Írott szóval: muravidéki alkotó Terézvárosban

A magyar kultúra napja kapcsán tartották meg azt a könyvbemutatót az Eötvös10-ben január 23-án, amelynek vendége Bence Lajos irodalomtörténész volt, aki a muravidéki magyarság irodalomtörténetéről írt könyvét mutatta be a terézvárosiaknak.

A hatodik kerületi kulturális színtér pincehelyiségét megtöltő közönséget elsőként Hassay Zsófia polgármester üdvözölte, aki meleg szavakkal köszöntötte a vendégeket, majd megindokolta, miért is éppen Bence Lajost hívták maguk közé a terézvárosiak a magyar kultúra napja alkalmából:

 

– Kitűnő választásnak és lehetőségnek érzem, hogy a magyar kultúra napján egy olyan közösség nyelvi, érzelmi és gondolati közegébe nyerhetünk bebocsátást, amely bár tősgyökeresen magyar, az anyaországban mégsem eléggé ismert, minthogy – meglátásom szerint – a mai napig nem irányul rá az erdélyi, a felvidéki vonzáshoz hasonlatos, elégséges figyelem. Pedig elmondható, hogy a Muravidék és központja, Lendva évszázadokon át a magyar szellemi élet egyik központja volt és az is maradt. Bence Lajos az e táj képviselte irodalmat, sajtót, művészetet, művelődéstörténetet, tudományt és emberséget őrzi, gyarapítja és kutatja – méltatta a polgármester a szerzőt. Mint mondta, ő a „megtartás harcosa”, aki írott szóval küzd a megmaradásért.

 

 

A muravidéki vendégeket Hassay Zsófia polgármester köszöntötte 

 

A következőkben Halász Albert lendvai költő, néprajzos Alsólendva kulturális életének gyökeréig vezette vissza a közönséget. Mint megtudtuk tőle, Szlovénia, illetve az egykori Jugoszlávia területének első, nyomtatott könyve is e tájon született. Kultsár György prédikátor magyar nyelven íródott műveit 1573-ban nyomtatták ki a lendvai várban. Az első sajtótermék a II. világháború után jelent meg, ez volt a Népújság, ami jelenleg is él, mellette televízió és rádió is közvetíti a térség híreit. Ezek története ugyancsak szerepel Bence Lajos most bemutatott könyvében.

 

 

Szemes Péter, Bence Lajos és Halász Albert a könyvbemutatón 

 

Szemes Péter irodalomtörténész, kritikus egy korábbi írásában így jellemezte Bence Lajost:

„Aki nem csupán kultúrateremtőként, a »hírek szerelmeseként«, vagy költői teljesítményével ért a szellem helyi ösvényét megszabó /Kultsár György/ nyomába, de tudományos dolgozataival, s a testvérmúzsák koszorúsait ugyancsak számba vevő, érzékeny elemzőként el is hagyta már az útszéli kereszthez támasztott, gazdáját vesztett vándorbotot. Azt pedig külön öröm látni, hogy immár mások és másfelől is elindultak és kitartóan haladnak az úton.

 

Mindez azért különösen fontos, és ezt nem győzhetjük elégszer hangsúlyozni, üzenve haza, az anyaország felé: mert minden itt fogant könyv tett, minden írás (és bármilyen más, a maga területén értékkel bíró alkotás!) életjel, szívdobbanás. Azt mutatja, hogy él még a magyar szó, ver még a magyar szív a Muravidéken. S míg ilyenek születnek, nem veszik el a megmaradás reménye.”

 

 

A szerző, Bence Lajos dedikálta művét az Eötvös10-ben

 

E sorok írója, Szemes Péter a terézvárosi könyvbemutatón is elismeréssel szólt Bence Lajosról, akiről egyebek között megtudtuk, hogy 1956-ban született, s bár Budapesten, az ELTE-n diplomázott, tanára, Czine Mihály azzal az útravalóval látta el, hogy neki nem Pesten, hanem otthon kell dolgoznia, őriznie a magyar kultúrát a Muravidéken. Ennek a tevékenységnek az egyik szép összefoglalója az Írott szóval címet viselő könyv, amely tavaly a könyvhéten jelent meg.

 

A szerző, Bence Lajos sok személyes gondolattal ajándékozta meg ezen az estén a terézvárosi közönséget. Elárulta, hogy – talán születési dátuma miatt – úgy érzi, ami 1956-ban történt, az mind az „övé”. Több versében is megemlékezik a forradalomról. Magyarsága okán az sem volt kérdés, hogy amint lehetősége adódott, visszaszerezze állampolgárságát. Ő volt az, aki 1994-ben újraszervezte a Népújság szerkesztőségét, ezzel biztosítva, hogy a magyarság ne maradjon igényes, hiteles sajtó nélkül.

 

A könyvbemutató végén a szerző dedikálta a könyveket és kötetlenül elbeszélgetett a bemutatóra érkezett terézvárosiakkal.