Legyőzte a fény a sötétséget

Az idén december 10-én gyúlt fel az első láng a hanukián, azaz a 8+1 ágú gyertyatartón, és vette kezdetét a zsidóság talán legkedveltebb emlékhete, a hanuka. A fény nyolc napon át tartó ünnepén naponta egy-egy újabb szál színes gyertya fellobbanó lángja hirdeti a 2185 évvel ezelőtti – a jeruzsálemi templom visszafoglalása után bekövetkezett – isteni csodát. Mindig eggyel több, mert „szent dolgokban csakis növekedni szabad”.

A magát földre szállt isten névvel felruházó IV. Antiokhosz Kr. e. 168-ban elfoglalta Jeruzsálemet. Birodalmát egységesítendő, zsidóellenes törvényeket hozott, megtiltotta a szombat megtartását, a Tóra olvasását, rendeletei megszegőit pedig kivégeztette. A jeruzsálemi templom szentélyébe Zeusz-szobrot állíttatott, oltárát disznóáldozat bemutatásával megszentségtelenítette. A zsidók fellázadtak, a szabadságharc élére egy papi család sarja, a Makkabeusként emlegetett Mattatiás állt. 

 

Háromévnyi harc után követői, a makkabeusok visszafoglalták Jeruzsálemet, és a templomot is megtisztították. A szentély felszenteléséhez, az örökké égő mécseshez, a menórához kóser olajara volt szükségük, de csak egy kis korsónyit találtak belőle, ami csupán egyetlen napra lett volna elegendő. Bár tudták, hogy a hiányzó olaj előállítására hosszabb időre van szükség, ennek ellenére meggyújtották az arany menórát, és megtörtént a csoda: az olaj nyolc napon át égett. A hanuka ennek a diadalnak, az isteni csodának, a fény sötétség feletti győzelmének állít emléket. Az ünnep nevének jelentése ennek megfelelően felszentelés, felavatás.

 

Vegyes megítélés

 

„A hanuka a Tóra megsemmisítésére, a lélek elpusztítására, megmásítására törő akkori globalizáció, a hellén civilizáció elleni harcról szól – néz a történet mögé Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija. Történetében háromszoros csavar van: mai fogalmakkal élve a vidék és a főváros, az elit és a parasztság, a konzervatívok és a liberálisok küzdelme volt, amiben a konzervatívok győztek.” A hanuka ünnepének háttere abból a szempontból is érdekes, hogy nincs külön fejezete a héber Bibliában (így a protestáns Ószövetségben sem), ellenben a katolikus biblia Ótestamentuma két külön könyvben (Makkabeusok könyve I–II.) is beszámol a történelmi részletekről. „Mivel csak görögül maradt fenn, a későbbi korok rabbijai nem tudták igazolni, hogy héberül keletkezett, ezért nem vették be a kánonba. Annak ellenére, hogy a makkabeusok 80-90 évre visszaszerezték az önállóságot és a jeruzsálemi templom szentélyét is felújították, mivel több százéves tabut megsértve dinasztikusan rendezkedtek be Dávid trónjára, illetve saját belviszályaik miatt átjátszották az uralmat a rómaiaknak, megítélésük vegyes volt” – idézi fel a történelmi ellentmondást Fináli Gábor.

 

 

Régi-új szokások

 

A gyerekeknek szánt verzió nem is megy bele ezekbe az ellentmondásos részletekbe. A nekik szóló üzenet ma is az, amire a legtöbb népmese, kicsiknek készült hollywoodi film sztorija épül: isteni csoda történt, a kevesek győztek a sokak, az igazak a gonoszok, a gyengék az erősek fölött.

 

Hanukakor olajban sült ételeket, fánkot, tócsnit szokás fogyasztani. A hagyományok közé tartozik, hogy a gyerekek trenderlit játszanak – a pörgettyűn lévő betűk a „nagy csoda történt ott” mondata, a nész gádól hájá sám szavainak kezdőbetűit jelölik –, és minden egyes nap újabb gyertya gyúl ki a hanukai gyertyatartón, azaz a hanukián, ami nem összekeverendő a 7 ágú menórával, ami a teremtés hat napját és a szombatot jeleníti meg.  „A menórával ellentétben a hanukia gyakorlatilag bármilyen formájú lehet, a Zsidó Múzeumban például még turulmadaras is található. Létezik pávatoll hátterű, de láttam olyat is, aminél egy dinoszaurusz hátán volt a kilenc gyertya. Egy szabály van, nyolc gyertyának egy magasságúnak kell lennie, a samesz gyertyának pedig, ami nem része a csodának, helyét tekintve el kell különülnie” – sorolta a rabbi.  

 

Bár már nálunk is szokás egy ideje, hogy a hatvanas években elindított Chábád Lubavics-mozgalom ortodox hagyományokat népszerűsítő törekvései nyomán hanukakor hatalmas köztéri hanukiát állítanak – most is áll egy a Nyugati téren –, Fináli Gábor szerint nem árt ezzel a gesztussal óvatosnak lenni. „Ha valaki rosszhiszeműen közelít a zsidósághoz, az akár provokációnak is tekintheti. Miközben a világ számos országában még boldog karácsonyt sem illik kívánni, csak a kellemes ünnepeket korrekt politikailag, aközben a nyilvános hanukázás sokaknak feltűnően szemet szúr.” 

 

 

Minden, ami mögötte van

 

A rabbi álláspontja szerint a zsidóságon belül több szinten egyfajta „kulturkampf” folyik, melyek mindegyike a hanuka körül csúcsosodik ki. Az ünneplők céljai többrétűek: a csoda megidézése mellett emlékezés is egyben az asszimiláció elleni harcra a múltban és jelenben. Úgy véli, a hanukáról a gyerekeknek szóló szép mese felidézésén túl, csakis a legkomolyabb kérdéseket felvetve érdemes beszélni: a vidék és a főváros, a globalizmus és a helyi partikularizmus, a vallási fanatizmus és a mérsékelt tudománypártiak közötti ellentét tükrében. A hanuka ugyanis minderről beszél. „Ki lehet vinni az utcára, de fontos, hogy milyen üzenettel társítjuk. Azt is meg kell mutatni, miről szól valójában az a fény. Az ünnep komplexitásából nem szabad engedni. És mást is ki kell vinni, nemcsak a hanukát, hogy aki fogadja az üzenetet, annak többször is legyen módja megérteni. Öt perc csoda 3800 év megértéséhez nem elég. Bajban vannak a vallások, a zsidóság is, mert az emberek többsége ma már vallási analfabéta. Rabbiként kapsz 5-10-15-20 percet, hogy mesélj, aztán legközelebb találkozunk félév múlva. Mi marad meg belőle? Újságcikkeket, szalagcímeket tudnak az emberek befogadni, azokra is csak úgy-ahogy emlékeznek. Ezért minden örökség egyre inkább gyerekszinten marad meg. A lényeg, az igazán fontos kérdések közelébe sem jutunk – jegyzi meg a rabbi. – A poszttórai ünnep körül minden korban civakodás volt és van ma is. Meglepő, sőt inkább felkavaró, ha utánaolvas, mi van mögötte. De ha nem lett volna, megeshet, hogy ma már a zsidóság sem létezne. A hanuka egy vidám és örömre okot adó ünnep, de évente négy óra vallás nem ad elegendő muníciót jelentésének mai értelmezéséhez” – zárja Fináli Gábor.

 

Szerző: Dobi Ágnes

Fotó: Tuba Zoltán/Képszerkesztőség