„Emlékezzünk a magyar március hőseire!”

A hagyományoknak megfelelően az idén is a Jókai térre hívták a terézvárosiakat, hogy együtt emlékezzenek meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről.

Díszegyenruhába öltözött huszárok idézték meg a történelmi eseményeket, a Katasztrófavédelem Központi Zenekara fúvószenével festette alá a rendezvényt, amelyen a Derkovits Gyula Általános Iskola 4. a osztályos tanulói adtak műsort.

 

 

A forradalom eseményeire Hassay Zsófia polgármester emlékeztetett ünnepi beszédében

 

– Évről évre Jókai szobránál gyűlünk össze, hogy emlékezzünk eleink tetteire, és 1848. március 15. napjának évfordulóin együtt köszöntsük a magyar szabadság és függetlenség emléknapját, a társadalmi átalakulás és a nemzeti újjászületés ünnepét, felidézzük a dicső napok eseményeit, a napét, ami örök érvénnyel írta be a pesti ifjúság nevét az emberiség krónikáiba. Ám mint minden korszakos vívmány, ez a történelmi tett sem küzdelem és előzmény nélkül való – kezdte ünnepi gondolatainak előadását Hassay Zsófia.

 

Terézváros polgármestere emlékeztetett rá, hogy negyedszázad parlamenti munkája, nemesi és értelmiségi erőfeszítései tették lehetővé, hogy a népek tavaszának friss lendületéhez magyar virtussal csatlakozva kihirdethessék a jobbágyrendszer eltörlését, a felelős magyar kormány és független parlament felállítását, a közteherviselés bevezetését, az ősiség és a papi tized megszüntetését, a vallásegyenlőséget, az Erdéllyel való unió és az új sajtótörvény megteremtését.

 

 

Jókai szobránál sok-sok koszorú és virág gyűlt össze

 

– Mi, a történelmi összefüggésekre már tisztábban rálátó utódok tudjuk, hogy a márciusi forradalom napjai nemcsak friss szelet, egyetértést, szabadon megélhető nemzeti érzést hoztak, de egyben a feudális rendből a polgári világba történő átmenetet is jelentették. A korszakos átalakulást jelentő törvények áprilisi szentesítésével az addig közjogilag önálló, valójában alávetett birodalmi tartományként kezelt magyar hon földrajzi, történelmi, sőt lelki értelemben is szabad és független országgá vált. Ennek a hatalmas változásnak a tisztaságát, őserejét és súlyát érzi minden magyar azóta is érvényesnek és kötelezőnek magára nézvést. A későbbi komor idők és az önkény alatt is világított március fénye. Lámpás volt a mieinknek, hirdette a reményt, hogy volt és lesz magyar újjászületés – fogalmazott a polgármester, majd így szólt a jelenkor emlékezőihez: „A sorsáért tenni kész pesti ifjúságnak 1848 tavaszán még küzdenie kellett azért, hogy szeretett városa az európai fővárosok sorába emelkedjék, de álmuk valóra vált. És ahogy az 1848-as átalakulás az akkori nemzet közös műve volt, úgy nekünk, a világvárossá lett Budapest mai lakóinak is példát kell mutatni az utánunk jövők számára helytállásból, éleslátásból, kezdeményezésből és küzdeni tudásból. Becsüljük meg a dolgos hétköznapok sorában felfénylő ünnepet és emlékezzünk! Emlékezzünk a 171 évvel ezelőtti magyar március hőseire és tetteik maradandóságára!”

A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével és koszorúzással ért véget.