Fonákok és tenyeresek a Tegoszban

Először izgalmas kérdésekkel, majd tenyeresekkel és fonákokkal „bombázták” a paralimpikon vendégeket a Tegosz nyugdíjasklubjának tagjai szeptember 24-én.

A Terézvárosi Gondozó Szolgálat (Tegosz) Benczúr utcai klubjában úgy öt éve már, hogy hetente kétszer előkerül a pingpongasztal, és főként az urak lelkesen edzik magukat a tét nélküli ütögetéssel. Ezúttal két igazi bajnok, a tokiói paralimpia aranyérmese, a terézvárosi Pálos Péter és a bronzérmes Szvitacs Alexa állt az asztal másik oldalán.

 

 

Az olimpikonok jót ütögettek a klubtagokkal

 

 

Aranyos anyuka

 

„Sokáig nem is tudtuk, hogy egyik klubtársunk, Gulyás Judit fia ilyen remek versenyző, csak most, a tokiói győzelme miatt derült ez ki Péterről. Nagyon örülünk, hogy eljöttek Szvitacs Alexával, és élőben is láthatunk két olimpiai bajnokot” – mondják a korábban érkező klubtagok. Judit most is szerényen, háttérbe húzódva, ám láthatóan nagy anyai büszkeséggel figyeli immár kétszeres paralimpiai bajnok, felnőtt fiát, ahogyan sporttársával, az angyali mosolyú Alexával válaszolgat a sok kérdésre.

 

 

A büszke anyuka: Gulyás Judit és a bajnok: Pálos Péter

 

 

„Mitől olyan sikeresek az ázsiai játékosok? Melyik ütő a legjobb? Kik a példaképeik? Mennyit edzenek naponta? Mikor kezdték az asztaliteniszt?” – többek között ezek iránt érdeklődnek a jelenlévők.

 

Évek óta jó barátok

 

Közben az is kiderül, hogy a két sportoló ismeretsége sok évvel ezelőttre nyúlik vissza: egy klubban edzettek, Alexa az ép versenyzők között, Péter a parasportolók csapatában, de már akkor jóbarátok lettek. Egy kegyetlen betegség miatt Alexa néhány éve elveszítette az egyik karját és a lábujjait, de nem omlott össze. Már a kórházban eldöntötte, hogy parasportoló lesz. Nem is lehetett ez másként, hiszen 7 éves kora óta a pingpong a mindene.

 

„Tokióban sajnos a hosszú út miatt kaptam egy csonthártyagyulladást, a lábaimban komoly fájdalmaim voltak, ezért a szervezők adtak alám egy kerekesszéket. Mindenhová ezzel vitt Peti, sokat köszönhetek neki. Nagyon jó barátok vagyunk, sokat beszélgettünk, ő próbált felkészíteni a paralimpiára, hiszen neki ez már a harmadik volt” – meséli Alexa a Tegoszba járóknak. Az urak természetesen nem hagyják ki, hogy huncutul udvaroljanak kicsit a csinos lánynak, Pétertől pedig arról érdeklődnek, milyen mezőnyben lett győztes és hogyan sikerült kijutnia a paralimpiára.

 

 

Az olimpiai érmeket is megcsodálhatták a találkozó résztvevői

 

 

Ne kíméljetek minket!

 

Közben pattog a labda az asztalon, a nyugdíjasok keményen állják a sarat, megmutatják, mit tudnak. „Ne kíméljetek minket!” – biztatja a bajnokokat az egyik elszánt terézvárosi nyugdíjas, miközben csavarják, lecsapják a labdákat, ha éppen úgy adódik. Aztán előkerülnek az olimpiai érmek is. Mindenki kézbe veszi, csodálja a súlyos medálokat, néhányan fel is próbálják az aranyat és a bronzot.

 

A klubtagok arról is kifaggatják a két élsportolót, mennyit tudnak a régmúlt híres, magyar asztaliteniszezőiről, de a fiatalok ebben sem vallanak szégyent. Minden nevet, minden egykori bajnokot ismernek, tisztában vannak a sportáguk múltjával, nagyságaival. Akik mellé a „büszkeségfalra” most már ők is méltán felkerültek.

 

Szöveg: Gajdács Emese

Kép: Tuba Zoltán/képszerk.hu