Legyen életszagú!

Balatoni lány, de amióta Budapesten él, Terézváros az otthona. Zenélni és tanulni jött a fővárosba: zenekarával, az idén hétéves Margaret Islanddel az ország szinte összes létező színpadán megfordult már, az alkalmi mezei tákolmánytól a Művészetek Palotája hangversenyterméig. A zenemegosztó oldalakon fent lévő dalaikat sok millióan nézik, és lemezenként legalább egyet legalább ugyanannyian énekelni is tudnak: minden új albumukon szerepel ugyanis egy Bródy-feldolgozás. Lábas Viki egyike volt a járvány miatt csak most, február végén lezárult Ez is Terézváros! videoklip-pályázat zsűrijének – a karanténélmények mellett többek között arról is mesélt, melyik ötlet fogta meg leginkább, s hogy ő hol forgatna legszívesebben Terézvárosban.

Évi 200 koncert – már amikor lehet – az állandó nyüzsgés vágyát feltételezi. Jobban rímel rá a nagyváros, mint Fonyód? 

 

Mindenképpen könnyebb a Szondi utcából intézni a zenekar ügyes-bajos dolgait. Szeretem a városban, hogy minden közel van, könnyen elérhető. Ez fontos, ha az ember koncentráltan akar dolgozni. Ráadásul körülöttem szinte mindenki a VI. kerületben lakik: a közelben tanít az énektanárnőm, itt volt a Dürer-kert, de meglepően sok zenész is errefelé él. Nemegyszer előfordul, hogy kiderül azokról, akikkel együtt dolgozunk, hogy az egyik három-négy, a másik kétutcányira lakik tőlem. De azért ez a sűrűség egy idő után nyomasztó tud lenni. Olyankor kimegyek a Budakeszi vadasparkba megetetni az őzikéket. Fontos a pörgés és a nyugalom egyensúlya. A városban is inkább a zöldben tudok kikapcsolni, ezért is kedvenc helyünk a zenekar nevét is adó Margit-sziget vagy a Városliget. Nekem az az igazi szabadság, hogy megyek a végeláthatatlan mezőn, nem tudom, meddig, és majd egyszer, hat óra múlva hazaérek. Úgyhogy miután tavaly márciusban lemondták a Pilvakert, amit végigpróbáltunk, fogtuk magunkat, és lementünk a fiúkkal hozzánk, Fonyódra. Ott voltunk egyhuzamban négy-öt hónapot, lényegében dalokat írtunk. Az új albumot is ott szeretnénk felvenni, a házunk nappalijában. Már a legutóbb megjelent Boldogságtólt is így rögzítettük. A padlót ütve vettük fel a dobokat, tapssal a ritmust. 

 

 

Miről szól majd az új album?

 

A fő gondolatisága az egymásra való támaszkodás, egymás emelése. Függetlenül a járványtól. Az összefogás fontosságát szeretnénk hangsúlyozni, amit annyiszor hiányolunk itthon. Fogjuk meg egymást, legyünk egymás támaszai!

 

 

Lesz rajta Bródy-dal?

 

Egyfajta ki nem mondott egyezség van köztünk: minden lemezen van egy Bródy-feldolgozás és egy olyan új dal is, aminek ő írja a szövegét. A mostanira egy Fonográf-számot dolgoztunk át, a kicsit reményvesztett Hét évig tart című dalt, többek között azért is, mivel hétéves a zenekar.

 

 

Ki a zenekarnak Bródy János?

 

Egyszer nevetett azon, amikor azt mondtam, hogy a nagypapánk, szerinte maximum a keresztapánk lehet. Olyan támasz, akire bármikor számíthatunk. Az a külső szem, akiben szakmailag és emberileg is megbízunk. Ad egy olyan eszmeiséget, értékrendet, ami mentén jó haladni. 

 

 

Készült már az új dalok valamelyikéhez klip? 

 

Még nem, de már vannak terveink. Mindig nagyon messzire engedem a fantáziám: akár egy repülőgépből is kiugranék, vagy egy daruval felemelhetnének bárhová, de az anyagi lehetőségeink sajnos kötik a kezünket.

 

 

És ha Terézváros lenne a helyszín…?

 

Akkor ellopnám az egyik pályázó ötletét, akik azt hiszem, nem nyertek, de a koncepció izgalmasnak hangzott: egy kocsihoz kötözött embert áthúztak volna a városon, miközben ő csak úgy fetreng. Érdekes lehet, mi minden ragad ránk, szó szerint Terézváros utcáin, a kutyakakin túl. De szívesen fel is lógatnám magam, fentről nézve, más perspektívából egész más képet mutat a város. Alulról nem látod a házak tetejét a hatodik kerületben, és én nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Imádom a madártávlatot. Vagy bemennék a kerület sűrűjébe, a kisboltba, ahol kínai az eladó, onnan átmennék a bőrdíszműveshez, majd benéznék egy lemezboltba. A lényeg, hogy életszagú legyen.

 

 

Szöveg: Csejtei Orsolya

Fotó: Ancsin Gábor/Képszerkesztőség