Jandó Erzsébet, az emberi főosztály szíve

Még gimnazistaként helyezkedett el abban a hivatalban, amelyben később – 25 éven át – az „emberi” főosztályt vezette. Mélyen hisz az együttműködésben és csapatmunkában – hat polgármester is elismerte szakmai felkészültségét és emberi értékeit az elmúlt évtizedekben. Dr. Jandó Erzsébet 46 év után, az idén novemberben búcsúzik az önkormányzattól.

Közel öt évtizedes terézvárosi karrierje igencsak korán, alig tizenhét évesen kezdődött. Mivel heten voltak testvérek, így az általános iskola után azonnal munkát kellett keresnie. A Volánnál helyezkedett el, minden további tanulmányát esti tagozaton folytatta: a gyors- és gépíróiskolát, a gimnáziumot és a jogi egyetemet is. Huszonhét éves koráig Sülysápról járt be Pestre dolgozni, tanulni: munka után iskola, aztán vonatozott haza, jó, ha 11 órára megérkezett. Az utazással töltött időt olvasásra, tanulásra használta. „Akkoriban vidéken nem nagyon volt munkahely, sokan ingáztak a fővárosba. A Varga Katalin Gimnáziumba jártam, ami a VI. kerületben, a Vörösmarty utca sarkán volt. Ezért kerestem munkát a közelben” – eleveníti fel a kezdeteket Erzsike.

 

A problémák újratermelik magukat

 

A Volánnál eltöltött három év után, mindössze tizenhét évesen, gimnazistaként került a hatodik kerületi tanácshoz.  A testnevelési és sportfelügyelőséghez vették fel – akkortájt virágzott a tömegsport, nagy vállalati egyesületekkel dolgoztak, szervezték a rendezvényeiket. Erzsikét azonnal bedobták a mély vízbe. „Eleinte nehéz volt, mert vidéki kislányként jóformán még telefonálni sem tudtam, összesen ketten-hárman voltunk az osztályon, így segítséget sem nagyon kérhettem. Magamra voltam utalva, de végül mindenbe beletanultam” – meséli.

 

Aztán kilenc év után a sportot beolvasztották a művelődési osztályba. Az ottani terület vezetője először munkajogásznak szánta, ám aztán megváltozott a koncepció, és mivel a gyámhatóságon lett üresedés, odakerült újabb kilenc évre.

 

Nem volt még se családsegítő, se gyermekjóléti központ akkoriban, Jandó Erzsike és egy munkatársa ketten vitték a gyermekvédelmet Terézvárosban. „Mondhatom, hogy minden családot személyesen ismertünk, jártuk a kerületet, látogattuk őket. Kemény feladat volt, de sok információt szereztem, ez a terület az, ami a mai napig segíti a munkámat.”

 

Vannak családok, ahol több generáció sorsát is végigkísérte. Akiknek anno a sorsát egyengették, azoknak most a gyermekeit, unokáit gondozzák, mert ahogyan Erzsike fogalmaz, „a problémák mindig újratermelik magukat”.

 

Kell egy csapat

 

Bár a gyámügy a legnehezebb területek egyike, Jandó Erzsikének hamar sikerült megszeretnie. Hozzáértő, profi csapat vette körül, amelytől gyorsan megtanulta a szakmát – fővárosi szinten is elismerték a hatodik kerületi gyámügy munkáját. Akkori vezetője, Pánczélné dr. Mihalik Klára sokat és sokáig segítette, barátság is lett közöttük, ami a mai napig tart.

 

keret: Egyik legnagyobb büszkesége, hogy 1984-ben, kezdőként, megnyerte a budapesti gyámügyi vetélkedőt. Fődíjként egy kéthetes NDK-s utazás és 300 forint (!) fizetésemelés volt a jutalma, amit az akkori tanácselnök megtoldott, így 500 forinttal nőtt a keresete.

 

A gyámügyről a szociális területre 1993-ban dr. Jármai Magdolna, az akkori főosztályvezető hívta, majd mikor ő 1995 januárjában aljegyző lett, Erzsikét nevezték ki a helyére főosztályvezetőnek. „Sokat köszönhetek neki – mondja –, ha ő nincs, valószínűleg nem léptem volna tovább a gyámügyintézői szintről.”

 

A szociális terület mellett az egészségügy, a gyámügy és az oktatás is hozzá tartozott – volt olyan időszak, amikor 38-an dolgoztak alatta. „1995 óta töltöm be ugyanazt a posztot, ülök ugyanebben az irodában. Huszonöt évig voltam vezetője ennek a főosztálynak, de egyetlen nap egyetlen percében sem unatkoztam – meséli büszkén. – Mindig akadt egy-egy terület, ami forrongott, megújult, ezzel nekünk is lépést kellett tartani. Örülök, hogy segíteni tudunk másokon, megoldani egy-egy nehéz élethelyzetet. Annyi új ellátást vezettünk be az elmúlt években. Jó érzés adni és jó érzéssel tölt el, ha kedvező visszajelzést kapunk a lakosság részéről.” Jó vezetőként Jandó Erzsébet mindig is hangsúlyozta, hogy nem egyedül az övé a dicsőség: „kell egy jó csapat hozzá, és nekem jó munkatársaim voltak”.

 

Magától követelte a legtöbbet

 

Igazi példamutató főnök volt, mindig a munka és nem pedig a munkaidő határozta meg, mikor érkezik és meddig marad. „Voltak olyan időszakok, hogy túlórázni kellett – emlékszik vissza magától értetődő természetességgel. – Nem mondta senki, hogy maradjak, de ha nem sikerült időre befejezni valamit, nem volt kérdés, hogy tovább maradok.” Szerényen fogalmaz, az ember néhány alkalmat hall a szavai mögül, pedig nagyon gyakran előfordult, hogy már nem volt az irodákban senki, amikor Erzsike zárta az ajtót. A takarítóval rendszeresen találkozott, és előfordult, hogy felment hozzá a portás, hogy megkérdezze, nincs-e valami baj, hogy még bent van. „Mindig magamtól követeltem a legtöbbet, és soha nem tettem olyat, amit nem szeretnék, hogy velem megtegyenek” – árulja el a titkát Erzsike.

 

Ez a hozzáállás sikeresnek bizonyult: hat polgármester regnálása alatt dolgozott, de soha senki nem bántotta, a politikai átrendeződésektől függetlenül mindannyian elismerték őt. „Nem foglalkoztam pártpolitikával, csak a munkám érdekelt, a szakmaiság – magyarázza. – Ez egy olyan terület, ahol sokat kell dolgozni, így ide nem nagyon vágytak a politikai jelöltek. Nekem pedig mindig volt annyi munkám, hogy ilyesmivel ne foglalkozzak. Belügyminiszteri dicséretet, Terézvárosért kitüntetést is kaptam.”

 

Pályafutása során sok helyre hívták dolgozni, a minisztériumtól a fővárosig, az állásinterjúkra mindig el is ment, de aztán nemet mondott, és maradt Terézvárosban. Azt mondja, a hűség tartja itt. „Én itt tanultam, itt végezhettem el az egyetemet, lakást kaptam, úgy gondoltam, ebből vissza kell adni valamit.” S bár nem itt született, ma már Terézváros az otthona. Éveken át járta az utcákat (környezettanulmány készítése kapcsán), ismeri a kerület minden egyes szegletét. „Szeretem elnézegetni a megújult épületeket, mindig megállok és rájuk csodálkozom. A Kodály körönd a kedvenc helyem.”

 

Most, hogy a hihetetlenül mozgalmas aktív évek után nyugdíjba megy, továbbra sem tervez tétlenkedni, rengeteg terve van, utazni, múzeumokba, kiállításokra vágyik. „Sokat fogok olvasni is, a családdal foglalkozni – vázolja a nyugdíjas lét vonzó oldalát –, és talán végre előveszem a kerékpárom is a pincéből.

 

 

Gajdács Emese

Fotó: Dimény András/kepszerk.hu

RÓLA MONDTÁK:

Dr. Mogyorósi Sándor jegyző

Már szinte első találkozásunkkor – ami bőven tizenvalahány éve volt – tudtam, hogy olyan ember, aki nemcsak vezetőként agilis, hanem minden, a területét érintő problémára igyekszik gyógyírt találni. Aki tipikusan nem a munkaköri leírása keretein belül gondolkodik, aki a hivatalt szinte családtagjának tekintette. Rendet, fegyelmet és főleg lelkiismeretes munkát kért és várt el a kollégáktól. Sokat foglalkozott a fiatal munkatársakkal is, segítette, szakmai továbbképzésre, igényességre, minőségi munkára bíztatta őket. Erzsike! Jó pihenést kívánunk! Büszkék vagyunk rá, hogy munkatársként, vezetőként, barátként tisztelhetünk és szakmaiságot, emberséget tanulhattunk tőled.

Németh Helga Anna önkormányzati képviselő

A hatodik kerületi hivatallal az első igazi találkozásom hozzá kapcsolódik, ugyanis egy évvel ezelőtt, a bizottsági elnöki megválasztásom után vele ültem le először egyeztetni. Közvetlen beszélgetésünkből rögtön egyértelművé vált, hogy Terézvárosban jó kezekben van a humán terület. Ugyanezt éreztem akkor is, amikor Erzsikével együtt jártuk végig az intézményeket, és láttam, hogy mennyire számítanak a véleményére. Olyan valaki, aki hosszú pályafutása alatt semmit sem veszített a lelkesedésből, tenni akarásból. Hiányozni fog!

Dr. Kopácsy Judit, a Terézvárosi Család- és Gyermekjóléti Központ vezetője

Szoros, hosszú évekre visszanyúló szakmai együttműködés fűz Erzsikéhez. Az egymás közti beszélgetéseinkben mi, intézményvezetők gyakran állapítottuk meg, hogy milyen szerencsések és hálásak vagyunk azért, hogy éppen ő fogja össze a humán területhez tartozó intézményeket, segíti együttműködésünket, érdekképviseletünket az önkormányzat, illetve a hivatal felé. Akármikor be lehetett hozzá ugrani néhány szóra, kérdés, probléma esetén az ajtaja mindig nyitva állt.

Molnár Renáta ügyintéző

Nálunk az a sikertörténet, amikor egy nehéz időszakban tudjuk támogatni az ügyfeleket, hogy képesek legyenek a saját erejükből újra talpra állni. Azt hiszem, Erzsike számtalan ilyen történet születéséhez járult hozzá a kerületben. Ha egyetlen mondatban kellene besűrítenem a vele kapcsolatos gondolataimat, az valahogy így hangozna: a szakmai szempontok maximális figyelembevétele mellett képes a papírok, kérelmek mögött is meglátni az emberi sorsokat.

Miyazaki Jun, humán ügyekért felelős alpolgármester

Nagy megtiszteltetés volt Jandó Erzsébettel dolgoznom ebben az elmúlt évben. Az első pillanattól kezdve olyan elfogadó szakmai személetet tapasztaltam nála, ami sok segítséget nyújtott a munkámhoz. Ebben a koronavírussal sújtott nehéz évben is mindenben és mindannyian számíthattunk rá.