Kalandok Attila kardja körül

Időutazás repítette a terézvárosi gyerekeket különböző történelmi korokba az idei TEKA-táborban, nem is akármilyen céllal: meg kellett találniuk a hun király legendás fegyverét és megmenteni Magyarországot a katasztrófától.

Már a Parádfürdő felé vezető út is mesébe illő: kanyarog az autó a Mátrában, egyre több szépség tárul elénk, az erdők között fekvő kis település egyik szélén pedig igazi gyerekparadicsomba érkezünk. A GPS szerint ez az a hely, ahol a Terézváros Közrendjéért és Közbiztonságáért Közalapítvány (TEKA) az idei táborát tartja. A kocsiból kiszállva a hangos, ütemes zene felé indulunk, és az étteremből éppen kifelé csoszogó srácokba botlunk. Nem hagyhatom ki, hogy megkérdezzem, milyen a koszt. „Nagyon finomakat főznek nekünk. Van reggeli, ebéd, vacsora és pótvacsora is. Senki sem marad éhesen, mert a cukrászaink mindig készítenek sütiket, amiket megvásárolhatunk a gerikből, amiket mi keresünk meg a munkahelyeinken…” – mondja végtelen természetességgel egy szőke fiúcska, én viszont azt érzem, hogy gyorsan tisztáznom kell a srácokkal pár dolgot, különben teljesen kívülálló maradok a Bűvös kard legendájában.

 

 

 

Egység a sokszínűségben

 

Mielőtt leülnék az erdőszéli ház mellett a tűzrakó körüli padokra a segítségemre összegyűlt terézvárosi gyerekekkel, Töreki Milán, a TEKA kuratóriumi elnöke szán rám egy kis időt – közben megrendel egy tortát az egyik születésnapos táborlakónak.

 

„Egység a sokszínűségben – ez is lehetne a tábor mottója. Csak körül kell nézni, és éppen azt a sokszínűséget láthatjuk, amit Terézvárosban. A magyar gyerekek mellett külföldiek is vannak, a legkülönfélébb hátterű családokból éreztek. Köztünk mindenki egyenlő és egy célért dolgoznak, a legnagyobb egyetértésben játszanak együtt, miközben egy héten át tartalmas, vidám programokkal kötjük le a figyelmüket. A parádfürdői táborba hatvannál is többen jutottak el az idén, közöttük a kerületben dolgozó rendőrök, tűzoltók és polgárőrök gyermekei – mondja Töreki Milán, aki 2019 vége óta áll a többek között a kerületi közbiztonságért és az ifjúsági ügyekért is dolgozó önkormányzati közalapítvány élén.

 

Minden költséget az alapítvány fedez, sőt, a gyerekek már az indulásnál megkapták a TEKA-tól kapott ajándék hátizsákot, ami jó néhány, a tábori élet során hasznos holmit (pl. fertőtlenítőt, kulacsot) rejtett. Az eddigi balatoni helyszín helyett az idén a hegyvidéket választották a szervezők, és a korábbinál több felnőtt önkéntes segíti a táborozókat. Az élményközpontú és az ismeretátadásra is építő programokat a Gerida Lovagrend biztosítja. „Törekedtünk arra, hogy valami újat, formabontót alkossunk, hogy olyan élményt adjunk az ideérkezőknek, amire jó eséllyel egy életen át emlékezni fognak.”

 

 

 

Galambposta, bank és táncház

 

De mi is az a fiúk által emlegetett geri? Ezt már a körém gyűlt Laci, Berci, Eliza, Ádel és Olivér magyarázza el nekem, most ők képviselik azt a négy csapatot, amelyek Attila király elveszett kardját keresik.

 

„A táborban mindenki dolgozik valamit. Van cukrászda, bank, ivó, táncház, szépségszalon, de még galambposta is. A munkáért geriket kapunk, ez a tábori pénz, ebből fizetjük az étkezéseket, és ha marad, elkölthetjük a büfében” – mondják a srácok, és már oda is perdül hozzánk két fiúcska, akik a cukrászok által készített kókuszgolyóval kínálják a társaságot. Tanúsíthatom: jól dolgoznak a gerida cukrászdában. A gerik a helyes gazdálkodásra tanítanak, míg a Bűvös kard legendája tele van történelmi ismerettel, amit a 7–14 éves táborlakók észrevétlenül sajátítanak el.

 

 

 

Éjszakai bátorságpróba

 

„Amikor megérkeztünk, egy videóból tudtuk meg, hogy természeti katasztrófák fenyegetik Magyarországot, hacsak nem segítünk megtalálni Attila király elveszett kardját. Egy időgép és egy közösen elmondott varázsszöveg elrepített minket a tatárjárás korába, először ott nyomoztunk a kard után IV. Béla segítségével. Mivel nem jártunk sikerrel, másnap Mátyás király uralkodása idejére érkeztünk, kint a faluban keresgéltünk, lovagi tornán is részt vettünk, aztán az 1848-as szabadságharcba csöppentünk” – mesélnek a gyerekek egymás szavát kiegészítve, óriási lelkesedéssel. Kiderül, hogy a kard még mindig nincs meg, pedig előző éjszaka a legmerészebbek egy bátorságpróbára is elmentek a sötét erdőbe, ahonnan egy farkasember sem tudta őket hazakergetni.

 

Kis beszélgetőtársaim megmutatják nekem a tábori Lánchidat is, egy egyszerű faszerkezetet, ahol felelevenítették a reformkor jelentős eseményeit. A játékok során és a hétköznapi dolgokban is középiskolás, illetve egyetemista önkéntesek segítik a terézvárosi gyerekeket. Ezek a fiatalok mind egykori táborlakók, akik a szabadidejüket feláldozva nagy örömmel, egy családként folytatják ezt a hagyományt.

 

 

 

Gerida lovagrend: egy nagy család

 

A tábor lelke jól láthatóan Mikó László, Laci bácsi, aki maga is részt vesz a játékokban, mindenhol ott a szeme, minden problémát gyorsan orvosol. Azt hihetnénk, hogy pedagógus, de hamar kiderül, hogy a rendvédelem területéről jött.

 

„Katonatisztként sokat foglalkoztam a fiatalokkal, szeretek tanítani és művelődésszervező is voltam a seregben. A kollégák már akkor rám bízták a gyerekeik nyári táboroztatását, onnan indultunk és eljutottunk a Gerida Lovagrendig. Ez 2000 nyarán a Rendőr Kulturális és Hagyományőrző Egyesület Ifjúsági tagozataként jött létre azzal a céllal, hogy gyermekprogramokat, valamint történelmi és fantasytáborokat szervezzen. Szerepjáték formájában, hasznos ismereteket adva, játékos úton szeretnénk közvetíteni a történelmi, kulturális, valamint a bűn- és baleset-megelőzési üzeneteket. A táborozók érdekes, kalandos, izgalmas nyomozásban vehetnek részt, történelmet, hagyományokat, földrajzot, biológiát, kézműves mesterséget és sok hasznos dolgot tanulnak a táborban. Egy időutazással megismerhetik az adott történelmi kor öltözködési szokásait, kultúráját, játékait, találkozhatnak az időszak mindaddig csak a tankönyvekből, regényekből vagy filmekből ismert szereplőivel. A mostani, A bűvös kard legendája címet viselő alkalom a magyar történelem legfontosabb pillanatait bemutató táborsorozat első része – foglalja össze az egyhetes tábor lényegét Laci bácsi. – Játszva tanulnak, kockázat nélkül ismerhetik meg az önmagukért való felelősségvállalás érzését és tanulhatják a pénz használatát is, hiszen »munkát« kell vállalniuk, és ezen munkavégzésért a nap végén fizetést kapnak.”

 

Izgulunk, hogy a fenyegető természeti katasztrófák elnyelik-e Magyarországot, de Laci bácsi megnyugtat: a terézvárosi gyerekek a tábor végére rálelnek arra a bizonyos csodatévő kardra, így megmentik világunkat a pusztulástól.

 

Szöveg: Gajdács Emese

Fotó: Podlussány Máté