Budapest legkisebb szórakozóhelye

Egy szűk évtizedet húzott le az Arany János utcai metrómegálló bódésorán „a lángosos”, ám a metrófelújítás miatt kényszerűen távoznia kellett. Nem ment túl messzire, épp csak átellenbe, egy Bajcsy-Zsilinszky úti sarokház tágas üzlethelyiségébe. Az étlap maradt, és szerencsére a közönség is hamar átszokott az új helyre.

Az ötletgazda, Sóti Ádám terve az volt, hogy a piacok, vásárcsarnokok és strandok világából beköltöztesse a belvárosba is a lángost. Így szeretett volna méltó helyet szerezni neki a budapesti streetfood gasztronómiai palettáján, amelyet akkor még jobbára a gyrosok uraltak. A számítás be is vált, a bódé gyorsan a bulizó fiatalok kedvence lett, akik a helyszínek közti jövés-menésben nem csupán betoltak egy-egy lángost, de el is időztek, ejtőztek, igazi partihangulatot varázsolva a parányi lángosos bódé köré. „Azt mondták rólunk, mi vagyunk Budapest legkisebb szórakozóhelye” – emlékszik vissza az aranykorra Gál Krisztián, a Retró Lángos másik tulajdonosa. Sóti és Gál mellett Varga Dániel alkotja a tulajdonosi kört: három ambiciózus fiatalember, látható büszkeséggel és még nagyobb elszántsággal.

 

Üzlet az üzletben

 

Ez utóbbira nagy szükségük is volt: az utóbbi két év eléggé döcögősen ment. Azt már tudták, hogy a metróépítés miatt a hely nem maradhat meg, bár még az utolsó pillanatokban is kiszolgálták a tömeget – akkor is, amikor már csak egy három méter mély munkagödör felett vezető fahíd kötötte őket össze a külvilággal. A koronavírus viszont nem kegyelmezett: még meg sem száradt a tinta a megtalált új helyiség bérleti szerződésén, amikor az egész országra kikerült a zárva tábla. „Felmerült bennünk, hogy visszamondjuk az egészet, és nem vállalunk ekkora kockázatot” – vallja be utólag Varga Dániel, aki hozzáteszi, az új hely kialakításának költségeit radikálisan vissza kellett fogni – végül minden munkálatot maguk végeztek el.

 

A koncepció így is remekül kirajzolódik, a srácok egy „üzlet az üzletben” belsőépítészeti megoldást valósítottak meg: a lángossütő konyha valóban bódéra emlékeztet, és követni lehet a teljes elkészítési folyamatot. Egy másik pult az italos söntést idézi meg. A falakat időtlen graffitik díszítik, köztük ott mosolyog a korábbi bódé képe. A lángos esetén a siker persze nem a jó dizájnon múlik.

 

 

 

Kényes alapanyag

 

„A lángos kényes alapanyag, háklis a hőmérséklet-változásra, nem hálálja meg, ha nem pihentetik a tésztát elégszer és kellő ideig” – magyarázza Gál Krisztián. Mivel maga az alaptészta kevés hozzávalóból áll, még fontosabb, hogy mindegyik alapanyag kiváló minőségű és friss legyen, illetve az is, hogy minden munkafolyamatra hagyjanak elég időt. „Jó minőségű a liszt, a tejföl, a sajt, amivel dolgozunk, és különösen odafigyelünk arra, hogy mindig megfelelő hőmérsékletű és főleg tiszta olajban süljön ki a lángos” – hangsúlyozza Krisztián, hozzátéve, hogy sokszor a megfeketedett, túlhasznált olaj adja a kellemetlen, égett mellékízt a strandbüféknél.

 

„A strandokon nem tudják jól megbecsülni, mikor mennyi lángos fogy majd el, így vagy előre elkészítenek túl sokat, vagy kapkodva próbálnak új tésztát keleszteni, amire nem hagnyak elég időt” – mutat rá az egyszerűségben rejlő buktatókra Varga Dániel is, aki elmondja, a Retró Lángosban éppen ezért mindig csak a rendelés után kezdik készíteni a finomságot – így sem kell általában 5-10 percnél többet várni a friss, roppanós verzióra.

 

Szerencsére telt ház is akad, amikor sor alakul ki, és ez a részidő már nem tartható, de ezen senki sem bosszankodik. Közel ötven férőhely van bent, több mint hatvan pedig az egyre bővülő teraszon, úgyhogy nem kell rohanni. Lehet, hogy már nem annyira kicsi ez a szórakozóhely, mint az első bódé, de továbbra is oldott, jó hangulatú, ráadásul kiváló lángosokat lehet kapni, a klasszikus verzióktól egészen az extrém kiszerelésekig. Ha valamire jó volt a Covid miatti leállás: végre kikísérletezték a tökéletesen gluténmentes lángos receptjét is!

 

Szöveg: BK

Fotó: Berecz Valter/képszerk.hu