Forgószél az E10-ben

Harmadik generációs „szórakoztató”, édesapjával és nagyapjával ellentétben azonban nem szerepléssel, hanem (sok-sok) szervezéssel szolgálja a kultúrafogyasztókat. Jól ismeri Terézvárost, gyermekkorát a Bajcsy-környéki otthonok, a Derkovits suli és az Artistaképző közti ingázás, no meg a belvárosi színházak határozták meg, sok évvel később pedig maga is teremtett egy előadóhelyet: a Jókai utcai Hatszín Teátrumot. A Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. új vezérigazgatója megannyi tervvel érkezett az Eötvös10-be, amelyek megvalósításába már bele is kezdett.

Az elmúlt néhány évben, ha valaki – a nap szinte bármely szakában – bekukkantott a Hatszín Teátrumba, Gálvölgyi Dorkát biztosan ott találta. A Jókai utcai picinyke színház akkori igazgatója plakátot ragasztott vagy a próbán segédkezett, esetleg jótékonysági gyűjtést koordinált. Ha előadás volt és a szükség úgy hozta, jegyet szedett, büfézett, vagy „csak” a széksorok mellett állva izgult a sikerért. Úgy tűnt, mintha az ikertestvéreit hívta volna segítségül, hogy egyszerre mindenhol ott lehessen, segíthessen. Ezt a lelkesedést és megsokszorozódást ígéri az Eötvös10 frissen kinevezett igazgatójaként is, mert – mint mondja – másként nem is tudna dolgozni.

 

„Az a típusú ember vagyok, aki egy csapat részeként szeret tevékenykedni, nem felette vagy mellette. A közös munka minden egyes részletét jól kell ismernem, hiszen csak úgy tudom igazán elmagyarázni a kollégáknak, hogy mit szeretnék” – osztja meg vezetői ars poeticáját Gálvölgyi Dorka, aki forgószélként érkezett meg beszélgetésünk előtt négy nappal új munkahelyére, az Eötvös10-be: máris nekilátott megannyi ötlet, például az ünnepi online műsorkavalkád megvalósításának. 

 

Terézváros önkormányzatának képviselő-testülete november végén választotta ki 30 pályázó közül a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. élére a sok tapasztalatot szerzett szakembert, aki pályázatában is lendületességet ígért: a kultúra motorjává kívánja tenni az Eötvöst, vagy ahogyan „hívni” szeretné, az E10-et.

 

 

 

 

„A Hatszín volt a legutóbbi kalandom, de a korábbi munkahelyeimen is ugyanezt a maximalizmust és energikusságot képviseltem” – mondja Dorka, aki újságíróként kezdte a pályáját, majd sok éven át rendezvényszervezőként dolgozott.

 

Újra és újra visszatalált a kulturális közeghez, hiszen kiskora óta ez az a miliő, amelyben otthon érzi magát. „Nem vagyok az a színészgyerek, aki szó szerint a színházban nőtt fel, de apám minden premierjére elmentem, és ha beteg voltam, akkor a Tháliában csücsültem” – idézi fel Gálvölgyi János lánya, aki nagyon büszke a családjára, színész édesapjára, fordító édesanyjára, Gálvölgyi Juditra és a híres nagypapára, Rodolfóra. Hálás azért a műveltségért, amit gyerekként otthon magába szívhatott, ugyanakkor sokszor élte meg teherként a nevét. „Mindig kétszeresen kellett teljesítenem, nehogy rám fogják, hogy a nevem juttatott egy-egy pozícióba. Úgy érzem, most már bebizonyítottam, hogy saját jogon értem el oda, ahova – vallja be Dorka, aki ennek bizonyítékát látja abban a sok gratulációban, amelyet mostani kinevezésekor kapott. – Rengetegen írták, milyen jól járt Terézváros, utalva arra, hogy szeretem mindenki számára otthonossá tenni azt a közeget, amelyben dolgozom. Szeretném, ha »ideszoknának« a terézvárosiak, kicsik és nagyon, ha ismerősként köszönnénk egymásnak az épületben.”

 

Gálvölgyi Dorka azt vallja, hogy két nagyon fontos dolgot, a szolidaritást és a kultúra iránti éhséget egészen kiskortól érdemes táplálni, ezért az Eötvös10 programjában kiemelt figyelmet fordít majd a korcsoportonként egymásra épülő „beavatásra”. „Ha egy babának jó élményei lesznek a neki szóló félórás kulturális programokon, akkor 3-4 évesen szívesen jön majd el egy háromnegyed órás előadásra, kisiskolásként már egy, kamasz korától pedig másfél órára. Ezekből a gyerekekből lesznek a kultúrafogyasztók. A kultúra mellett és annak eszközeivel ugyanígy kell táplálni bennük a szolidaritást, az egymásra és az elesettekre való odafigyelést, segíteni akarást” – mondja.

 

Az új igazgató nem csak a fiatalabb korosztályt szeretné megszólítani. „Terézváros kulturális szempontból a legjobban ellátott városrész, nem tudnánk és nem is kell felvennünk a versenyt az itt működő színházakkal, kiállítótermekkel. A mi dolgunk az, hogy mindazokat, akik valamiért – akár anyagi okból – nem tudnak eljutni ezekbe az intézményekbe, kulturális programokkal lássuk el, illetve különböző ismeretterjesztő előadásokkal, tanfolyamokkal, sportolási és tanulási lehetőségekkel hozzájuttassuk a minél teljesebb élethez. Az idősekre most különösen oda kell figyelnünk, sokuk gyereke, unokája az idén nem tud hazajönni külföldről, éppen ezért szervezünk számukra az ünnepek tájékán megannyi onlnie programot. Minél kreatívabbnak kell lennünk ebben a speciális időszakban – akár jövő év végéig az interneten keresztül és szabadtéren kell megvalósítanunk a terveinket. Éppen ezért tavasztól őszig jó néhány szabadtéri kulturális eseményre számíthatnak a VI. kerületiek, addig pedig szeretettel várjuk őket színes online programjainkra.”

 

 

 

Szöveg: Kertész Anna

Fotó: Adrián Zoltán/Képszerkesztőség