Kis bolygó a piacon

Leginkább a termelői piacon szereti beszerezni a hozzávalókat, a Hunyadin sok árus törzsvendége Bede Anna vega gasztroblogger, akivel beszerzőkörútra indultunk, és aki azt is elárulta, miből és mit érdemes ilyenkor készítenünk.

Apai vonalon nagy piacra járók vagyunk: nagyapám is imádott az alföldi piacokon szemlélődni, társalogni, apám a mai napig rendszeresen diskurál az árusokkal, és nekem is nagyon fontos, hogy személyes kapcsolatot teremtsek a termelőkkel, ne csak a kosaramat tegyem tele friss zöldségekkel" – utal röviden a családi hagyományokra Bede Anna, a Vegasztrománia blog szerzője. 

 

Anna a közös bevásárlókörutunkra kivételesen nem hozott magával sem cekkert, sem vászontáskát, de nincs gond, mert a széles mosolyú zöldséges bácsi saját készítésű zsákot biztosít a vevőknek, akik így legközelebb már ezzel a táskával jönnek vissza hozzá vásárolni. Ebben az időszakban Anna útmutatása alapján pritaminpaprikát érdemes vásárolni, elsőként ezek kerülnek a zsák mélyére. „Tölteni fogom őket” – születik meg ad hoc az ötlet Bede Annában, aki tipikus impulzusvásárlónak tartja magát, nem dönti el előre, hogy mi fog a kosarába kerülni. Nem tud ellenállni a frissen szedett bébi-, de legalábbis növendék méretű padlizsánoknak sem. A korábban Anna által sem ismert fehér padlizsánról a kofa állítja, krémesebb, zsengébb, mint a hagyományos, de az árus az „albínó” változat mellett cirmos mintázatú padlizsánt is kínálatban tart. Bloggerünk az utóbbi hetekben régóta vadászik szép sóskára is, most végre talál a terézvárosi termelői piacon. „Nem veszek belőle sokat, csak amennyiből egy mártásnyi elkészül” – hangzik a vásárlói döntés mögötti magyarázat. 

 

 

 

 

A beszélgetés ugyanúgy hozzátartozik a vásárláshoz, mint az áru kiválasztása, kifizetése. Anna szereti tudni, ki, hol, hogyan termelte meg a zöldségeket, és akadnak már szép számban bejáratott kofák, akik előre jelzik, félreteszik, pult alól adják neki azt, ami igazán érdekelheti. Ehhez pedig kommunikálni kell, vagy akár együttműködni is a termelőkkel: a Dabasról érkező csapatot sokszor Anna látja el tojástartó dobozokkal, ők pedig Terézvárosig szállítják a harsogóan friss szabadföldi zöldségeket és a szabadon kapirgáló tyúkok tojásait. „A piacon mindig látszik a valóság, azt árulják, ami tényleg most terem, most friss, most a leginkább élvezetes. Az ABC-ben egész évben kapható paradicsom. Az ottani kínálatból nem derül ki, minek van szezonja, mit érdemes venni. Ami a piacon nincs, az most nem terem, ami pedig van, az friss és fogyasztásra érdemes” – vallja Bede Anna. 

 

A civilben matektanár blogger számára az adta a legnagyobb lökést, amikor blogja kizárólag vegetáriánus tartalmai dacára megnyerte a Goldenblog versenyt. Innentől komolyabbra fordult az önmegvalósítást segítő hobbiblog sorsa: rögtön több kiadó jelentkezett, hogy közösen adna ki könyvet a Vegasztromániával, ami végül egy óriási sikert hozó, jelenleg negyedik kiadásánál tartó kötet és egy újabb könyv formájában meg is valósult. „A gasztroblog műfajt szinte nekem találták ki: szeretek főzni, szeretek írni és van affinitásom a fotózáshoz, képekben gondolkodáshoz” – mutat rá Bede Anna arra, hogy végül is a könyv sem a szokásos módon, profi stábbal, szakácsokkal, fotósokkal jött létre, hanem valódi bloggertartalomként. „Én főztem, fotóztam és írtam mindent a könyvben, ráadásul szinte kizárólag olyan receptek kerültek bele, amelyek újak, nem jelentek meg korábban. Azért csak szinte, mert vannak olyan nagy klasszikusok, amelyeket rengetegen keresnek és nem lehetett kifelejteni a kötetből” – mondja el Bede Anna. Ilyen, híresen hozzá kötődő recept például a diósült vagy a vegahurka. 

 

 

 

 

Anna egyáltalán nem doktriner vegetáriánus, nem ragaszkodik mereven bármiféle szabályrendszerhez, és végképp nem követi szigorúan a legújabb, éppen népszerű trendeket. „Az a célom, hogy jól érezzem magam a bőrömben, azt teszem, ami a testemnek és a lelkemnek jó. Egy ideális világban meg lehetne valósítani, hogy minden körülmények között bio-, közvetlenül a termelőtől és lehetőleg hatvan kilométer sugarú körön belül termelt zöldségeket vásároljunk, de a valóságban csak törekedni lehet ilyesmire. Ha mód van rá, meg tudom oldani a napi munka mellett, akkor a termelőtől vásárolok, de nem dőlök a kardomba akkor sem, ha aznap csak egy gyors közértes vásárlás fér bele, akár időben, akár anyagilag” – magyarázza Anna. Azt vallja: csökkenteni kell az ökolábnyomunkat, egyénileg is szükséges hozzájárulni a klímaváltozás elleni küzdelemhez, de sokféle megoldás van az egyén szintjén, és a legfontosabb, hogy az ember a legkisebb „saját bolygójára”, vagyis önmagára vigyázzon, magával éljen harmóniában mind az étkezés, mind a létezés tekintetében. „A külvilág fontos, de az csak egy tükör, ami segít abban, hogy magunkat megláthassuk benne” – ez Bede Anna hitvallása, aki ezt tekinti vezérelvének az internetre felkerülő tartalmaiban is. Ugyanezt az életfelfogást láthatják követői az Instagramon, a Facebookon, a blogon, és persze a való életben is, amikor összefuthatunk vele például a terézvárosi termelői piacon, a Hunyadi téren. 

 

Szerző: BK

Fotó: Dimény András

 

 

Recept Bede Annától, a Vegasztrománia blog szerzőjétől   

 

Diós fetakrémmel töltött sült pritaminpaprika

 

 

 

 

Hozzávalók:



6 db pritaminpaprika
fetasajt (kb. 2 dkg)
kéksajt (kb. 2 dkg)
1-2 kanál tejföl (ízlés szerint)
fél marék durvára darált dió
fokhagyma

 

A paprikákat megmossuk, levágjuk a kalapjukat és a kés hegyével kikaparjuk a nagyon kicsi magházukat. Sütőpapírral bélelt tepsiben 190°C-on (5-ös fokozaton) 20 percig sütjük őket (sütőtől függően 15-20 perc), a kalapjukat 5 perc után tesszük melléjük.
Közben a fetát egy kis tejföllel, apróra vágott fokhagymával és a dióval kikeverjük. ugyanígy a kéksajtot is.
A megsült paprikákból kiöntjük a sütés során keletkezett nedvességet, majd egy kiskanál nyelének segítségével megtöltjük őket a sajtos keverékekkel. Visszarakjuk a kalapjukat, egész dióval és/vagy valamilyen fűszernövény levelével díszíthetjük.

 

Fotó: Bede Anna