Így lesz a Jókaiból a magyar irodalom tere

Az önkormányzat felkérésére, a kerületiektől beérkezett ötletek után, Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész töltötte meg tartalommal a magyar irodalom tere koncepciót.

„Nem szoktunk így gondolni rá, de nagy biztonsággal kijelenthető, hogy Terézváros kitüntetett helyen szerepel a magyar művelődéstörténetben és ezen belül az irodalomban. Nemcsak éltek és haltak itt íróink, költőink közül (Ady Endrének és Pilinszky Jánosnak is a kerületben volt az utolsó otthona), de az irodalmi, művészeti élet színtereként szolgáló kávéházak közül is sok ezen a környéken működött – huszonöt ilyet számoltam össze. Olyan kulturális intézmények otthona a kerület, mint a Magyar Írószövetség, színházak sorakoznak többek között a pesti Broadwayn, és amit talán kevesen tudnak, nemcsak a múltban, hanem most is több fontos könyvkiadó működik itt. De elég arra gondolni, hogy az Andrássy úton szerkesztették a múlt század 30-as éveiben nemcsak a Nyugatot, hanem »riválisát«, az Új Időket is. Adta tehát magát az ötlet – ha jól tudom, ehhez Bundula Csaba képviselőnek is köze volt –, hogy a Terézváros egykori lakójáról és országgyűlési képviselőjéről, Jókai Mórról – akinek a születésnapja a magyar széppróza napja – elnevezett közterület a magyar irodalom tereként szülessen újjá” – mondta Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, aki az önkormányzat felkérésére (a kerületiektől beérkezett ötletek után) tartalommal töltötte meg a magyar irodalom tere koncepciót. Az elképzelés úgy ölt majd testet, hogy a Jókai tér közepén található parkban tizenhárom speciális anyagból, krionból készült tömbre, illetve a most kialakítandó sekély medence aljára rövid idézetek kerülnek. Nyáry Krisztián ezekre a szövegekre tett javaslatot, olyan egykori szerzőket megidézve, akik kötődtek Terézvároshoz.

 

 

 

 

Nemcsak azokat vette számításba, akik a kerületben éltek, hanem azokat is, akik munkássága például az említett kávézókhoz – közte a talán legismertebb irodalmi helyhez, a mostani Írók Boltja helyén működött Japán Kávéházhoz – kapcsolódott.

 

„Eddigi tudásom alapján is sejtettem, hogy sok terézvárosi kötődésű szerzőt találok majd, azonban meglepődtem, hogy ennyien vannak” – mondta Nyáry Krisztián, aki nemcsak az irodalmon keresztül kötődik a projekthez, hanem már az édesanyja is Terézvárosban született, ő maga pedig a Rippl-Rónai utcában nőtt fel. Törekedett arra, hogy költő és prózaíró, szórakoztató és magas irodalmi szerző egyaránt szerepeljen a válogatásban. „Fontosnak tartottam, hogy ne csak a mégoly jó, de kevesek által ismert szerzők közül válogassunk.

 

A kiválasztottak nevének mondania kell valamit egy irodalomból érettségizett embernek” – tette hozzá az irodalomtörténész, aki számára az is kihívást jelentett, hogy az idézetek nem lehetnek hosszúak (legfeljebb 90 karakteresek) és valamilyen módon utalniuk kell szerzőik életművére, ars poeticájára. A teljes névsort mellőzve – az legyen a jövőbeni átadás utáni pillanatok meglepetése – azért elárulhatjuk, a főhelyre kerülő Jókai mellett olvashatunk egy-egy gondolatot József Attilától, aki évekig élt nővérénél a Lovag utcában, valamint A Pál utcai fiúk szerzőjétől, Molnár Ferenctől, akinek a Japán Kávéház volt a törzshelye. Nyáry Krisztián szerint fontos lenne, ha a magyar irodalom tere nem önmagában álló kezdeményezés lenne Terézváros életében, hanem ebből kiindulva irodalmi helyszínként is számon tartanánk Budapest e szegletét. Erre is tett néhány továbbgondolandó javaslatot, többek között csendes szabadtéri irodalmi rendezvények (az itt működő intézmények bevonásával), egy díj alapítása, valamint az egyre népszerűbb városi séta műfajának a témára hangszerelése szerepel az ötletei között.

 

Szöveg: Csepregi Botond

Fotó: Tuba Zoltán/Képszerkesztőség