Itt a remény sose hal meg

Az ajtón kívül még a didergős Magyarország, a küszöbön túl már a tüzes Latin-Amerika: két világot választ el egymástól az El Cañonazo de la Habana amúgy korántsem hivalkodó ajtaja. Az életöröm és a pozitív energiák még úgy is sugároznak innen, hogy a helyzetre való tekintettel csak lecsavart hőfokon, ám nyitásra bármikor készen működik a hely.

 

„Tánc, szivar, karnevál és talán még a sport, ennyit tudnak a legtöbben Kubáról” – mondja Lucy, vagyis Luz Ilia Álvarez, aki a kubai bárt kitaláló és működtető család egyetlen magyarul is beszélő tagja. Lucy közel négy évtizede él Magyarországon, egyetemre jött hozzánk a 80-as évek elején, és végül itt ragadt. Párja, Eliezer 2008 óta dolgozik hazánkban, a vendéglátásban, bármixerként helyezkedett el, hogy aztán megismerkedve a hazai vendégekkel, igényekkel, elsajátítva az üzletvezetés fortélyait saját bárt nyisson a latin-amerikai életérzésnek – jó falatokkal és remek koktélokkal. 

 

 

Bármikor táncra perdülnek

 

A család eltökélt célja, hogy a fő toposzokon túli világot is megmutassák, átadják Kubával és egész Latin-Amerikával kapcsolatban. Amikor teljes gőzzel üzemelnek, a bár lüktető energiával van tele, bármikor táncra perdülhet valaki, élő zene, vagy DJ szolgáltatja a talpalávalót, zászlók, plakátok, ereklyék idézik a karibi miliőt. A táncoláshoz nem kell, hogy este legyen vagy a jó koktéloktól, rumoktól elázzon valaki: ha a vérpezsdítő zenétől hangulatba jön, már pattanhat is fel az asztalától egy kis testmozgásra: ez bizony Kubában és az Ó utcában is így megy. 

 

 

 

 

Az étlap, amelyről jelenleg persze csak elvitelre lehet rendelni, rövid, de jellegzetesen képviseli a latin konyhát. Két népszerű fogás a plato cubano és a plato criollo, amelyek átfogó ízelítőt nyújtanak a kubai gasztronómiából. Utóbbi tépett marhahússal, a másik grillezett csirkemellből, illetve malachúsból készül, sült főzőbanános (sós) yuccagyökér fokhagymás olívaolaj-öntettel és természetesen az elmaradhatatlan fekete babos-rizses körettel, a congríval, amelyet tradicionálisan szinte a teljes közép- és dél-amerikai régió fogyaszt. Két – a mexikói konyhából ismerősen csengő – fogás, a burrito és a quesadilla is megtalálható az étlapon, persze kubai hangszerelésben. Mivel ezek a kiadós fogások akár két embert is jóllakatnak, ezért a kisebb étkűeknek készül egy „miniquesadilla” is. Itt kapható még a világhíres kubai szendvics, amelyet sokan talán A séf című filmből ismernek. 

 

 

 

 

 

A szomszédot támogatni

 

Latin-Amerikában nem jellemzők az édes, klasszikus desszertek, ebben is nagyon más, mint a magyar konyha, de azért időről időre előfordulnak édességek is a napi kínálatban. „A siker titka, hogy a latin életérzést a hazai vendégeknek akarjuk elhozni, nekik adjuk át ezt a hangulatot, és nem az itt élő kubai közösséget céloztuk meg nosztalgiahangulattal” – vallja Lucy, aki azt is hozzáteszi, hogy sok kubai turista jött megnézni a helyet, és rendszeresek voltak az ecuadori, mexikói, kolumbiai, perui közösségek rendezvényei is, amíg a nyitvatartás engedte. „Magyarul azt mondják, a remény hal meg utoljára – ez a mondás Kubában nem létezik, mert a remény sohasem hal meg” – mutat rá Lucy a mentalitásbeli kis nüánszra, ami a pozitivizmust, az optimizmust mutatja. „Kubában hatvan vagy több éve arra várunk, hogy valami jobbra forduljon, itt is türelmesen ki fogjuk várni, hogy elmúljon ezt a szörnyű helyzetet. Nekünk jó lesz” – mondja meggyőződéssel Lucy, aki sok évtizeden át élt Bács-Kiskun megyében, mielőtt a fővárosba költözött, így különösen nagy becsben tartja a kunsági birkapörköltet, ennek ígéretével biztatja a törzsvendégeket is: ha nyitunk, lesz birkapörkölt! Sok más kerületi vendéglátóhoz hasonlóan nagyon várják már a nyitást, ugyanott akarják folytatni, ahol abbahagyták. Más vendéglátósokat is vigasztalnak, tartják bennük a lelket. Igazi terézvárosi lokálpatrióták, akik mindig a mellettük lévőt, hasonló cipőben járót akarják támogatni. „Afrikába is lehet segélyt küldeni, ott is elkél a segítség, de én azt tanultam meg az itteni 38 év alatt, hogy a melletted lévőt segítsd, neki adj esélyt” – mutat rá Lucy, miért próbálják a kerületen belüli beszállítókat foglalkoztatni, miért dolgozik az összefogáson, a vendéglátók támogatásán az önkormányzati bizottságban és az El Cañonazo de la Habana kubai bárban is.    

 

 

Szerző: BK

Fotó: Dimény András/Képszerkesztőség