Kiszolgáltatott lények kis hercege

A felelősségérzet és a tisztelet után a szeretet csupán a harmadik helyen áll azon a listán, amit Koletár Albert, Terézváros és vélhetően egész Budapest egyik legrégebbi díszállat-kereskedésének tulajdonosa elengedhetetlennek tart ahhoz, hogy valaki az otthonába bármilyen állatot befogadjon.

„Gyertek ide aranyoskáim” – duruzsolja lágyan egy idős hölgy a deguknak, aki kutyusának kedvenc eledeléért tért be a Király utcai állatkereskedésbe. A férfitenyérnyi chilei mókusok láthatóan szívesen fogadják az érdeklődést, abból pedig, ahogy a feléjük nyújtott kéz felé igyekeznek, arra lehet következtetni, ismerőssel van dolguk. Egyszer csak madárcsicsergéshez hasonló hangot hallatnak, ami, mint kiderül, a tökéletes elégedettség jele. Boldogtalanságukat foguk csikorgatásával adják gazdájuk tudtára, ha megrémülnek, akkor pedig addig sikoltoznak, amíg meg nem nyugszanak – avat be Albert a degunyelvbe. A folyton izgő-mozgó parányi jószágokról azt is megtudjuk, hogy minimum párban, de igazából kisebb kolóniában, kellően tágas térben érzik jól magukat. Az étrendjük speciális, az ember számára kedves nasik, az olajos magvak, a cukor, a csoki, a gyümölcs mind tiltólistán szerepel. „Mivel a szervezetük egyáltalán nem tudja lebontani a cukrot, a feléjük áradó szeretet ilyetén módon való kifejezése meg is ölheti őket” – mondja Albert szinte egy szuszra.

 

A boltjában található összes állatról kimerítően tud mesélni, legyen szó törpenyúlról vagy aranyhörcsögről, nimfapapagájról vagy neonhalakról. Számára nagyon fontos, hogy a kuncsaftjait el tudja látni azokkal a tartással, táplálással, elhelyezéssel vagy gondozással kapcsolatos információkkal, amik ahhoz kellenek, hogy az állatok új otthonukban is komfortosan érezzék magukat, biztonságos és egészséges körülmények között éljenek. Mindeközben azt is igyekszik tisztázni, hogy a vásárló igazán mit is szeretne, mennyi ideje van kedvencére, milyen kötődést vár törődésének viszonzásául: társra vagy látványosságra vágyik-e.

 

Maga a paradicsom

 

Lenyűgözően széles körű tudását Albert, bár sokat olvasott az állatokról, elsősorban nem könyvekből és nem is az iskolában szerezte. Szülei 1968-ban nyitották meg az Oázis díszállat-szakkereskedést, ami gyerekként neki maga volt a paradicsom. Minden szabadidejét az állatokkal töltötte, leste a mozdulataikat és persze megtanulta azt is, hogyan kell bánni velük. Meséli, rengeteg fészekből kihullott madarat nevelt fel. „Bár beszédkészségük és taníthatóságuk miatt sokan a papagájokat hiszik a madarak legokosabbjának, a varjúfélék és a hollók messze lekörözik őket. Ha fiókakoruktól az ember közelében élnek, még beszélni is megtanulhatnak, bár a szókészletük soha nem lesz olyan gazdag, mint a papagájoké.”

 

 

Koletár Albert a deguival is szót ért
 

Az iskola elvégzése után Albert tengerésznek állt. Ausztrálián kívül nincs olyan pontja a bolygónak, ahol nem járt, így aztán alkalma nyílt, hogy felfedezze az ember és a természet alkotta csodákat, élőhelyükön lássa a Föld különleges, egzotikus lényeit.

Állatkereskedése, amelyet 1999 óta vezet, számára nemcsak munka, hanem szórakozás is. Bár meglepni már nemigen tudják, még mindig órákig elnézegeti, mi történik az akváriumokban, ketrecekben, terráriumokban.

 

Néha nemet kell mondani

 

Némi unszolásra elárulja, hogy bár annak idején kakaduja, majma, krokodilja is volt, a kedvenc állata a kutya, ami szerinte nem csupán társ, hanem családtag. Nemszeretem állatot pedig egyet sem ismer. Nevetve meséli, hogy amikor a feleségének még csak udvarolt, a pókiszonyban szenvedő fiatal lány többek között azzal lopta be magát a szívébe, hogy a kedvéért még egy madárpókot is hajlandó volt kézbe venni.

 

Az üzletpolitikája egyszerű: csak megbízható helyen vásárol, egészséges állatokat árul, és mindenkinek kizárólag olyan kedvencet ajánl, amivel feltehetően jól fog bánni és örömét leli benne. Többnyire visszatérő vevői vannak, akad olyan egykori kissrác, aki ma már az unokájával jár a boltba vásárolni.

 

 

Munkája a hobbija is egyben

 

Szerinte egy jó állatkereskedő egyetlen másodpercre sem feledkezhet meg arról, hogy a portékái abszolút kiszolgáltatottak, és ahogyan Antoine de Saint-Exupéry kis hercege a megszelídített rókájáért, felelősséggel tartozik értük. Olykor például nemet kell mondani. Volt rá példa, hogy egy fiatalember kinézett egy törpeharcsát, ám amikor megkérdezte tőle, hogyan, mennyi vízzel, mekkora zacskóba csomagolja, a srác rávágta, tökmindegy, mert a barátja sörébe lesz. Talán mondani sem kell, ez az üzlet soha nem köttetett meg.

 

HASZNOS TIPPEK  ÉS TANÁCSOK

 

Sem gyereknek, sem felnőttnek nem szabad meglepetésként állatot ajándékozni.

 A jól felszerelt, időkapcsolós világítással, szűrőberendezéssel ellátott akvárium két hétig is magára hagyható, de a madarak, kisemlősök mindennapos gondozást igényelnek.

 A rágcsálókat soha nem szabad a lakásban felügyelet nélkül szabadon engedni, mert nemcsak a bútorokat, de a vezetékeket is könnyen elrághatják.

 A kalitkából kiszökött madarakat könnyebb megfogni, ha besötétítjük a szobát.

 A kilógott rágcsálókat élvefogó csapdával lehet elkapni.

 Ha az akváriumban elszaporodnak a csigák, leforrázott salátalevelet kell betenni. Összegyűlnek rajta, így egy mozdulattal ki lehet őket emelni.

Társas, kolóniában élő állatot nem szabad egyedül tartani, mert belebetegszik a magányba.

 

Szöveg: Dobi Ágnes

Fotó: Berecz Valter/kepszerk.hu