Felszínre tört a múlt a Jókai téren

Előre nem látható akadály nehezíti a Jókai tér felújítását: a kivitelezők a földmunkák során egy hatalmas vasbeton oldalfalú medencére bukkantak.

Ungváry Krisztián történész szerint a második világháború alatt a főváros és más nagyvárosok közterein légoltalmi medencéket építettek, amiben az esővizet gyűjtötték. Budapest a légitámadások egyik kiemelt célpontja volt, a ledobott gyújtóbombák lángra lobbantották az épületeket, a medencék a tüzek oltására szolgáltak olyankor, ha a vezetékes hálózat megsérült vagy más okból nem volt elegendő víz az égő ház közelében. Feltételezése szerint a levéltárakban fellelhetőek azok a dokumentumok, amelyek alapján az oltómedencék feltérképezhetőek.

 

A medencéket vélhetően már a bombázások megkezdődése előtt elkezdték építeni: a Fővárosi Közlöny 1944. november 3-ika számában megjelent honvédelmi minisztériumi közlemény szerint a légoltalmi fejlesztések részeként „erőltetett ütemben épültek az oltóvíztároló medencék is”. Egy, a Fortepanon fellelhető fotó szerint a Városmajorban is volt ilyen műtárgy. Legtöbbet talán az egykori gettó területén, a Klauzál téren levő légoltalmi medencéről a túlélők megrázó beszámolóiban hallhattunk.

 

 
A Jókai téri légoltalmi medence egy részlete

 

Az Ethnographia című folyóirat 2014-es számában Szívós Erika, Tér és identitás: az 1940-es évekbeli Klauzál tér és környéke egy belső-erzsébetvárosi visszaemlékezésben című írásában megszólaló asszony elmondta, a Klauzál tér közepére építettek egy nagy medencét, hogy a benne összegyűlt vízzel tüzet oltsanak. Szavai szerint ő maga nem látta, de a többiek azt mesélték, hogy a nyilasok oda dobálták be az emberektől elrabolt holmikat. A gettó felszabadulásának 73. évfordulóján, 2018-ban tartott megemlékezésen Sándor György holokauszt-túlélő az ott megélt borzalmakról szólva azt a felkavaró képet idézte fel, hogy a tér nagy részét betöltő medence 1945 januárjára színültig volt holttestekkel. A hivatalos dokumentumok szerint a gettó felszabadításakor a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak.

 

A háború után a honvédelmi miniszternek a légvédelmi készültség megszüntetésével kapcsolatos intézkedései között az olvasható, „Az oltóvíztároló medencéket a munka­erőhiányra való tekintettel egyelőre megsemmisíteni nem kell. A békehasználatra (például gyermekfürdő, uszoda, stb.) vonatkozóan a jelen rendeletnek a polgármester (jegyző) által kijelölt végrehajtója és a hivatásos tűzoltóság parancsnoka a polgármesterhez (jegyzőhöz) javaslatot terjesszenek elő”.

 

A legtöbb helyen azonban a későbbi évtizedekben ezeknek a tározóknak egészen más lett a sorsa. A fővárosban a köztereken éktelenkedő légoltalmi medencék mindenhonnan eltűntek, egyszerűen betemették, gyakorlatilag elnyelte őket a föld csak egy-egy nagyobb léptékű építkezéskor bukkannak újra fel.

 

A Jókai téren majd nyolc évtized elteltével előkerült mintegy 50 méter hosszú, 10 méter széles nagyjából 2 méter mély, 20-30 cm vastag vasbeton oldalfalú légoltalmi medence az építőknek, és az építtető önkormányzatnak nem kis fejtörést okoz. A közművek közül akadályozza csatorna, gépészeti akna elhelyezését, az új burkolatok lefektetését, növények telepítését. Egyelőre szakemberek vizsgálják, hogy a tér felújításakor eltávolítása, bontása milyen többletmunkával jár, és mindez miként befolyásolja a tér átadásának tervezett dátumát.

 

Szöveg: Dobi Ágnes
Címlapfotó: Fortepan (illusztráció)