Harmónia kíséri

A zenetanulás az egyik legjobb befektetés, hiszen a növendékek olyan képességekre tehetnek szert, amelyek később, felnőttkorban is kiválóan kamatoztathatók – állítja Véghelyi Kriszta, a Tóth Aladár Zeneiskola igazgatóhelyettese és hegedű tanszakának vezetője. A három évtizede a nagy múltú intézményben tanító pedagógus az idén elnyerte az önkormányzat által az oktatási területen adható legrangosabb elismerést, a Terézváros Közoktatásáért kitüntetést.

Agykutatók, pszichológusok, neurológusok, művelődéstörténészek, zenepedagógusok egész sora régóta vizsgálja, milyen hatása van a zene hallgatása és művelése az emberi agyra. „Gyakorló pedagógusként biztosan tudom, a hangszeres zenélés fejleszti a tanulási képességeket, a logikus gondolkodást. A tanítványaink kisgyermekként megtanulják, hogyan kell az idejüket beosztani, észszerű és tartható napirendet kialakítani. A kamarazenén, a zenekari muzsikáláson keresztül pedig az egymásra figyelés képességét sajátítják el. Nemcsak felismerik, de természetessé is válik számukra a másság elfogadása, megtapasztalják, milyen sokszínűek vagyunk, hányféle módon találjuk meg a helyünket az életben, akár egy zenekaron, szakmán belül is” – hangsúlyozza Véghelyi Kriszta.

 

A zene a szenvedélye

 

A tanárnő a zenetanulás legnagyobb értéknek azt tartja, hogy a személyiséget teljes komplexitásában fejleszti, növendékeik boldogabb, nyitottabb, kiegyensúlyozottabb emberré válnak. Már a tanulási folyamat kezdeti szakaszában megismerik, mekkora örömmel jár, ha megdolgoznak valamiért, ha van értelme az elvégzett munkának.

 

„Végigkíséri az egész életemet, hogy a növendékeimnek szenvedéllyel átadjam azt a szeretetet, amit a zene és a saját hangszerem, a hegedű iránt érzek. Fontosnak tartom, hogy ezt a tanítványaim is érezzék, valamint azt, hogy maguk is megtapasztalják, milyen boldogító érzés ez. Ugyanakkor az is állandóan foglalkoztat, hogyan lehet a leghatékonyabban megtanítani a gyerekeket nem feltétlenül csak hegedülni, hanem a zenetanuláson keresztül arra, miként válhat belőlük tudatosabb, teljesebb, kreatívabb, érzékenyebb ember” – mondja.

 

 

Soproni Tamás, polgármester adta át Véghelyi Kriszta tanárnőnek a Terézváros Közoktatásért kitüntetést

 

A nevelésé a fő szerep

 

Csodálatos érzés, amikor az ember a közös munka, a közösen eltöltött évek során ráébred, hogy egy kivételes tehetség, egy kincs került a birtokába. Ugyanakkor a boldogságon túl rendkívüli felelősséggel is jár az, hogyan irányítja, neveli rá növendékét arra, hogy képes legyen a legjobbat kihozni önmagából. Véghelyi Kriszta elárulta, most is van egy tanítványa, akit hatévnyi közös munka után, 12 évesen felvettek a Zeneakadémia kivételes tehetségek osztályába.

 

A pedagógus a tehetségek gondozását, kibontakoztatást a tanári pálya adományának tartja. Nem célja, hogy állandó versengésre ösztönözze növendékeit, számára sokkal fontosabb a hangszerben rejlő lehetőségek, a zene szépségének megismertetése és a személyiségfejlesztés. Javarészt csak azokat a tanítványait viszi versenyre, akik zenei pályára készülnek. „A versenyek a zenésszé válás fontos állomásai, nem is az eredmények, sokkal inkább a felkészülés miatt. Olyan speciális munka, ami nagyon meggyorsítja a fejlődést, és ami által óriási önismertre és önértékelési készségre tesz szert a gyerek, szülő, tanár hármas” – mondja.

 

Mikor érdemes elkezdeni?

 

Kodály Zoltán szerint „jó mérnök, vegyész stb. lehet valaki, ha tizenöt éves koráig rá sem gondol. De zeneértő nem lehet, ha hatéves korában (és játékosan még előbb) nem kezdik rendszeresen nyitogatni-gyakorolni a fülét”.

 

Véghelyi Kriszta tökéletesen egyetért a magyar zenetörténet óriásával, de tapasztalatai szerint a zenetanulás kezdetének ideális életkorát azért nehéz pontosan megjelölni, mert napjainkban az azonos korú gyerekek is igen különbözők. Általánosságban 7-8 éves korban minden gyerek többnyire már érett arra, hogy kellő elmélyüléssel kitartóan figyeljen, és felelősséggel rá lehessen bízni egy hangszer kezelését. A kottaolvasást is könnyebb megtanulni, amikor már valamennyire tud írni, olvasni” – magyarázza.

 

Óriási varázsa van annak, hogy növendékeik nagyon hamar, már a tanulás kezdeti szakaszában bekerülnek különböző együttesekbe. Ez azért is jó, mert a gyerekek különösen nyitottak arra, hogy másokkal, más korosztállyal együttműködjenek. Ráadásul a közös zenélés közben gyakran életre szóló kapcsolatok, barátságok jönnek létre. 

 

Hivatásának minden percét élvezi, olyan, mintha örökké a hobbijával foglalkozna. Három évtizedes pályájának nagyjából félidejétől a nagy múltú intézmény igazgatóhelyettesi feladatait is ellátja. „Nagyon izgalmas úgy dolgozni, hogy a hagyományok megtartása mellett örökké tanulni, fejlődni kell, magunkkal vonzva a gyerekeket, kollégákat, szülőket.”

 

Iskolai munkája mellett, ha nem is sokat, de rendszeresen játszik különféle zenekarokban és együttesekben. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorlatvezető tanáraként a végzős hallgatók tanárrá válását is segíti. Egykori választásának köszönhetően akárcsak a jó zenében, az életében is harmónia van.

 

Szöveg: Dobi Ágnes
Fotó: Adrián Zoltán/kepszerk.hu