Luxus és tradíció

Tudják, hogy az Andrássy úton van Budapest legkisebb lakása és hogy mire volt jó Buchwald-széket bérelni? A Sétaműhely fülessel felszerelt túráján a címet adó luxuson és tradíción kívül ezekre a kérdésekre is választ kapunk. Ha ez nem lenne elég, Görbe Márk művészettörténész szaftos anekdotákkal és titkos családi történetekkel fűszerezi a bérpalotákról, azok gazdag és előkelő lakóiról, porcelánokról, parfümökről és szőnyegekről szóló meséit.

Bevallom, az előzetesen meghirdetett háromórás időtartam miatt hosszabb sétára készültem, de a Sétaműhely sztársétavezetője, Görbe Márk nem kilométerekben, sokkal inkább egy időutazás emlékegységeiben méri a kultúrtúra távját. Térben csupán az Erzsébet téri Danubius-kúttól az Operáig terjedő Andrássy úti szakaszt jártuk be, időben azonban évszázadokat „repkedtünk”, ráadásul olyan intim életszösszenetekbe pillanthattunk bele, hogy a szemérmesebbek akár történelmi „kukkolónak” is érezhették magukat, annak minden izgalmával és a múltat jelenné varázsoló élményével. Már önmagában Márk különös jelenség, ahogy az idegenvezetőktől megszokott esernyő helyett összecsukható kis sámlival a kezében vezeti alkalmi csapatát egyik történetből a másikba. Amikor megáll, felpattan a sámlira, mellényéből zsebóra lánca villan és az övcsatját sem lehet figyelmen kívül hagyni – naná, hogy a túra egy pontján szerepet kapnak, válltáskája meg feneketlen Mary Poppins-táska.

 

Milliárdokat hozó hashajtó

 

Az Andrássy út Budapest Champs-Élysées-je, a főváros legelegánsabb palotabérházainak helye. Megépítése a 19. század második felének egyik legnagyobb vállalkozása volt, építészek és művészek élgárdája vett részt az épületek megalkotásában, a város akkori legdrágább területén, arisztokraták, tehetős nagypolgárok, meggazdagodott kereskedők tudtak itt szert tenni telekre. Rögtön a sugárút elején, a 3-as számú házat is egy feltörekvő üzletember, a kereskedősegédből szikvízgyárossá avanzsált Saxlehner András építtette.

 

Sikerét rendkívüli üzleti érzékének és nagyvonalúságának köszönheti: amikor egy paraszt bácsi arról panaszkodott neki, hogy hiába fúratja egyik kutat a másik után a földjein, mindből csak büdös víz jön, Saxlehner bevizsgáltatta azt, majd mikor kiderült, hogy a víz gyógyhatású, négyszeres áron megvásárolta a földeket a bácsitól. A keserűvízgyártásból szerzett gazdagságból nemcsak az Andrássy út egyik legdrágább telkére futotta, de a házat a kor egyik legmenőbb sztárépítészével, a Hunyadi csarnokot is jegyző Czigler Győzővel terveztette meg rá, a homlokzatot teljes egészében kőből faragtatta ki, amelyre a kor legjobb művészei formáztak görög-római isteneket. A lépcsőházat és a lakását Lotz Károly és tanítványai festették ki.

 

Az 1863 óta gyártott, leginkább székrekedésre javallott Hunyadi János keserűsós gyógyvízről a korabeli szlogen így szólt: „Jogosítvány nélkül hajtja, egészségét rendben tartja…” 

 

 

 

A miniszterelnök zabigyereke

 

A túra következő állomásaként kis kitérőt tettünk a kisföldalatti Bajcsy-Zsilinszky úti megállójába, ahol a korban „aranymetrónak” nevezett kéregvasút létrejöttének részletein kívül Görbe Márk többek között egy családi anekdotával is megörvendeztette a jelenlévőket. „Nálunk úgy tartották, hogy eredetileg csak a Deák térig ment volna a földalatti – mesélte –, de végül Rémy Róbert (Márk sokadik felmenője – a szerk.) kérésére megtoldották plusz egy megállóval.” A Fővárosi Tanács tagjaként, afféle politikusi húzásként kilobbizta, hogy a Vörösmarty téren legyen a végállomás, lévén komoly érdekeltségei voltak a környéken. „A Vigadót sógora, Géza bácsi bérelte, a Vigadó kioszkot és kávézót az egyik, a Váci utcai Nemzeti Szalont a másik fia, az Angol Királynő Szállót pedig a nászura vitte.”

 

Görbe Márk úgy sztorizik, fejből, ízesen, mintha a saját családi történeteit élné át újra meg újra – némiképp igaz is, hiszen imitt-amott belecsempésződik a történetbe egy dédnagymama vagy az üknagypapa, aki Terézvárosban több kávézót is csődbe vitt. A feneketlen Mary Poppins-táskából előkerül temérdek fotó, amelynek zömét Márk maga fényképezte, amikor még be tudott slisszolni egy-egy amúgy zárt kapun.

 

Az Andrássy út 2. udvarára ténylegesen is bevezeti a csoportot, hogy beleszippanthassunk az eredeti salzburgi márványoszlopok, korabeli lanternák és reneszánsz falikutak gerjesztette levegőbe, hogy megmutassa, hol van Budapest legkisebb, 8 négyzetméteres lakása. A hely szellemét megidézve itt avat be minket gróf Andrássy Gyula szexuális életébe, aki állítólag Jókai nevelt lányának, Jókai Rózának volt az édesapja bal felől. „Nehezen lehetett volna a korban magasabb rangú apát találni egy zabigyereknek – mondta Márk némi megengedő pikírtséggel, amely rendkívül szórakoztató stílusát amúgy is jellemzi –, mint a miniszterelnök úr…”

 

Buchwald-szék 10 fillérért

 

Minden kulisszatitkot nem szeretnénk elárulni, higgyék el, egészen elképesztő bennfentességgel forgolódhatnak korabeli nagypolgári otthonokban és egykori Andrássy úti üzletekben, ha esetleg beneveznek a Sétaműhely luxust ígérő és minden szempontból luxust is adó sétájára. „Láthatnak”, ha sokszor csak a képzelőerejük révén is, a szocializmus linóleuma alól előbukkanó intarziás parkettákat, a varázstáska mélyéről előkerülő porceláncsészét, amelyet Szilvássy Margitnak, a múlt század ünnepelt opera-énekesnőjének tálalójából sikerült megszereznie a régiségekért is rajongó művészettörténésznek, vagy herendi bababilit, amellyel a kis Márk játszott óvodáskorában. Miközben az Andrássy úti paloták művészet- és építészettörténeti érdekességeit sem felejti el megemlíteni, elképesztőbbnél elképesztőbb sztorikba bonyolódva mesél például a Duna-korzóról ismerhető Buchwald-székeket gyártó Buchwald Sándorról, akinek bemutatóüzlete a Harkányi-palota aljában működött, az Andrássy út elején.

 

Buchwald állítólag abból gazdagodott meg, hogy 10 fillérért bérbe adta adott időre a székeit olyanoknak, aki nem léphettek be a Vigadó előtti elegáns kávéházba, a Hangli kioszkba, ahol külön asztalt kaptak a grófok és hercegek, külön a lóversenyistállók tulajdonosai, külön a költők-írók és más notabilitások. „Nem eshetett meg – meséli Márk –, hogy a hercegek közé disznókereskedők vagy újságírók keveredjenek. Akinek nem volt asztala, 10 fillérért bérelt egy Buchwald-széket, és nézhette azokat, akik bejutottak.”

 

 

 

Ellopott illatszerek

 

Egy röpke pillanatra megálltunk a Krúdytól oly jól ismert kiskocsma, a Három holló hűlt helye előtt (ma Burberry üzlet) és megidéztük vezetőjét, a púpos Löffelmann Vilmost, a népnyelv szerint „Budapest Quasimodóját”. Majd betértünk a mai Madison Parfümériába, amelynek helyén még a 80-as években is az Opera Patika állt, amelyet 1888-ban alapított Török Sándor. Az eredeti hátsó berendezés még ma is azokat az időket idézi, amikor a Király utcai gyárukkal együtt a Török család afféle terézvárosi monopóliumként vitte a gyógyszer- és illatszergyártást. „Állítólag időnként eltűntek bizonyos darabok – avat be a szaftos részletekbe idegenvezetőnk –, de aztán megtalálták a tolvajt: egy Darvas Sándor nevű kereskedősegéd volt az, aki a rendőrség által nyilvántartott kisasszonyoknak adta ezeket a kozmetikumokat bizonyos szolgáltatásért cserébe.”

 

A túra sok egyéb mellett érinti az Operaházat, némiképp a Balett Intézetet és amíg be nem zár végleg, a Hajós utcában lévő Agas szőnyegboltot is, ahol Görbe Márk olyan meglepetéssel szolgál, amitől sokaknak leesik az álla – no meg a tantusz.

 

 

A Sétaműhely Luxus és tradíció az Andrássy úton kultúrtörténeti túrájára legközelebb december 4-ére lehet benevezni.

 

Szöveg: Csejtei Orsolya

Fotó: Hartyányi Norbert/kepszerk.hu