Lélegző udvarok

Nem létezik olyan belvárosi udvar, amelyet ne lehetne zöld szigetté alakítani – ha megvan hozzá a szándék, az inspiráció és az anyagi támogatás. Az önkormányzat az utóbbiban, mi az ötletadásban kívánunk több lapszámon át segíteni, hogy minél több terézvárosi ház zöldbe borulhasson. Ez alkalommal egy meglepetésekkel teli régi kertbe látogattunk el, amely arról mesél, hogy a feltört beton helyén miképp kelhet önálló életre egy kert.

Zöld szőnyegként az ibolya kerekded leveleivel beterített udvar, a ház falára, erkélyére, az emeleti folyosók korlátjára és a szomszédos épület udvarát elválasztó kerítésre felkúszó borostyán, valamint nyár elejétől a fagy beálltáig a trombitafolyondár piros és narancssárga színekben pompázó virágzuhataga fogadja az Eötvös utca 45. szám alatti épület ódon kapuján belépőket néhány felfelé tartó lépcső megtétele után.

 

Egy ősi terézvárosi család

 

A máladozó vakolatú ház utcafrontján egy tábla hirdeti, hogy a 2008-as versenyben diadalt aratva itt található Terézváros legszebb udvara. Erről anno az Index Urbanista blogjában is megjelent egy cikk, Terézváros legszebb udvara hintázó muskátlikkal címmel. Mindennek fényében az ember egy gondosan meg-tervezett, válogatott növényekkel beültetett kertre, és nem az épületek tövében megbújó, erdei tisztásra emlékeztető földdarabra számít.„Szép, nem?” – teszi fel a kérdést a belváros közepén mindennapinak cseppet sem nevezhető zöldsziget egyik gazdája, Bugár-Mészáros Károly, majd meglepett ábrázatom láttán sietve megjegyezi: „Tizenkét éve persze nem így nézett ki”. Majd mesélni kezd, és a szavaiból gyorsan kiderül: itt semmi sem hétköznapi.

 

 

Bugár-Mészáros Károly hivatásos értékmentő, kevesen ismerik nála jobban a kerületet

 

Károly dédapja, Bernárdt Viktor a Nyugati pályaudvar társtervezője és építésének irányítója volt. A nagy mű elkészülte után August de Serresszel és Gustave Eiffellel együtt Ferenc József-rend lovagkeresztje kitüntetést kapott, amit az uralkodótól vehettek át.

 

Mivel már a neves építész dédnagyanyja is Terézvárosban lakott, kézenfekvő volt, hogy az otthonát ide építi, és a ház egy részét 1877 óta a család különböző generációi lakják – meséli egy szuszra Bugár-Mészáros Károly, aki születése óta e falak között él. Mint kiderül, édesapja is rendkívüli ember volt, őt az önálló magyar érbelgyógyászat megteremtőjeként tartják számon, kétévente a legjobb érbelgyógyászok a róla elnevezett emlékérmét vehetik át. E tekintetben persze ő maga sem lóg ki a sorból, építész-mérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, várostörténész, a Jövő Nemzedékért kitüntetés birtokosa és nem mellékesen Terézváros díszpolgára.

 

Feltörték a betont

 

Bugár-Mészáros Károly azt meséli: az udvar nem volt mindig az utcaszint felett. Amikor ő gyerek volt, pont annyi lépcsőfokot kellett lefelé megtenni, hogy kijusson az udvarba, amennyit most felfelé. A telekhatáron akkor még nagy fák voltak, a virágágyásokat pedig ferdén állított fehér téglák szegélyezték. „Később valamiért feltöltötték és lebetonozták az egész udvart. Ettől persze vizesedni kezdtek a falak” – jegyzi meg.

 

 

A gyerekek felnőttek, a mászóka lépcsőjéből virágtartó lett

 

Miután megnősült, feleségével, aki táj- és kertépítészként barokk kastélykerteket tervezett, elhatározták, hogy az udvart betöltő szürke betonförmedvényből kertet csinálnak. Neki is láttak, feltörték a betont, földet hozattak, kerítést építettek, amire trombitafolyondárt és borostyánt futtattak, fűmagot vetettek, illatos loncot és más virágokat ül-tettek. Majd hinta és csúszda is lett a gyerekeknek a kertben.

 

„Miután elszórtuk a magokat, figyeltük, mi lesz. A feleségem egy kis részre ibolyát is ültetett. Nagyon izgalmas volt nézni, ahogy valami mindig kidugta a fejét a földből. Nyírogattuk a füvet. Néha azzal szórakoztunk, hogy kihagytunk egy szív alakú részt, máskor pedig hullámokat vágtunk bele – idézi fel Károly a régi időket. – Egyszer csak a gyep helyén ibolyalevelek borították el az udvart. Virágzáskor az egész kert gyönyörű rózsaszín foltos lila és zöld mezővé változott.”

 

 

A kerti csap is harmonikusan illeszkedik bele az összképbe

 

Elmondása szerint az ibolya nagyon fura szerzet: ősszel levelestől, mindenestül mint-ha beszippantaná a föld, egyszerűen eltűnik, egyáltalán nem marad avar utána.

 

„Ki tudja, honnan, megjelent három fehér bugás virágú bokor, majd előbújt az az érdekes, narancssárga törzsű fácska is” – mutatja Károly.

 

A nyugalmat és sajátos derűt árasztó kertet jó ideje már csak a természet formálja, a növények szabadon jönnek-mennek benne, „kertészként” Bugár-Mészáros Károly legfeljebb a túlburjánzásukat állítja meg. A felesége emlékét pedig a kertben a halálakor elültetett fenyőfa őrzi.

 

 

Dobi Ágnes
Fotó: Berecz Valter/Képszerk.hu