Kortárs gálahangverseny a TAZI szervezésében

Az I. Magyar Kortárs Kamarazenei Fesztivál gálahangversenyét rendezte meg a TAZI január 25-én, a Budapest Music Centerben.

Zenét tanuló gyerekek, pedagógusaik, szülők és felnőtt művészek, zeneszerzők népesítették be a Budapest Music Center nagytermét szombaton délelőtt, itt tartották ugyanis a Tóth Aladár Zeneiskola (TAZI) szervezésében az I. Magyar Kortárs Kamarazenei Fesztivál gálakoncertjét.

 

A koncert egy ütőhangszerekre írt darabbal kezdődött

 

A vendégeket és a fellépőket elsőként a TAZI igazgatója, Magyar Margit üdvözölte, aki köszönetet mondott a fesztivál támogatóinak, valamint a programban részt vevő diákoknak és az őket felkészítő oktatóknak.

 

Soproni Tamás, Terézváros polgármestere az esemény védnökeként volt jelen

 

A TAZI az alapfokú zenei nevelés első, iskolarendszerű oktatóhelye volt az országban, s egyik legfontosabb hagyománya, hogy szoros kapcsolatot ápol a kortárs zenével. Az I. Magyar Kortárs Kamarafesztivál bizonyította, hogy egy ilyen rendezvény inspirálhatja a jelen zeneszerzőit új művek írására, illetve friss darabok bemutatására, az előadott művek között ugyanis 12 ősbemutató is volt. A program során 12 zeneiskola növendékei állítottak ki 24 kamaracsoportot.

 

Magyar Margit, a TAZI igazgatója közös „zenélésre” is rávette a közönséget
 

Az I. Magyar Kortárs Kamarazenei Fesztivál Kovács Kálmánné emlékezetéhez kötődik. Babszi – így ismerték őt tanárok és gyerekek – a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadójaként és kimagasló szaktudású, elismert zongoratanárként több évtizeden át meghatározó személyisége volt az alapfokú zeneoktatásnak, a Tóth Aladár Zeneiskolának tanára, 1982–84 között pedig igazgatója is volt.

 

A gálahangversenyt az esemény védnöke, Terézváros polgármestere, Soproni Tamás nyitotta meg, aki beszédében arra emlékeztetett, hogy pár napja ünnepeltük a magyar kultúra napját, amely évről évre arra figyelmeztet, hogy szenteljünk figyelmet hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk értékeinket.

 

A gálahangversenyen a kortárs kamarazenei fesztivál díjazott indulói léptek fel
 

– Ez a mai esemény egyszerre tesz eleget mindennek. Hiszen itt megjelennek a méltán híres magyar zeneoktatás eredményei, amellyel felidézzük Kodály és Bartók örökségét. Itt vannak a gyerekek, akik továbbviszik a zenei hagyományainkat, és itt van egy új kezdeményezés, egy új fesztivál, amely a zeneművészetnek egy egészen sajátos szeletét próbálja megmutatni, gazdagítva ezzel a kulturális rendezvényeink sorát.

 

A polgármester szavai szerint: ha egy művészeti ág elé odarakjuk a kortárs jelzőt, akkor sokan azonnal valami elvontra, absztraktra, érthetetlenül modernre gondolnak. A zenében a kortárs szokatlan hangzást, olyan furcsa dallamokat jelenthet, amelyek befogadása nem mindig egyszerű. Pedig a kortárs zene nem más, mint mai világunk lenyomata. Annak a felgyorsult világnak a tükre, amelyben megjelenik a XXI. századot jellemző zaklatottság, disszonancia, távolságtartás és keménység is. A gyerekek értik és érzik ezt a világot, hiszen ebbe születtek, ebben élnek. Éppen ezért egy jó zenepedagógus irányításával nemcsak értői, hanem kiváló előadói is lehetnek a kortárs zeneműveknek. Ezért is tartom kiváló ötletnek ezt a fesztivált, s bízom benne, hogy hosszú életű lesz. Köszönöm az ötletgazdáknak a bátorságot, az elhivatottságot a kezdeményezéshez – fogalmazott Soproni Tamás, aki végezetül leszögezte: „Én megingathatatlanul hiszek a művészet szabadságában. Ezért mindenkit, aki részese a mai napnak, arra kérek: legyen szabad! Csinálja azt, ami a szívéből jön, amit igazán szeret, amit helyesnek és igaznak tart, amiben örömét leli!”