Itt született a fényjátékház

Százhuszonöt éves a magyar mozi, és a kalandos történet éppen itt kezdődött, Terézvárosban. Az első pesti filmszínház, az Ikonográf az Andrássy úton nyitott 1896-ban. A körúti Művész sűrűn váltogatta a nevét, de mindent túlélt 1909 óta. Alig várjuk, hogy a járvány elmúltával újra mehessünk moziba.
A Művész mozi, forrás: Fortepan/Bajberik Ferenc

 

„Sziklai Zsigmond budapesti lakos kérelmére, hogy Andrássy-út 41. sz. alatti helységében f. évi június hó 13-tól kezdődőleg 30 kr. [krajcár] belépti díj mellett fotográfiai mutatványokat tarthasson, az V. ker. elöljáróság mint elsőfokú tűzrendészeti és közegészségügyi hatóság f. évi 12282. sz. határozatában felsorolt kikötések s az engedélydíjak havonkénti előzetes lefizetésének feltételezése mellett ezennel megadom.” Így szól az illetékes rendőrhatóság határozata Pekáry József helyettes főkapitány aláírásával – az első Budapesten kiadott moziengedély 1896-ban.

 

 

Fejetlen a király!

 

Pedig a találmány, a mozgóképeket rögzítő és vászonra vetítő kinematográf még vadonatúj volt, az előző évben mutatták be a Lumière fivérek (nomen est omen: a nevük franciául fényt jelent). Hamarosan a magyar főváros közönsége is megcsodálhatta a lenyűgöző látványt. Kávéházakban, orfeumokban, sátrakban, mutatványos bódékban tartották az első vetítéseket. Mondhatnánk, hogy a pesti nézők bátrabban viselkedtek, mint a párizsiak és lyoniak, nem menekültek fejvesztve a vásznon közeledő mozdony láttán, de sajnos a híres történet városi legenda: nincs hitelt érdemlő feljegyzés arról, hogy a francia publikum csakugyan pánikba esett volna.

 

Sziklai úr az Operaház közelében, egy kalapüzlet helyén rendezte „fotográfiai mutatványait”. Fivére közreműködésével egyenesen Párizsból hozatta a kinematográfot és a vetítendő filmeket. Az Ikonográf mozi (bár ez a szó akkor még nem létezett, de erről kicsit később) leginkább egy korabeli fényképészmester műtermére hasonlított: egyszerű volt, kicsi és a szó szoros értelmében fapados. Bizonyára dörzsölte a markát az úttörő vállalkozó, és arra gondolt, hogy a millenniumi ünnepségekre a Hősök tere felé tartó bámészkodók betérnek majd hozzá, hogy megnézzék az új látványosságot.

 

A lelkes tulajdonos nemcsak vetített, hanem maga is forgatott filmet. Megörökítette őfelségét, Ferenc József császárt és királyt, aki kegyeskedett tiszteletét tenni a városligeti ezredéves ünnepségeken. Tapasztalatlan kezdő operatőrként sajnálatos módon épp az uralkodó fejét hagyta le a felvételekről. Ennél is kínosabb meglepetésként érhette, hogy a publikumot nem izgatta a mozgókép. Néhány hét alatt csődbe ment, Pest első mozija 1896. július 20-án bezárni kényszerült. Később sokáig ebben az Andrássy úti épületben működött az Ádám Söröző.

 

 

A hőskor filmszínházai

 

Az ezredforduló után, a „boldog békeidők” vége felé sorra nyitottak a mozik Terézvárosban. A Tündér (Szondi utca 11.) és a Párisi (Szondi utca 42/c) nem volt hosszú életű, nem is tudunk róluk sokat. Az Elektra (Nefelejcs utca 9.) megérte az első világháború végét, ám a következő évek zűrzavarában megszűnt. Külön említést érdemel a Hungária Nagymozgó, amely a város legelegánsabb filmszínházának számított az Andrássy út elején. „Modern ízléssel és pazar kényelemmel” rendezték be egy bérpalota földszintjén, erről fennmaradt műsorfüzete tanúskodik.

 

Volt a Nagymozgóban tágas vesztibül, dohányzó, büfé, erkély és előkelő páholyok. Olcsó tömegszórakoztatás helyett tudományos és ismeretterjesztő alkotásokkal óhajtotta kiszolgálni az igényes nagyérdeműt. A gyerekeknek az élőben felolvasott mesékhez vetítettek képeket, távoli tájakat mutattak be mozgóképen. Az intézmény saját zenekart is fenntartott – ez ugyanis még a némafilmek kora volt, amikor az aláfestő muzsikát zenészek szolgáltatták. Tervezgették, hogy elsőként itt vetítenek hangosfilmet, sőt képekkel illusztrált híreket is bemutattak, amit tekinthetünk a filmhíradó ősének.

 

A Nagymozgó talán túlságosan is megelőzte a korát, így nem aratott üzleti sikert. A szakma úgy találta, „a hatóságok megrendszabályozásai” akadályozzák az üzletág fejlődését. A tulajdonosoknak sok kellemetlenséget okozott a bürokrácia. Hol a vetítendő művek előzetes cenzúráját rendelték el, hol látványossági adót vetettek ki rájuk, hol pedig kitiltották a gyerekeket, panaszolta az Országos Magyar Mozgóképipari Egyesület képviseletében doktor Kemény Miklós 1914-ben. „Melynél fogva, még ma sem tudjuk, hogy a mozi ipar-e? művészet-e? látványosság-e?”, kesergett.

 

 

Heltai, a keresztapa

 

Egy biztos: a mozi addigra már mozi lett. Az új, bájosan egyszerű megnevezés villámgyorsan terjedt, egy csapásra eltűnt a fennkölt „fényjátékház”, illetve a kinematográfból rövidített „kini”. Heltai Jenő volt a keresztapa, a népszerű író rövidítette a szót a mozgóképből: egyik színdarabjában szerepelt a Dal a moziról című kuplé. A közönség megszerette és használni kezdte a kifejezést. „A világnak csak két nyelve, a magyar és az angol az, amely a kinematográfiára, közelebbről a vetítőteremre már ekkoriban eredeti szót talált, a többi nyelv mind a kinematográfiából vezette le a maga szavait: kino, cinema, cinéma stb. Az angol movie viszont szintén a mozgásból ered” – emlékeztet A képpé varázsolt idő című filmtörténeti munkájában Nemeskürty István. 

 

A következő évtizedekben, már a hangosfilm korában, a „pesti Broadway”, azaz a Nagymező utca filmszínházai vetélkedtek a látogatókért. A Mozsár utca sarkán működött az Edison, amelyet idővel Turán mozira kereszteltek át. A vészkorszakban ez volt a kevés kijelölt mozi egyike, amelyet zsidók is látogathattak, de csak a szerdai és pénteki első előadásokat, sárga csillagot viselve. A felszabadulás után gyors egymásutánban államosították, Terv mozira változtatták a nevét, majd bezárták, és sokáig színházi kellékraktárnak használták. A Radius a Renaissance Színház termeiben létesült, egy időben társbérletben működött a teátrummal, mígnem újra átadta helyét a Tháliának. 

 

 

 

A Tinódi mozi, forrás: Fortepan/Hunyadi József

 

 

Több mint nyolc évtizeden át (1911–92) fogadta a látogatókat a Tivoli, egy időben Tinódi mozi a szecessziós Ernst-palotában (Nagymező u. 8.). Nem akármilyen helyszín volt ez az Ernst Múzeum tőszomszédságában: az ötemeletes épületet Fodor Gyula tervezte, a bérház lépcsőházi üvegablakait Rippl-Rónai József, az előcsarnok lépcsőházi márványpadjait Lechner Ödön. Bizonyára sokan emlékeznek még a körúti Szikra (Metró) mozira (1926–2000), átellenben a Nyugatival, amelynek több mint 700 fő befogadására alkalmas terme és nyitható teteje is volt. 

 

 

A túlélés művészete

 

A végére hagytuk Terézváros emblematikus moziját, a több mint száz éve működő Művészt. A filmszakma úttörője, Décsi Gyula nyitotta meg Mozgókép Otthon néven egy csődbe ment mulató helyén, 1909-ben. Hosszú fennállása során volt Décsi mozi, Deák, Fáklya és Új Tükör Klubmozi is. Eközben a címe is kétszer változott, anélkül hogy elköltözött volna: előbb Teréz krt. 30.-ról Lenin krt. 88.-ra, majd vissza. Décsi vezette be azt a zseniálisan egyszerű újítást, hogy megszámozta a székeket, onnantól adott helyre szóló jegyet lehetett váltani nála. Kellett is, mert a hatalmas nézőterén 600-an fértek el. 

 

A Művész túlélte a történelem viharait: háborúkat, forradalmakat, ellenforradalmakat, rendszerváltásokat, gazdasági és politikai válságokat, államosítást, privatizációt. Túlélte, amikor az ötvenes években a nyugati filmeket kitiltották a hazai mozikból, később a televízió elterjedése okozta megrázkódtatást, majd az internet megjelenését is. Tanúja volt a mozi aranykorának, amikor a nemzetközi hírű magyar filmművészet alkotásai tömegeket vonzottak, és újra bemutathatott francia, olasz, amerikai produkciókat is. Az utóbbi három évtizedben a főváros egyik legnépszerűbb artmozijaként, öt teremmel (Chaplin, Bódy, Huszárik, Tarkovszkij, Buñuel) üzemelt, amíg be nem ütött a járvány. Szívből kívánjuk, hogy Terézváros veterán filmszínháza vészelje át a mostani zárlatot is. 

 

 

A Nyugatinál, a Westend bevásárlóközponttal együtt, az ezredfordulón nyílt multiplex. A plázamozi, ha hangulatában nem hasonlítható is a régi idők filmszínházaihoz, méltán népszerű. Vírusmentes időkben a Cinema City Westend 14 légkondicionált teremmel, köztük Európa első 4DX termével várja a nézőket. Az állandó mozikon kívül alkalmanként a kerület több közösségi intézményében is rendeznek vetítéseket: Bálint Zsidó Közösségi Ház, Cervantes Intézet, Cseh Centrum, Írók Boltja, Lengyel Intézet, Teréz 7 Közösségi Központ és tavaly nyáron debütált a Budapest Kertmozi a Hunyadi téren.

 

 

Szerző: Bártfai Gergely

Fotók: Fortepan

Források: Budapesti Mozitörténeti Alapítvány, hangosfilm.hu, mozivilag.com, wikipedia.hu