Ez a ház is ünnepelt

A címben említett mottó jegyében szombaton a terézvárosi önkormányzat is csatlakozott az idén 10 éves Budapest100 rendezvényéhez – az Eötvös és a Szófia utca sarkán álló, 140 éves épületben Matus István, a kerület főépítésze és Győrffy Máté, városfejlesztésért felelős alpolgármester kalauzolta az érdeklődőket.

 

A vendéglátók a séta indításaként meséltek az épület múltjáról és arról, milyen volt a Hunyadi tér környéke az 1800-as évek végén, amikor is a historizmus „elfeledett” építésze, Weber Antal megálmodta az eredeti elképzelések szerint zálogháznak – a Magyar Királyi Fiókzálogházra Trefort Ágoston adott megbízást – épült neoreneszánsz palotát. Matus István felvillantott egy keveset az elmúlt 140 év „átöltözéseiből”, funkcióváltásaiból is: miként kapott helyet az egykori zálogházban a népegészségügyi, illetve a polgári védelmi múzeum, később a kerületi tanács (állítólag a munkásőrség kerületi egyletének is volt itt irodája), ma pedig az önkormányzat. Majd Győrffy Máté alpolgármesterrel közösen bevezették a látogatókat a hivatal szó szerinti útvesztőjébe.

 

 

 
Matus István, a kerület főépítésze az épület múltjának felidézésével kezdte a sétát
 

 

 

„Az előcsarnok valószínűleg nem teljesen így nézett ki – magyarázta Matus István, miután gondos kézfertőtlenítést követően mindenki belépett az épületbe –, de a hármas osztás minden bizonnyal korhű, és az is biztos, hogy a mostani testületi terem helyén volt annak idején a zálogház aukciós terme.” Ahol anno elárverezték a zaciba vágott, kiváltatlan ilyen-olyan értéktárgyakat, ott manapság a képviselők üléseznek és hoznak döntéseket a terézvárosiak sorsáról. Győrffy Máté büszkén hívta fel a figyelmet az ülésterem egyik falán lévő, hatalmas korabeli Terézváros-térképre, az 1800-as évek végi Andrássy út (és vonzáskörzetének) látképével, no meg az akkor még Terézvároshoz tartozó Hősök terével és a VII. kerülettel.

 

A séta tényleg olyan volt, mintha egy irodákkal telezsúfolt labirintusban bolyongana az ember. Miközben a főépítész nagy szakértelemmel magyarázta az eredeti, valószínűleg raktári funkciót ellátó robosztus terek, oszlopok és boltívek építészettörténeti mibenlétét, Győrffy Máté az érintett hivatali osztályok és főosztályok jelenkori működésébe engedett némi bepillantást. Matus István olyan élvezettel mesélt az emitt boltozatos, máshol acélgerendás födémkialakításokról, a rejtélyes hátsó lépcsőház eredetinek mondható lebegőkarú lépcsőiről és a korszerűsítési ötleteiről, hogy hiába az ember természetes kukkolási vágya, nem lehetett nem rá figyelni.

 

 

 
A titkos hátsó lépcsőház

 

 

A túra az 1927-ben ráépített V. szinten ért véget – Győrffy Máté alpolgármester irodájában. Bár a vele szemközti szobában dolgozó Dr. Kerék-Beleznay Zsuzsanna, a turizmusért és a köztisztaságért felelős alpolgármester személyesen nem tudott jelen lenni a sétán, vaníliáskarikával, mogyoróval és egy üzenőtáblára felkanyarított szívbe írt üzenettel köszöntötte az arra járókat: „Köszönjük, hogy itt vagytok! Keressetek bizalommal!”

 

 

 

 
Győrffy Máté alpolgármester a ház jelenkori működésébe engedett bepillantást a látogatóknak

 

 

Lefelé menet a főépítész zárásként még elmondta, hogy bár számtalanszor felmerül, hogy talán könnyebb volna a mindennapos munkában, ha az önkormányzat egy modern, kifejezetten hivatali célokra tervezett épületbe költözne, van egy nyomós, megfontolandó, szívbéli ellenérv is: „hát ki más tartson fenn egy ilyen patinás, 140 éves épületet, mint a köz…!

 

 

Szöveg: Csejtei Orsolya

Fotó: Karancsi Rudolf/Képszerkesztőség