a Dohány utcai zsinagógában.

Az imákkal, Zukker Immánuel főkántor énekével, Dobszay Péter orgonaművész játékával kísért és a Dohány utcai zsinagóga kórusának közreműködésével lezajlott eseményen Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke személyes gondolatokkal kezdte beszédét:

 

 

Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke az emlékezés fontosságáról beszélt
 

„Bevezetésként engedjenek meg egy részben magánjellegű gondolatot. A nevem David Mordehai ben Eliahu Elliezer hakohen. A szüleim Soroksáron, illetve Újpesten születtek, onnan deportálták őket 1944-ben koncentrációs táborba. Szüleik, nagyszüleik, testvéreik, közvetlen és közvetett rokonaik közül, akik 28-an voltak, mindössze hárman tértek haza.”

 

 

Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség uniós ügyekért felelős államtitkára

 

A BZSH elnöke a következőkben emlékeztetett arra, hogy 74 évvel ezelőtt a teljes vagyon- és jogfosztás mellett, az emberségükben végletekig megalázott, a legalapvetőbb emberi szükségleteiktől is megvont pesti zsidóság naponta küzdött az életéért. Az élelmiszer, a gyógyszer és az ivóvíz hiánya nem kímélte az idős és beteg embereket, a gyermekeket. Az elhunytak holttestei borították 1944 decemberében, 1945 januárjában a Kazinczy utca 40. szám alatti rituális fürdőt, a Klauzál teret és a Dohány utcai zsinagóga fagyos udvarát.

 

Mint mondta: „Azt kívánom, hogy soha többet ne nyerjen teret ebben az országban, de a világban sem az olyan eszme, amely egyes polgárokat pusztán vallásuk, származásuk, de akár bőrük színe alapján kirekeszt, vagy fizikai korlátozásuk céljából táborokba, vagy falakkal körülvett gettóba kényszerít. Amikor a Budapesti Zsidó Hitközség világi vezetőjeként a még közöttünk élő túlélőknek további nyugodt, békés öregséget kívánok, egy vágyamat is megfogalmazom.”

 

 

Kardos Péter főrabbi emlékezőbeszédében felidézte a 74 éve történteket

 

Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség uniós ügyekért felelős államtitkára úgy fogalmazott, a pusztán zsidóságuk miatt meggyilkolt honfitársaink tragédiája az egyik legsúlyosabb teher nemzetünk történelmében, amelyet soha nem feledhetünk.

 

A múlt borzalmaira és a feledésre azonban semmi sem szolgálhat mentségül, a vészkorszak emlékezete közös felelősségünk és soha el nem felejthető örökségünk. Kiemelte, az áldozatokról való megemlékezés mellett azonban ünnepelni kell a túlélőket, akik „halált megvető bátorsággal” néztek szembe a terrorral, és az ostrom után volt elég lelkierejük az újrakezdéshez. Takács Szabolcs azt hangoztatta, hogy a magyar kormány nem nyugszik bele a gyűlöletbe, és nem tűr semmilyen fenyegetést, amely a nemzet egységét és békéjét, valamint a zsidó-keresztény európai kultúrát veszélyezteti. A kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen és a nemzeti alaptanterv részévé tette a holokausztoktatást.

 

 

Terézváros önkormányzatát Papp László alpolgármester képviselte

 

Kardos Péter főrabbi emlékező beszédében felidézte, hogy 74 évvel ezelőtt a szovjet hadsereg katonái két gettót szabadítottak fel. A Dohány utca környékén lévőt és az úgynevezett nemzetközi gettót, amit akkor védett házaknak neveztek. – Képzeljétek el, hogy az a gettó nem volt palánkkal körülvéve, a házak kapuján tábla jelezte az illető ország címerével, hogy melyik állam védelme alatt állnak az ott lakó zsidó emberek. A védelem addig tartott, amíg az első nyilaskülönítmény be nem tört és össze nem tépte a Schutzpasst, a követségek által kiadott védlevelet. Hogy mennyit számított a védelem? A válaszom: sajnos túl közel volt a Duna-part… – hallhatta a zsinagógát megtöltő közönség a főrabbitól.

 

A megemlékezés a gyászolók kaddisának elmondásával, koszorúzással, emlékmécsesek meggyújtásával, valamint az emlékezés köveinek elhelyezésével zárult a Wesselényi utcában. Az eseményen Terézváros önkormányzatát Papp László alpolgármester képviselte.