Küldetés minden nap

Évente 1400-1500 esetben sietnek az ötödik, a hatodik és a hetedik kerületben élők segítségére a Belvárosi Katasztrófavédelmi Őrs tűzoltói. Bár mindössze 7 négyzetkilométernyi területen teljesítenek szolgálatot, itt a harmincnyolcszor nagyobb területen fekvő Nyíregyháza lakosságánál is többen élnek. A tűzesetek jelentős része nagyobb gondossággal, odafigyeléssel megelőzhető lenne – mondja Jurás-Pálinkás Gábor tűzoltó százados, az őrs parancsnoka.

Mennyiben különbözik a belváros egy külső kerülettől vagy egy vidéki várostól?

 

Nagyon sok mindenben. Rengeteg üzlet, bevásárlócentrum, nagy cégek központja, intézmény, óvoda, iskola, színház, mozi és szórakozóhely van a belvárosban. Itt található a minisztériumok többsége, a diplomáciai negyed. Az Országháztól az Operaházig felbecsülhetetlen értékű, nemzeti kincsnek számító épületek sokasága koncentrálódik ebben a három kerületben. A nagy forgalmú közlekedési csomópontokon kívül a metró, a földalatti, a Nyugati pályaudvar és a Duna egy szakasza is hozzánk tartozik. A tavalyelőtt történt egyik legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő dunai hajóbaleset, az elsüllyedt Hableány mentési munkálataiban is részt vettünk. 

 

 

 

 

 

Vannak „vonulásmentes” napok?

 

Nálunk nincs ilyen. Az V., a VI. és a VII. kerület alig több mint 7 négyzetkilométerén közel 120 ezren élnek. A koronavírus-járvány miatt leállt az idegenforgalom, de „békeidőben” a turistákkal együtt többszörösére emelkedik az itt tartózkodók száma. Itt mindig történik valami.

 

 

Balesetekhez vagy tűzesetekhez kell többször vonulniuk? 

 

Nagyjából fele-fele. Persze az évszaktól is függ, hogy a műszaki mentések vagy a tüzek száma nagyobb. Egyre szélsőségesebb az időjárás, a nyári nagy viharok jócskán megemelik a műszaki mentések számát. Ha fák dőlnek ki, ágak törnek le, ha a szél megbontja a tetőt, a falat, a veszélyes elemek eltávolítása, a pincékbe betörő víz kiszivattyúzása a tűzoltók feladata. A lakástüzek száma télen valamivel magasabb, de nyáron sem ritka. A tűzhelyen magára hagyott étel, az őrizetlenül hagyott gyertyák, a falban lévő elavult elektromos vezetékek évszaktól függetlenül mindig potenciális veszélyt jelentenek.

 

A szén-monoxid miatti riasztásoknál elmondható, hogy bár azt sokan a fűtési szezonhoz kötik, nyáron is meglehetősen gyakran előfordul. Míg télen a szén-monoxid-szivárgást az elhanyagolt vagy meghibásodott fűtőberendezések idézik elő, nyáron a nyílt égésű vízmelegítők okoznak legtöbbször galibát. Kivált veszélyes, ha a kánikulában a hőmérsékletből adódó nyomáskülönbség miatt úgynevezett hődugó keletkezik a kéményben, és a mérgező színtelen-szagtalan füstgáz visszaáramlik a lakásba. 

 

Elég magas a téves riasztások száma is, ami részben abból adódik, hogy a kulturális és közintézményekben, bevásárlóközpontokban, áruházakban, irodákban levő füst- és tűzjelző készülékek időnként indokolatlanul bejeleznek. Riasztáskor a tűzoltóknak 120 másodperc alatt beöltözve a 23 kilogrammot nyomó teljes felszerelésben el kell indulniuk a helyszínre, ahonnan a veszélyjelzés érkezett. Ha ez idő alatt kiderül, hogy vaklárma volt, akkor csak a csapat adrenalinszintjének emelkedése a téves riasztás következménye, de ha csupán egyetlen kilométert is megteszünk, akkor a jogszabályoknak megfelelően annak kell állnia a költségeket, akinek a szolgáltatást nyújtjuk. 

 

 

Mit tehetünk magunk, szeretteink és az otthonunk biztonságáért? 

 

Nagyon sokat. Nem győzzük eleget mondani, hogy a pár ezer forintba kerülő szén-monoxid-jelző életeket menthet. Ezenkívül egy egyszerű hő- és füstérzékelő berendezés sem igényel túl nagy beruházást. Sokkal kisebb kár keletkezhet, ha az észlelési és a riasztási idő lerövidül. Ha tűz keletkezik egy lakásban, minden egyes perc számít. És persze van néhány aranyszabály, amelynek a betartásával elkerülhető a lakástüzek egy része. Ne hagyják a tűzhelyen az ételt őrizetlenül, éghető, gyúlékony anyagokat ne tartsanak nyílt lánggal égő készülékek közelében. Rendszeresen ellenőriztetni kell a gázkészülékeket, kályhákat, kazánokat, karban kell tartatni a kéményeket. A cserépkályhákban nem szabad műanyagot, mérgező gázokat kibocsátó anyagokat elégetni. A kiegészítő fűtésként használt hősugárzókkal is óvatosan kell bánni, csak megbízható készüléket szabad használni. 

 

A belvárosban szinte csak régi épületek vannak, az elektromos vezetékeket nem a mai terhelésre méretezték, ezek jobbára cserére, felújításra szorulnak. Nemcsak az otthonokban, de az egész épületben. Ez a gázvezetékekre is igaz. A gyertyát, mécsest lefekvés előtt el kell oltani, de még akkor is el kell fújni, ha valaki csak átugrik a szomszédba vagy leszalad a sarki közértbe. Ezeket soha nem szabad éghető tárgyak közelébe tenni, fémből vagy üvegből készült alátéteket kell használni. Azt talán mondani sem kell, hogy ahol kisgyerek van, a gyufát és az öngyújtót is olyan helyen kell tartani, ahol nem kerülhet a kezébe.  

 

 

 

 

 

Érdemes otthonra tűzoltó készüléket venni?

 

Mindenképpen! Egy lakásba a 3-6 kilogrammos készülék bőven elég. Ezek a kezdeti tűz megfékezésére tökéletesen alkalmasak. Vásárláskor a különböző típusok előnyeit és használhatóságát is érdemes figyelembe venni. Ezek a készülékek nem megfizethetetlenek, egy megfelelő méretű porral oltó ára jóval tízezer forint alatt van, a legdrágább, a szén-monoxid-gázzal oltó huszonezer forintba kerül, de mivel szennyezés nélkül olt, ezért a számítógépeket, elektromos berendezéseket sem károsítja. Ugyanakkor nem mindenre használható. A habbal oltó ára a kettő között van. A készülékeket meghatározott időnként ellenőriztetni, cserélni kell. 

 

 

Van, aki pánikba esik, és van, aki azonnal cselekszik. Gondolom, nem mindegy, hogyan.

 

Na, ez a lényeg! Nemrég éppen Terézvárosban fordult elő, hogy a kiforrt olaj meggyulladt, a háziasszony pedig gyorsan leöntötte vízzel. Akkora volt a belobbanás ereje, hogy a lakás ablakát kilökte az utcára. Ha letakarta volna gyorsan az edényt és elzárta volna alatta a tüzet, semmi baj nem történt volna. Elektromos tüzet sem szabad soha vízzel oltani. Nem kell folyamatos rettegésben élni, de az alapvető tűzvédelmi ismereteket nem árt megtanulni. Ha hívnak bennünket, szívesen elmegyünk az óvodákba, iskolákba előadásokat tartani, de a laktanyában is fogadjuk a csoportokat. 

 

A tűzoltókat nagy népszerűség övezi, de kevesen értik, vajon mi késztet arra bárkit, hogy a mindennél erősebb életösztönnel dacolva a saját biztonságát, akár az életét is kockára téve másokon segítsen.

 

Biztosan lehetne szép és fennkölt gondolatokat megfogalmazni, de igazából erre a kérdésre nincs egyetemes válasz. Van, aki gyerekkori álmát váltja valóra, és akad olyan köztünk, aki csak ki akarja próbálni magát. Ezernyi motiváció áll a háttérben, amikor valaki elkötelezi magát a hivatás mellett. Engem például, amikor 28 évesen tűzoltónak jelentkeztem, leginkább a kihívás vonzott. Nem hős, hanem olyan jó tűzoltó akartam lenni, aki minden helyzetben hatékonyan és szakszerűen végzi a munkáját. Két fiam van, ha bármelyikük felnőttként ezt a pályát választaná, támogatnám a döntését, de arra biztatnám, hogy képezze magát. 

 

Sajnos ma már kevesen választják ezt a hivatást. A lakosság szeret bennünket, de a bérezés nem veszi fel a versenyt kényelmesebb, kockázatmentesebb szakmákkal. A tűzoltókra az év mindennapján, a nap minden órájában számíthat a lakosság, speciális 24 órás munkarendben dolgozunk, ami után 48 óra pihenőidő jár. Szükség van a fiatalokra, tárt karokkal várjuk azokat a huszonéveseket, akik ki akarják próbálni magukat, akik szívesen dolgoznának egy összetartó, egymásban bízó, bajtársias csapatban.  

 

 

Mi a tűzoltó hivatásban a legnehezebb? És mi a legszebb?

 

Amikor minket hívnak, akkor baj van. Rengeteg tragédiával találkozunk, sohasem lehet megszokni, de meg kell tanulni feldolgozni. Kivált nagy trauma, ha gyerek sérül meg, a csapat átlagéletkora 40 év körül van, szinte mindenkinek van családja. A szépségét a hivatás nehézsége adja, hiszen életeket, értékeket mentünk.  

 

 

 

Szerző: Dobi Ágnes

Fotó: Adrián Zoltán/Képszerkesztőség