Márta néni kilencvenéves lett

Grcic Lajosnét, Márta nénit kilencvenedik születésnapja alkalmából otthonában köszöntötte fel Hegyi András. Az ünnepelt láthatóan meghatódva vette át a terézvárosi önkormányzat képviselőjétől az ajándékok mellett Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőlevelét és Hassay Zsófia polgármester oklevelét.

Márta néni 1929. január 6-án, Budapesten született, több mint 70 éve Terézvárosban él. Felnőttkorának minden fontosabb pillanata ideköti, az 1956-os forradalom és szabadságharc neki mai napig euforikus élményt jelentő napjait is itt élte át. Csillogó szemmel mesélt arról, hogyan vágták ki a zászlóból a Rákosi-címert, s integettek lakásuk ablakából a lyukas lobogóval a Bajcsy-Zsilinszky úton vonuló forradalmi tömegnek.

 

Életkorából adódóan számos, csak a tankönyvekből, filmekből és irodalmi alkotásokból megismerhető, de a később születettek számára igazából elképzelhetetlen történelmi esemény keresztezte életét. Mesélt a háborúról, a Sztálin-orgonák fülsiketítő hangjáról, az ország megszállásáról. Szívszorító volt hallgatni elbeszélését arról, mit érzett, amikor nővérével és édesanyjával meglátogatták a háború után internálótáborba hurcolt, tető nélküli épületben fogvatartott édesapját. Elmondta, édesanyja még a jegygyűrűjét is eladta és a kapott pénzzel megvesztegette az őröket azért, hogy naponta látogathassa és élelmet vihessen férjének.

 

 
Márta néni örömében családja is osztozott, a háttérben Gábor, a veje és a kisebbik unokája, a 28 esztendős Kristóf látható 

 

Márta néni személyes sorsának alakulásáról is mesélt. A gimnázium után, mivel világéletében humán érdeklődésű volt, magyar–történelem szakon kezdte meg az egyetemet. Majd amikor azt megszüntették, magyar–angol szakon folyatta tanulmányait. Menet közben azonban ezt a szakpárt is törölték, s mivel helyette csak a magyar–oroszt lehetett volna választani, inkább más utat keresett. Egy ismerős unszolására beiratkozott egy műszakirajz-tanfolyamra és a sikeres vizsgát követően egy tervezővállalatnál helyezkedett el. Később a Bánki Donát Főiskolán gépészmérnök képesítést szerzett. Mint utóbb kiderült, jó döntést hozott, hiszen munkahelyén ismerte meg férjét, akivel 62 esztendőn át boldog házasságban élt.

 

Megismerkedésük története nem volt hétköznapi. Márta néni a gondjaira bízott jelenléti íven figyelt fel egy keszekusza aláírásra, amely egy reszkető kezű aggastyánt sejtetett. Főnökétől meg is kérdezte, hogy ki az aláíró. Igencsak elcsodálkozott, amikor pár nap múlva a főnöke rámutatott egy jóképű, délceg fiatalemberre, és elárulta, hogy az ominózus kézjegy tőle származik.

 

Az örökké tartó szerelem azonban nem akkor, csak valamivel később kezdődött. Házasságukból egy kislányuk született, Andrea, aki ma már maga is nagymama, két felnőtt fia és egy tündéri kis unokája van.

 

Márta néni két éve veszítette el férjét, azóta egyedül él, de nem magányosan, hiszen szerető és gondoskodó család veszi körül, akikre mindig, mindenben számíthat. Gábor vejét fiaként, unokáit, Balázst és Kristófot a büszke nagymama rajongásával szereti. Dédunokáját, a kétéves és három hónapos Ágostont élete nagy ajándékának tartja.

 

 
Márta nénit óvó figyelmességgel, szeretettel veszi körül családja, a veje, Gábor, a lánya, Andrea és Kristóf, az unokája  

 

Az unalmat nem ismeri, mindennap főz, rendben tartja az otthonát, szívesen kézimunkázik, köt és varrogat, s múlhatatlan szenvedélye az olvasás és az írás is. Már jócskán elmúlt nyolcvanesztendős, amikor megtanulta használni a számítógépet. Szavai szerint a technika eme vívmánya nemcsak a tájékozódásban, a kapcsolattartásban, de az emlékek megörökítésében is hasznos eszköznek bizonyult.

 

Mint mondta, két hibája van, nagyon szeret beszélni és írni. Most éppen egy gyermekeknek szánt verseskötet összeállítását vette tervbe.

 

Márta nénit sugárzó derű és harmónia jellemzi, mindenkiről tisztelettel és elismeréssel beszél, száját egyetlen kritikus megjegyzés vagy panasz sem hagyja el.

 

Arra kérdésre, mi az elégedettségének, derűs harmóniájának a titka, mi az, ami igazán fontos az életben, Pál apostol korinthusiakhoz írt első levelének záró soraival válaszolt: a hit, a remény és a szeretet. Majd hozzátette: mind közül az utóbbi, a szeretet a legfontosabb. Úgy gondolja, az ember élete 25 százalékban szinte törvényszerűen halad bizonyos irányba, 25 százalékban magunk formáljuk és 50 százalékban helyzetünk és környezetünk befolyásolja sorsunk alakulását.