Fazekas Csaba: „Pótolni fogjuk a végzősök búcsúztatását”

Fazekas Csaba, a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója a "karanténba zárt oktatásról" beszélt.

 

– Nyolcadik hete van óriási változás az életünkben. A középiskolások azok, akik értik a helyzetet, még akkor is, ha ez nekik is teljesen új. Hogy látod, sikerült a diákoknak elkapni a fonalat?

– Igen, valóban gyorsan alkalmazkodtak a tanulóink az új helyzethez. Tekintve persze, hogy több mint 800 diákról beszélünk, az alkalmazkodásnak sokféle szintje és változata van.

– A pedagógusok könnyen vették az akadályokat?

– Ugyanúgy, ahogyan a diákok: a nagy többség szinte fennakadások nélkül. A lassabban haladóknak pedig segítettünk.

– Mennyire volt könnyű vagy nehéz az átállás egyik napról a másikra?

– Váratlan helyzetbe kerültünk, szükségünk volt két napra, hogy kialakítsuk a stratégiát. Az első nap a vezetőség a rendszergazdákkal egyeztetett, a másodikon belső továbbképzést tartottunk kis csoportokban a kollégáknak a választott egységes platform használatáról. A harmadikon pedig megindítottuk a digitális oktatást. Végül is gyorsan ment, ami azt is jelenti, hogy nem ütköztünk nagy nehézségekbe.

– Mit látsz a legnehezebbnek ebben a helyzetben?

– A személyes találkozások nagyon hiányoznak. Diákok, tanárok egyaránt roszszul élik ezt meg

– Mi az, aminek jót tett a változás, ha van ilyen egyáltalán?

– A tanárok sok új lehetőséget felfedeztek az informatika világában, ez mindenképpen pozitívum. A gyerekek azt mondják, a mindennapjaik alapvetően stresszmentesek lettek, nincs rohanás, kapkodás, ennek örülnek.

– Mik a visszajelzések, hogy élik meg a diákok a helyzetet?

– Szeretnének találkozni egymással és – reményeim szerint – velünk, tanárokkal is.

– Mit gondolsz, a társas kapcsolatoknak nem megy a rovására ez az időszak?

– Akik együtt vannak most az otthonaikban, tartalmasan tölthetik el az időt, rátalálhatnak új, közös tevékenységekre. Akiket szétválasztott a járvány, később biztosan még jobban meg fogják becsülni a társas kapcsolataikat. Nem hiszem, hogy ártana a kapcsolatainknak ez a helyzet.

– A végzősöknek a legszomorúbb ez a helyzet, hiszen számukra különösen fontos események maradtak el: a ballagás és a szerenád, amelyek hozzátartoznak az életükhöz. Hogy élték meg ezeket?

– Szomorúak miatta, ez természetes. Reményeim szerint a banketteket már megtarthatják, és valamilyen formában bepótoljuk a búcsúzás ceremóniáit is.

– Sokáig nem volt egyértelmű, hogy mi lesz az érettségivel, de az előző héten mégis megkezdődtek a vizsgák. Milyen hangulatban telt az írásbeli, volt-e pánik a diákok között, rányomta-e a helyzet a bélyegét a vizsgájukra?

– Semmiféle pánikot nem érzek. Óvatosságot igen, és az teljesen rendben is van. Sikerült mindent pontosan elterveznünk, előkészítenünk, és ez biztonságérzetet ad. Ezt az érzést igyekeztünk a vizsgázóknak is közvetíteni

– Mi az a pozitívum, amibe te személy szerint tudsz kapaszkodni ebben a nem mindennapi helyzetben?

– Minden apró örömforrást megragadok, ami feltölthet, és erősítheti a lelkemet. Apróságok csupán, de az együttes erejük nagy