Bódi Csilla: Remélem, hogy most nem lesz bukás!

A kormány döntésének értelmében március 16-a óta az iskolákban digitális oktatás folyik. Komoly változás ez a megszokott mindennapokhoz képest, amely nemcsak a diákok és a szülők, a pedagógusok életét is alapvetően átírta. Hetedik hete tart ez az új helyzet, a változásokról és a tapasztalatokról kérdeztük Bódi Csillát, a legnagyobb gyermeklétszámú kerületi iskola, a Bajza utcai Általános Iskola igazgatóját.

 - Hetedik hete van óriási változás az életünkben. Hogy látod, sikerült a diákoknak elkapni a fonalat?

 

- Azt gondolom, hogy nagyon szerencsések vagyunk. A szülők és a gyerekek is nagyon együttműködők voltak az első perctől kezdve. A Teams felületet használjuk, (A Microsoft innovatív iskolája vagyunk) de ennek a bevezetéséhez idő kellett. Az első 3 hét arra kellett, hogy az 550 tanulónak elkészítsük az e-mail címüket (bajza6.hu) és megalkossuk a kb. 120 csoportot. A tanároknak már korábban elkészítettük a bajza6-os e-mail címüket és azt hittük lesz időnk a fokozatos bevezetésére a gyerekek körében is.  Ebben a tanévben akartuk bevezetni a Teams-t a tanárok csoportjának is. Aztán az élet jól átírta. A szünet előtti egy hét viszont arra volt nagyon jó, hogy végre beszélgethettünk a diákokkal a felületen. Innét indulnak az online óráink. Én annak a híve vagyunk, hogy fokozatosan, a tanulási időt biztosítva haladjunk. A mai világot hűen tükrözi, hogy a diákok nagy része jobban tudta a kapcsolatfelvételt, mint néhány kollégám. A 8. évfolyamosok a csoportok létrehozásának pillanatától fenn vannak a felületen. Ők bátran használják kapcsolattartásra is. Nagyon örültek még a kicsik is, hogy végre láttuk, hallottuk egymást. Ezen a felületen már 3 értekezletet is tartottam. A kollégák is ugyanolyan örömmel üdvözölték egymást, mint a gyerekek. Jó volt látni egymást.

 

- A pedagógusok könnyen vették az akadályokat?

 

- Nálunk is, mint a legtöbb iskolában vannak olyanok, akiknek nem megy könnyen a digitális világban való eligazodás. De a Bajza mindig is jó csapat volt. Sokat segítünk egymásnak a Tantestület teams-ben. Ezen kívül az egyik fiatal gyakornokunk, aki az innovatív csoport tagja, elkészített 6 oktató videót. Ezt továbbítottuk segítségként a kollégáknak. Másrészt én magam is tagja vagyok az innovatív igazgatók csoportnak a Microsoftban, ahonnét bátran kérhetek segítséget. Sok információt megosztunk egymással és ezeket tovább adom a kollégáknak.  A rendszergazdánk is mindenkinek a rendelkezésére áll, ha segíteni kell. Másrészt nem kötelező minden órát online tartani, sőt, arra ösztönzöm a kollégáimat, hogy egy-két óra egy héten bőven elég. Ezáltal nem stresszelem azokat sem akik félnek a rendszertől. Másrészt gondolni kell arra is, hogy a szülők nagy része otthonról dolgozik, nem tud két gyerek mellett lenni és segíteni, koordinálni az online tanulást. Főként, ha nincs is annyi eszköz otthon. Az otthontanulást napirenddel és tanácsokkal segítettük.

 

- Mennyire volt zökkenőmentes az átállás egyik napról  a másikra?

 

- Nem álltunk át egyik percről a másikra. Az osztályok levelező listáján adták ki a feladatokat a kollégák. Kivéve a nyelveseket, hiszen ők már korábban is használtak online felületeket. Ezeket aszinkron óráknak hívják. Még most sem tartunk valódi online órákat (szinkron). Hiszen ahhoz, hogy szinkron órákat tudjunk tartani, megfelelő technikai felszerelés kell, illetve speciális tudás. Sem a kollégáimnak, sem a gyerekeknek nincs ilyen tudásuk. Arról nem beszélve, hogy otthon nincs sajnos interaktív digitális táblánk.  De az általános iskolában ez talán nem is kell. Bár biztos lesz olyan tanár, aki addig nem nyugszik, amíg nem teremt ilyen feltételt is. De ebbe biztos, hogy nem tudjuk bevonni az egész osztályt.  Másrészt bízom benne, hogy ez csak egy átmeneti állapot és tudunk még tanteremben tanítani. Ugyanis az szerintem nélkülözhetetlen.

 

- Mit látsz a legnehezebbnek ebben a helyzetben?

 

- Talán a legnehezebb az egész oktatásban az, hogy nincs közvetlen visszajelzés. Még az online órán sem, hiszen ott sokkal jobban meg tud bújni, aki nem szeret szerepelni. Komoly figyelmet követel a tanártól, hogy ezt is szem előtt tartsa. De ez hiányzik a tanulóknak is. Törekszünk arra is, hogy éljünk a humor eszközével. Több kollégám is jelezte, hogy igyekszik mindig becsempészni olyan feladatokat is, amivel mosolyra készteti a gyerekeket. Sok nehézséget jelentett azoknak a tanulóknak a bevonása az online munkába, akiknél a családban nincs megfelelő eszköz, amin dolgozni tud. Az első héten ezt felmértük, és utána kiosztásra kerültek az alapítvány segítségével a tabletek.  ( Néhány kollégának is kiadtuk a laptopokat, hogy legyen otthon megfelelő eszközük) Több gyereknek még ez sem volt megoldás, hiszen nem tudja használni senki a családban ezeket az eszközöket. Itt bevontuk a gyermekjóléti szolgálatot, ők segítettek felkeresni azokat is, akik nem jelentkeztek a tanárok megkeresésére, nem készítették a feladatokat. Jelenleg nincs olyan tanulónk, akiről ne tudnánk. Olyan nem lesz, hogy minden tanuló be tud majd kapcsolódni az online órába. Nekik a tanárok külön egyéb felületen (e-mail, messenger) juttatják el a feladatot. De nehéz lesz a nyolcadikosok búcsúztatását kitalálni, az elmaradt programokat pótolni.

 

- A szülőkkel kapcsolatban vagytok, kaptok visszajelzéseket?

 

- Első perctől kapunk visszajelzéseket a szülőktől. Maguktól is írtak, és az osztályfőnökök minden hétvégén meg is kérdezték őket. Azt tudom mondani, hogy a többség elégedett. A feladatok mennyiségével és a segítséggel is. Elégedetlenek mindig lesznek, mindenkinek nem lehet megfelelni. Külön kértem is a kollégákat, hogy vigyázzanak arra, hogy amit ők megterveznek 45 percre, az sokkal hosszabb idő elkészíteni a gyerekeknek. Szerintem az első hét után azok is rájöttek erre, akik esetleg ezt eleinte nem tudták.  Az, hogy néhány szülő már egy hét után jelezte, hogy a gyereke nagyon vágyik a suliba, az nagyon jó érzés és pozitív visszajelzés volt. De azt megbeszéltük már az első perctől, hogy most fontosabb a tudás szinten tartása. Nem feltétlen most kell megtanítani, azt, amiben lemaradtak. Ezt nagyon sok kollégám is így gondolja. Kértem őket, hogy vizsgálják felül a tanmenetüket és gondolják át, mi az, amit át tudnak tenni a következő év elejére. Ez nem ördögtől való.

 

- A nehezebben tanuló/boldoguló diákok, aki korábban korrepetáláson vettek részt, nekik van lehetőségük plusz segítségre ebben az időszakban?

 

- Nagyon remélem, hogy most nem lesz bukás! Most van arra lehetőség, hogy egyénre szabott feladatot adjanak ki a kollégák. Létre tudunk hozni korrepetáló csoportot és figyelembe tudjuk venni a tanulási nehézségeket is. A saját fejlesztő pedagógusunk egyéni és csoportos foglakozásokat szervez. Az iskola pszichológusa a honlapon keresztül juttat el fontos ismereteket, segítséget a szülőknek, de egyéni beszélgetést is tart. A készség tárgyakból általában projekt munkát adnak a kollégák. De van több ilyen tantárgy is. Ez nem idegen tőlük, hiszen ilyen feladatot korábban is kaptak.

 

- Közhely ugyan, de úgy tartják, hogy minden rosszban van valami jó is. Mit gondolsz, ebben a helyzetben mi a jó?

 

- Az biztos, hogy az elmúlt hetekben nagyot fejlődött a digitális kompetenciánk. Én magam is sokat tanultam ezekben a hetekben. Ebből fakadóan sokkal többet foglalkozunk a tanítással. Digitális tananyagot gyártunk, tanuljuk a felületet, szervezzük az online órákat, keressük a tanulókat, személyes beszélgetéseket folytatunk a szülőkkel. Sokat kell mg fejlődnünk a határozott óravezetésben. Most tanuljuk, hogy kell beszélgetni a gyerekekkel, kamerán keresztül, hogyan kell őket ösztönözni. Biztos, hogy sok dicséret és bátorítás kell. Most lehet kipróbálni a kifordított tanterem módszert, ami azt jelenti, hogy a tanár kiadja elolvasásra, jegyzetelésre a tananyagot, és utána a kontakt órán beszélik meg a tananyagot. Ebben is sokat kell még fejlődnünk!

 

- Hogy látod, vissza tud minden rendeződni a járványhelyzet elmúltával?

 

- Sokkal másabb lesz az oktatás a járvány után, ebben biztos vagyok. Hiszen mindenki, diák és tanár, fejlettebb digitális tudással fog rendelkezni. Remélem, képesek leszünk biztosítani az iskolában is a feltételeket. Másrészt úgy látom, hogy talán nőtt a megbecsülésünk a szülők részéről. Látják, hogy tanítani mégis csak egy szakma. Hogy egy gyerek figyelmét több órán át fenntartani komoly feladat. És igen, talán most szembesülnek a szülők azzal, hogy vannak gyerekek, akik öt percig nem tudnak egyhelyben ülni. Fontos megjegyeznem, hogy büszke vagyok a diákokra, mert nagyon hősiesen viselkednek! Sokaknak csak egy gép van otthon, amin 2 -3 gyerek osztozik. De mindenki igyekszik teljesíteni a feladatát. Sokan csak okos telefonon, de így is időben. Sokkal több a személyes kapcsolat a kevésbé jól tanulóinkkal. Őket nagyon figyelik és segítik a tanítók, tanárok.

 

- Miből merítesz erőt ebben a nem mindennapi helyzetben?

 

- A kollégáim és a szülők támogatásából. De erősen hiszem, hogy ez egy átmeneti állapot, amiben tőlünk telhetően, a legjobb tudásunk szerint helytállunk.